Skip to main content

Nagy Bálint

Nagy Bálint: Az építész hídja

Rosta S. Csaba MADI műve


„A képzőművészet kellemes élvezeteket nyújt számunkra. Az építészet természetesen hasznosságot társít az örömhöz.”
Étienne-Louis Boullée

„A jelen tágassága aszerint alakul, hogy a múltnak és jövőnek mekkora részét foglalja magában.”
Mezei Árpád

A történelem során az épített környezet objektumait rendszeresen átalakítják. Sok okból: változnak a stílusok és a rendszerek, a befogadott technológiák; életformák elavulnak, vagy elavultnak vélik őket, a város szerkezete, a benne élő közösségek mozgásban vannak, stb.






Nagy Bálint: Az mi?

Lázár Antal és Reimholz Péter műve a Hungária körúton


„Egy épületnek érzékeltetnie kell, mi mozgatta meg korát!”
Jean Nouvel

A homo sapiens a barlang használatbavételével fejlődése szempontjából döntő lépést tett. A barlang fix pont a természeti környezetben, általa a környező térség meghatározhatóvá válik. A szilárd barlang védelmet jelent a természeti környezetből származó veszélyek ellen, és ez a biztonság a személyiség kialakulását alapvetően befolyásolja. A belső, üres tér lehetővé teszi az absztrakt gondolkodás, az elvont ideák kialakulását.



Nagy Bálint: Fontos épületek egy különös helyen

Cságoly Ferenc és Keller Ferenc művei az aquincumi gázgyári parkban


„A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, ha csak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható, és alakja körzővel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy.

Nagy Bálint: Patakparti iskola

Turányi Gábor és Földes László visegrádi épületéről


„Az építész – akarja, nem akarja – szembe kell nézzen az esztétikai kihívással. Másfelől viszont, mivel az épületeket mindenfélére használjuk, véleményt alkotunk arról is, hogy a tér, amiben élünk és ténykedünk, kényelmes-e, lehet-é benne több embernek léteznie, hogy az épület célszerűen lett-é megalkotva. Vagyis az építésznek szembe kell néznie a funkcionális kihívással.

Nagy Bálint: Lehetett volna zarándokhely

Bán Ferenc varjúlaposi templomáról


„Az építészet a formák rendszerbe szedésével rendet teremt, letisztult szellemi alkotást hoz létre: a formákkal érzéseinkre hat, plasztikai élményeket vált ki, a kialakított kapcsolatrendszerrel mély visszhangot ébreszt bennünk, hiszen olyan rend mértékét adja meg, melyet a világegyetem rendjével összhangban levőnek érzünk. Amikor szellemünk irányát és szívünk lüktetését meghatározza, megérezzük a szépséget.”
Le Corbusier

„Az álmok értelmezésük szerint valósulnak meg.



Nagy Bálint: Hollókő Párizsban

Koris János pavilonjáról


„Hollókő ófaluja az ország legösszefüggőbb és leginkább épségben fennmaradt népi építészeti együttese” – írta egy ezerkilencszázhetvennégyes tervpályázati kiírás. A szakma színe-java indult a területre kiírt országos tervpályázatokon. A művek jelentős része könnyen felejthető, de a Janáky István, Mátrai Péter, Meditz László trió készítette „zsűriverte pályaterv” (Bercsényi 28–30, 1975) máig is érvényes gondolatokat vetett fel. „A rítusvilág, amelyben Hollókő mint tárgyak együttese létrejött, letűnt, feltámasztani nem lehet.

Nagy Bálint: „Mindent kicsit fel kellett találni” (M. J.)

Mónus János, Szőke Zsuzsa és Nagy Sándor Rómaifürdőn megépült átriumházáról


A rendszerváltás utáni negyedik esztendőig kellett várni, hogy az első – hazai építészek által tervezett – minden részletében a változás pozitív üzenetét hordozó épület megépüljön Budapesten. Talán nem véletlen, hogy ez a mű egy lakóház, és egy kis létszámú csoport valósította meg.

Mónus és társai keresték a helyüket. Az ismeretlen, átalakuló közegben – úgy érezték – védekezésre szorulnak. „Nem leszünk kiszolgáltatott építészek, ne szóljon bele senki” – mondták, és belevágtak a nagy kísérletbe.


Nagy Bálint: Egy francia Pesten

Georges Maurios Fő utcai épületéről


A hazai és a külföldi építészszakma közötti kapcsolatok ritkák és esetlegesek, egyéni akciókra épülnek.

A kapcsolatteremtés egyik – a gyakorló építészek által nagyon támadott – módja az, amikor a hazánkban építeni kívánó külföldi megrendelő saját hazájából hoz tervezőt magának. A magam részéről tiszteletben tartom és támogatom a szabad tervezőválasztás jogát. Az eredmény ugyan meglehetősen vegyes, de az egyedi épületekhez importált külföldi kollégák művei jót tesznek a magyar építészetnek.


Nagy Bálint: A pillangóeffektus elmaradt

Janáky István Lepkeházáról (az ezerkilencszázkilencvenes esztendő legfontosabb épülete)


„Amore, amore mio.
Fior di giglio e di rosa.
Non saperlo mai per te,
per tuoi puri occhi
muor Butterfly.”

„Szerelmem, én szerelmem.
Liliom és rózsavirág.
Nem tudod meg sosem, hogy teérted,
a te tiszta szemedért
hal meg Butterfly.”

(Puccini: Pillangókisasszony, Csocsoszán búcsúáriája a III. felvonásból)

A lepke egy jelentős, kultúrát alapvetően meghatározó egyed.














Nagy Bálint: Fleurovics és Borderovszkij


Amikor szombaton délelőtt beléptem ebbe a fantasztikus térbe, az 1920-as években, a mérnök-művész Fleurovics és Borderovszkij, a művész-konstruktőr műhelyében éreztem magam. Ezt az érzésemet erősítették további asszociációim is. Mondrian négyzeteit, Rodcsenko függő konstrukcióit, Malevics párhuzamos síkjait véltem felfedezni. De aztán eszembe jutott, hogy ebben a teremben, ahol most Clement gépei festenek, nemrégiben Lois Viktor konstrukciói zenéltek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon