Skip to main content

Nemzeti dal

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


baleknak születtünk
balekként halunk meg:
nem naptári jeles
pirosbetűs ünnep

    balekként indultam
    baleknak maradtam
    magam kárán soha
    én nem tanulhattam

ha ránk lemosolyog
Álladalom Jóság:
mi csepp dolgunk csupán
az alattvalóság

    mindig rajtam nyertek
    ha ki engem perelt
    voltam adóalany
    úrbér-kizsigerelt

hamis forradalmak
balek élcsapatja
kit ha nép rátámad
király megcsapatja

    bősz kirakatperben
    balek harmadrendű
    pártos akasztófán
    koncolt üresbendő

mint a sejt – oszlással –
balek szaporodik
zászló alá sorjáz
öl fog vitézkedik

    bőrére szerződnek
    félországa marad
    félkeze selába –
    orravére ered

ríhat óbégathat
– jaj! betelt a mérték! –
nemjó csillag alatt
rossz ágyon tökéllték

    jégveréssel járó
    csődre házasodom
    balekság rákája
    kezeslábasomon

ringyó horoszkópnak
rőt rihonyasága –
hova-tűnt?! soha-volt!
Ki vetett rabságra

    apadjon el ondóm
    folyjon ki a szemem:
    balekség bilincse
    lábamon-kezemen

baleknak írtak be
s vesznek fogyatékba:
maradok balekség
őse ivadéka

    beletorkollottam
    sokból az elégbe
    mindenek bolondja
    mindenes cselédje

baleknak küldetvén
balekként megyünk el
békélve sorsunkkal –
gonoszistenünkkel

    életnek eleje
    halálnak hátulja
    holott másvilágon
    balek vagyok újra
















































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon