Nagy Bálint

Nyomtatóbarát változat

szevasz, laci, igazából valami más kellene ide, kedves laci vagy régi barátom, de kapcsolatunk soha nem volt érzelgős, azt mondták, hatvan lettél, első reakcióm: ne szívass, bár amióta ismerjük egymást, pontosabban, amióta megvagyunk, két nap híján négy hónappal vagy idősebb, tehát a dolog matematikailag rendben van, különben fogalmam sincs, mit írjak rólad, miért nem kértek fel erre írástudót, akinek ez jól megy, de belevágok, következzék kapcsolatunk szubjektív, szabálytalan, pontatlan jegyzéke; ezerkilencszázhatvan­kilenc végén, vagy hetvenben, debreceni építészhallgatóként és a diákújság szerkesztőjeként látogatóban jártam a bercsényi szerkesztőségénél, akkor kovács sam volt a főszerkesztő, sok korábbi lapszámot kaptam tőle, a kapcsolat megmaradt, és később is küldte az újabb számokat, az egyikben olvastam: ifjúsági park ezerkilencszázhetven júliusa, néhány társaddal együtt rendezők és rendőrök vertek, ezzel a rajk névvel csak nem tudnak megbarátkozni, gondoltam, előbb olvastam rólad, mint ismertelek; a hetvenes évek első felében sokat csöveztem a bercsényiben, a szemet hunyó éjszakai portás nénik jóvoltából, koszorú lajos barátom és szobatársai vendégszeretetét élvezve, számtalan syrius- vagy kex-koncertet hallgathattunk együtt, ott lehettünk nagy tamás és kovács attila által szervezett kiállításokon, kondor béla kiállításán, szentjóby happeningjén, bakondi építészetesztétikai sorozatán, amit rimely karcsival közösen bérelt lakásunkon, mintegy a szabadegyetem elődjeként megismételt, továbbfejlesztett, de szinte biztosan párkányi előadásain, szakdolgozatomat a főiskolán a szövetszerkezetes építési módról írtam, te akkor párkányi mihállyal dolgoztál a nontecton csoport tagjaként, közeledtünk a térben, de azt hiszem, még mindig nem ismertük egymást, ha láttalak is, egy langaléta srác, ki nem állhattam a nálam fél fejjel magasabbakat; ami biztos: hetvenötben jöttél az ipartervbe, az akkori elit tervgyárba, én már akkor három éve ott dolgoztam a C irodán, te gulyás kefi irodájába kerülsz, lázár antal, reimholz péter munkatársa lettél, a hetvenhatos iparterv-kiállításon már mind a ketten szerepeltünk, én onnan egy év múlva a vállalati párttitkár nyomására el, téged még annak ellenére sokáig megtűrtek, hogy már mindenhonnan ki- és betiltottak, meg is próbáltad becsempészni az iparterv emblematikus kultúrtermébe a szeta kocsis zoltán jótékonysági koncertjét, de a bm figyelt és közbelépett, de ez később, talán nyolcvanegy nyarán volt; hetvenhétben kezdtél el kiállítani, nyolcvan májusában mindkettőnket meghívtak a bercsényibe, a hetvenes évek építészete kiállításra: bodonyi, cságoly, csete, ferencz, janáky, lázár, mátrai, nagy t., nagy b., rajk, reimholz, turányi, ungár, erős névsor, ungár peti régen elment, szakmailag is szétszóródtunk, néhányan ki nem állhatjuk egymást, a nyolcvan­egyes esztendő igen sűrű, adyligeten sétálva /kis, haraszti, nagy b., rajk, solt, szilágyi/, megtisztelő hatósági figyelemmel kísérve, megszületett az ötlet: megalapítod a rajk-butikot, az én tisztem a kapcsolattartás a beszélő és a butik között, ugyanebben az évben, a te ötleted alapján öten /gyarmathy, ekler, nagy b., pikler, rajk/ megszervezzük, megrajzoljuk a keszthely-pályázatot, az első nagyszabású posztmodern munka magyarországon, két kivétellel mindenki első szóra igent mondott, közel száz résztvevő, a pályamű el is érte a zsűri teljes elutasítását, érdekes és divatos részmegoldások tárháza… a kiírás szellemétől való elszakadás… egészében szélsőséges építészeti gondolat… jövőbe mutatónak sem tekinthető…, mindent értettek, nem is akartuk a szekerüket tolni, alighogy beadtuk, irány a győri színház, hrabal: bambini di prága, rendező szikora jános, hat díszlettervező: bachmann, erdély, harasztÿ, pauer, rajk, szegő, a javaslatodra a szcenikus nagy b., két hónap feszített munka, az előadást néhány nap múlva a megyei pártszervek betiltották, sokszor megtettük az utat, budapest-győr-budapest, egy rozoga zsigulival, mindig hazavittél, mondogattad: ez a minimum, ennek értelmében a keszthelyi pályázat kacsa étteremben rendezett kiállítása után talán ugyanez a zsiguli kapott tengelytörést egy hóval fedett gödörben vagy járdaszegélynek ütközve; ez a kiállítási anyag nyolcvanháromban bachmann