Nagy Bálint

Nyomtatóbarát változat

„Hollókő ófaluja az ország legösszefüggőbb és leginkább épségben fennmaradt népi építészeti együttese” – írta egy ezerkilencszázhetvennégyes tervpályázati kiírás. A szakma színe-java indult a területre kiírt országos tervpályázatokon. A művek jelentős része könnyen felejthető, de a Janáky István, Mátrai Péter, Meditz László trió készítette „zsűriverte pályaterv” (Bercsényi 28–30, 1975) máig is érvényes gondolatokat vetett fel. „A rítusvilág, amelyben Hollókő mint tárgyak együttese létrejött, letűnt, feltámasztani nem lehet. E rítusvilág értékes tárgyi kövületét – Hollókő régi épületeit és településszerkezetét – meg kell őrizni, de az új funkciókat szolgáló új épületeket csak az új rítus szerint vagyunk képesek alakítani, mivel a régit már alig-alig ismerjük. Néhány ránk maradt felületi-formai jegy csupán, amivel a régit és újat össze tudjuk kapcsolni.” Nemcsak gondolataik megfontolandóak, időtállónak bizonyult építészeti javaslatuk is.

A Világörökség intézménye felállításának huszadik évfordulója alkalmából 1992 júliusától októberig az UNESCO Kulturális Világkiállítást rendezett Párizsban. A kiállításon Magyarországot a Világörökség-listán – a hetvenes évek vége óta – szereplő hollókői faluegyüttes képviselte.
Koris és csapata a munkát tervpályázaton nyerték el. Publikációjukban keserűen említik meg: „Elsődíjas pályázat ritkán valósult meg Magyarországon. Húszéves tervezői gyakorlatom alatt többször nyertünk első díjat pályázatokon, de az „előre kiosztott lapok” alapján nem valósultak meg terveink. Úgy érzem, a jelen pályázat esetében változott a korábban beidegzett gyakorlat, és a pályázati díj átadásával együtt a megbízást is megkaptuk.” (Magyar Építőművészet, 1992/6.)

Nem tudom Koris és munkatársai (Juhász Ágnes, Vizer Balázs) tanulmányozták e Janákyék fent említett művét, nekem párizsi pavilonjuk láttán azonnal ezek a régi tervlapok jutottak eszembe. A két műleírás újraolvasásakor érvrendszerük hasonlósága is feltűnt. „Az UNESCO-palota parkolójának betonján eredeti állapotában megépített hollókői ház nem hozott volna létre értéket, mert elveszítette volna gyökerét, nem adta volna vissza azt a környezeti struktúrát, amelyben megépült. Az eredeti anyagokból felépített hollókői ház itt a kijelölt helyszínen hamissá vált volna. A jelzésszerűen, „keretbe foglaltan” megépített hollókői ház, mint építészeti archetípus viszont üzenet a kiállításon keresztül a látogatóknak, és kulturális közvetítő kapocs bonyolult világunkban, melyben maradandó értékeinket keressük” – írják. Fontosságát erősíti annak a korszerű kiállítási koncepciónak vállalása, melyről Janáky Lepkeházának kapcsán írtam. (Beszélő, 2000. január)

A Breuer Marcel és Pier Luigi Nervi építette környezetben, Henry Moore és Calder szobrainak szomszédságában a megépült pavilon mint építészeti mű nagyon is rendben van (volt).

Jelen század nyolcvanas-kilencvenes évtizedeiben nagyformátumú építészek foglalkoztak egy triviálisnak tűnő probléma megoldásával. A kocka rehabilitációjáról (Batár Attila) van szó. Jelentős épületek valósultak meg eközben: Johan Otto von Spreckelsen Grand Arche-ja a párizsi La Defense-ban, Bernard Tschumi varázslata az ugyancsak párizsi Vilette-ben, Aldo Rossi egyes házai.

Másokat – akár a kocka kontúrján – a tér jelzésszerűen meghúzott határai foglalkoztattak. Jean Nouvell harmadik díjas pályaműve a Grand Arche pályázaton, Richard Meier, Mario Botta több műve, vagy jelen cikk szerzőjének – mindkét problémával foglalkozó – kis alkotása a New York államban megépült Barn. (Batár Attila, Holmi, 1991. augusztus)

Koris János párizsi kiállítási pavilonja egyszerre mind a két kérdéshez hozzászól. A kiállítási tárgyat egy csupán éleivel jelzett kockában mutatja be. A befoglaló kocka határait sárgára festett acél, önmagában is mutatós, rácsos szerkezetekből készített oszlopok és lebegő gerendák alkotják. A tervezőknek a feladat és a helyszín közötti kapcsolat megteremtéséhez erre a rendet jelentő keretre volt szükségük. A mű ezért a határozottan megfogalmazott gesztusért is figyelemre méltó.

Közismert, hogy a képzőművészetben – grafika, festmény, fotó – milyen különös jelentőséggel bír a keretezés. Más-más a jelentése a keretnek (kiemelés, lehatárolás), a kettőzött keretnek (összefogás) vagy a kereten való átnyúlásnak (általánosítás időn és téren keresztül).

Képzőművészeti igényességgel bíró építésztervek élnek ezekkel az eszközökkel. Koris maradandó leleménye, hogy térbeli építészeti alkotást helyez térbeli keretbe, ezt a keretet megszakítja, ebből a keretből kilógva, mintegy jelzi mondanivalójának az egyszeri megvalósuláson túlmutató jelentőségét. Így lett az ideiglenes kiállítási pavilonból megkerülhetetlenül jelen lévő építészi állásfoglalás.

• Beszélő évek – 1992