gáborral közösen készített fantasztikus átírásotokban kijutott egy franciaországi kiállításra is, miként még abban az évben mi is, károlyiné felkérésére bachmann-nal készítettetek vázlattervet, a kivitelezésre engem vittél társnak, két éve már, hogy nem volt útlevelünk, elnökasszony kérésére természetesen kapnak a fiúk egy egy útra szóló okmányt – így kornidesz elvtárs, horrorisztikus három és fél hónap, sóder-csákány-betonelem-szarufa, ennyit beszéltünk, két makacs kamasz öszvér, a magyar belügy elérte, hogy a nizzai rendőrség is kihallgat minket, nyilván azt a fülest kapták, hogy illegálisan vállaltunk munkát, és várhatóan illegális bevándorlók leszünk, ezzel szemben egy milánói kelet-európa-konferencia díszpintyei voltunk, egyedülálló két pasas, akik érthetetlenül és értelmetlenül visszamennek, milánóból átautóztunk velencébe, pénz hiányában a fagyos mestrei éjszakát a szokásos zsiguliban töltöttük, merevre fagytunk, megérte, párizs, bázel francia része, több találkozó a nyugat-európai magyar emigráció vezetőivel /az ott kapott nagy imre-emlékplakettet kétezeregyben, egy falbontásos betörés során vitte el a rabló a rajzasztalomról, azt remélte, nagy fogás/, másfél évvel később, nyolcvanöt június hatodikán, a kossuth rádió éjféli hírében közölte: katus meghalt, akkor erős kata volt mellette a mindenes, tőle tudjuk: még hat napig feküdt kómában, tizenkettedikén tért magához, és csak azután ment el, kilencvennégy éves volt, a remy martin teraszán találkoztunk, szótlanul ittuk tele az asztalt üres poharakkal; ebben az évben terveztük, egy magáncég felkérésére az első ipari park tervét – két külön alternatívát, már azon a terveden felismerhetőek a lehel csarnok gondolati előzményei, több heti zsíroskenyér-szalonna étrend után fizetésedből három kiló öklömnyi narancsot hoztál, egy ültünkben befaltuk, miért pont banán nem volt, vagy banán pont miért nem volt, ha narancs igen… teszi fel a költői kérdést kukorelly húsz évvel később, közben az adyligeti kertben, bontási-építési hulladékból ácsoltunk díszletet jeles andrás monteverdi birkózókörének, és ácsoltunk megélhetésre tetőt garasnak, eltört alattad egy cserépléc, két szintet zuhantál, áttörve a pincébe vezető lépcső hullámműanyag előtetejét, túlélted, miként az elmúlt években a sokkal nagyobb zuhanásokon is úrrá lettél, szerepeltünk a tűrt világban is, alternatív törekvések a mai magyar építészetben címen, jól előkészített beszélgetésen vettünk részt az R klubban; nyolcvanhét végén én elmentem amerikába, három év edzőtábor, barátság, szerelem, te-ti rendszert váltottatok, szabad kezdeményezések hálózata, 56-os mártírok bachmann-nal készített installációja, szabad demokraták szövetsége, országgyűlési képviselő, film- és színházi díszletek, installációk, cégalapítás, oktatás és főleg házak, ha nem is sok, de ott a lehel piac, és előtte-közben-utána a fontos elméleti munka: a radikális eklektika, amely kiemel a gondolathiányos hazai szakmai közéletből, mintha minden rendben lenne, de közben óhatatlanul hullik a forgács, munkatársi-baráti kapcsolatok csorbulnak-törnek, kilencvenhatban lemondasz a képviselői mandátumodról, a kétezres évek újra összehoznak bennünket, több csoportos kiállításon is szerepelünk, majd az N&n galéria megalapítása után, a keszthelyi pályázat huszadik évfordulóján kiállítjuk az egykori anyagot, sőt egy jót is beszélgetünk róla konráddal, önálló kiállítást is rendezel nálam auschwitzi falak címen, novák zsuzsy kurátori segítségével, emlékezetes megnyitókat tartasz harasztÿ édeske, kapitány andrás kiállításához, kétezerötben megnyerted a veszprémi ötvenhatos emlékmű meghívásos pályázatát, a művet azóta elbontották, mintha ismernénk az ilyen helyzeteket, petri megírta: a többiek / többségükben kibírhatatlanok. / magunkon kívül: / vagyunk egynéhányan. / s magukon kívül vannak / egynéhányan, másutt: rettenthetetlen hülyék kora jő, angol fordítója, gömöri györgy írta róla: …minden rendszerben ellenzéki lett volna, vélem, nem csak petriről; kapcsolatunk, mint egy foga vesztett cipzár, egy-egy fogpár szorosan zár, aztán nincs közte semmi, átfúj a szél, a radikális eklektika mesére ingerel – írod, mesélj még, légy radikális, légy eklektikus, légy boldog, ölel nb.

• Játéktér

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges