Nagy Bálint

Nyomtatóbarát változat

„A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, ha csak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható, és alakja körzővel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy. A térnek képlete, a helynek géniusza van.” (Hamvas Béla)

A hely, amelyről az alábbiakban szó lesz, Óbuda északi részén, az Óbudai-sziget északi csücskével szemben, a Duna-parton, az Északi vasúti összekötő híd előtt található.

Az őskortól kezdve lakott terület. A római hódításkor a katonai tábor kiszolgálására alapított Aquincum-polgárváros i. sz. 124-ben – a korábban itt helytartóskodó – Hadrianus uralkodása alatt városi rangot kapott, majd Septimus Severus i. sz. 194-ben colonia rangra emelte. Alaprajzi kialakítása a Római Birodalom hasonló rendeltetésű városainak mintájára készült. Az ötödik században először a hunok foglalták el, majd longobárdok, avarok, szlávok lakták. A honfoglaláskor még jó állapotban lévő város a fejedelem birtoka volt, az államalapításkor királyi birtok lett. Jelentősége folyamatosan csökkent, a középkorra eltűnt a föld színéről. Az első ásatások 1880-ban kezdődtek meg.

Az első pesti gázgyár 1856. december 24-én kezdte meg a termelést. Feltehetően felhasználták a Széchenyi István által 1815. december 13-án Londonból sk. kicsempészett modellt: a „gázmasinát”.  Ezt követte 1866-ban a budai, 1878-ban az újpesti, 1884-ben a soroksári gyár, melyeket az Óbudai Gázgyár 1914-es teljes üzembe helyezése után megszüntettek. Az Óbudai Gázgyár Aquincum-polgárváros területének egy részére épült. A szénalapozású városigáz-gyártás hetven év után, 1984-ben szűnt meg. (A gázgyár elhagyatott épületeinek hangulatát felhasználva forgatott itt 1985-ben A semmi építészete címmel videófilmet Bódy Gábor, Bachman Gábor, Esterházy Péter, Rajk László, Soós György, Vallai Péter.)

A Gázgyár épületeinek tervezése két építész nevéhez fűződik. A gázgyári lakótelepet, az iskolát és az óvodát Almási Balogh Loránd építész (1869–1945) tervezte, barokkos-népies romantikus stílusban. A tisztviselőlakásokat és az üzemi épületeket Reichl Kálmán műépítész (1879–1926) tervezte, karakteresen modernebb felfogásban.

„Az építészeti emlékek itt arról tanúskodnak, hogy a város egykoron nagy igényességgel és távlatos előrelátással valósította itt meg egy fontos közüzemét. Jó lenne, ha a város a jövendő felhasználás megtervezésében a hely szellemének megőrzését is céljának tekintené, és ennek képviseletét rábízná a régi gázgyár fenntartható épületeire” – írta lelkesedve Kaiser Anna 1993-ban az Óbudai gázgyárról írott, alapos és érdekes építészettörténeti tanulmányában.

Szerencsére ezen a helyen ennél sokkal több történt. A fenntartható épületek megmaradtak, a lebontottak helyén jó minőségű újak épültek. Bojár Gábor, a Graphisoft elnök-vezérigazgatója, az ArchiCAD építészeti szoftver „gazdája”, „az igényes építészet kedvelője” a hazai építészmezőny kiváló produkciókra képes alkotóit bízta meg a tervezéssel. Az eredmény: „Világhírű cég, világhírű termék, végre világhírű építészeti köntöst kapott.” (Bojár Iván András)

Bojár Gábor a tervezők megbízásával nagyon fontos hagyományt élesztett újjá. A magyarországi Bauhaus kialakulásakor vállalkozó kedvű vezető tőkések, értelmiségiek, politikusok, arisztokraták – sokszor saját ízlésüket, építészeti tradícióikat meghaladva – léptek fel megrendelőként. Saját lakásuk, nyaralójuk építésekor, de befektetőként sem riadtak vissza az akkor radikálisan új stílus támogatásától. Néhány kiragadott példa: Így épült a Goldberger-gyár kiállítási pavilonja 1935-ben Falus Elek és Staudhammer Károly tervei alapján. Ide tartozik szinte a teljes Fisher József- és Kozma Lajos-életmű. A Szent István parki bérházakat az Alföldi Cukorgyár megrendelésére Hofstatter és Domány építészek készítették. Az új stílus a legfelső körökben is támogatókra talált, József Ferenc főherceg villáját Pogány Móric tervezte.

A Graphisoft-park Cságoly Ferenc és Keller Ferenc által tervezett épületei első ránézésre erős Bauhaus-hatást mutatnak. Nekem elsősorban Walter Gropius és Fisher József munkáit juttatták eszembe. Beszélgetésünkkor Cságoly óvott ezen felületes megállapítástól. Utánanéztem, igaza volt. Az az építészeti tudás, melyből ezek a házak kinőttek, a Bauhaust megelőző, a vele kortárs és azt követő modern építészeti hagyomány jóval tágabb körében gyökerezik. Tagadhatatlan organikusságuk F. L. Wright munkásságával rokon, a felületek perforálása Irving J. Gill, A. D. Connell és B. R. Ward házait idézi, a tégla alkalmazása a már említett W. Gropiust és Michel de Klerk munkáit, a homlokzati síkok kezelése Gerrit Th. Rietveld utrechti családi házát, a tömegek formálása Mies van der Rohe és Le Corbusier lakóházait juttatja eszünkbe. Hosszasan folytathatnám a sort, szerzőink a mélyrétegekig ismerik és alkalmazzák a modern építészet színvonalas hagyományát.

A kortárs építészek közül – Cságolyékhoz hasonlóan – az egész világon sokan keresik az építészet további fejlődésének útját. Michael Graves, Peter Eisenman, Richard Meier, Mario Botta és mások is keresik a választ a közös kérdésekre. Az ismert történelmi okok miatt ők már egy-két évtizeddel korábban kezdték. A hazai kortárs alkotók közül megemlítem – igényességük és fékezhetetlen kísérletező kedvük miatt – a Lázár Antal–Reimholz Péter és a Janesch Péter–Karácsony Tamás szerzőpárost.

A héthektáros park helyszínrajzi elrendezése kagyló- vagy csigaformára utal. Finom organikus jelzés. Ez a telepítés lehetővé teszi, hogy a klasszikus modern villákat megidéző épületek egy része intimebb, zártabb belső kertet fogjon közre, míg a csigavonal folytatása az egész együttest megnyitja a Duna felé. Szinte minden épület helyének más-más jelentése van.

A csigavonal első épületegyüttese a Graphisoft-székház, Cságoly Ferenc terve. Igazából három épületről van szó. Óvatos lépés ez, környezetet, jó társaságot teremt magának, és egyben megfelel a megrendelő által kívánt funkcionális tagoltságnak is. A három részt egy oldalon nyitott, kerengőszerűen kialakított közlekedők kapcsolják össze. A nyitott oldalon, az átriumban lévő medence felett átlósan átívelő híd vezet az épületbe. Nagyvonalú, elegáns megoldás, autentikus hozzászólás az építészetet foglalkoztató kint-közben-bent probléma vitájához. Cságoly ezen az épületen a tömegtől részben független síkok problematikájával foglalkozik. Ugyanerre a kérdésre ad briliáns választ a szobrász Jovánovics György, az Építés Katedrálisa című művében.

A csigavonal másik végét zárja Keller két épülete. Nem tudom, hogy a telepítés kialakításakor és saját házaik helyének kiválasztásakor tudták-e, hogy a vonal két végének „elfoglalása” feltételeik kötelező elfogadását jelenti majd az utánuk jövő többi tervezőnek. Jó, hogy így cselekedtek. Keller tömegei egyszerűek, különösen a csigavonalat lezáró épülettömeg zártsága áll közel hozzám. Mindkét épület alaprajzában leheletfinom, a csigavonalra simuló elmozdulás van.
Mind a három épület tömör felületei téglaburkolattal készültek – és a már utánuk épülőké is. Ennek a nem tektonikus építőelemnek a következetes homlokzati alkalmazása a tervezők részletek iránti fogékonyságát dokumentálja. Magabiztosan bánnak az anyaggal, kihasználva a benne rejlő lehetőségeket.

A homlokzati nyílások két eltérő formai problémáról szólnak. A nagy, összefüggő felületek, a tömör síkok nemlétét, hiányát mutatják. A változatos méretű, de mindig négyszög alakú nyílások a hagyományos perforáció alkalmazásai.

Az épületek belső térformálása, kapcsolataik, felületeik és részletképzésük igen hasonló. Valószínűleg itt volt a legnagyobb a megrendelő befolyása. De összefogottságuk, részletgazdagságuk, eleganciájuk, még helyenkénti hűvösségük is a megrendelő és a tervező közötti harmonikus viszonyról szól.

A három megépült műremek a hazai építészszakmára és ezen keresztül az ingatlanpiacra is nagy hatással van. Ezeknek az épületeknek a minősége, átütő sikere sok építészt bátorított stílusban közelálló kisebb-nagyobb épületek, épületcsoportok megtervezésére, és sok megrendelőt győzött meg arról, hogy nem csak a neo-neo-eklektikus-habos-babos-íves-tornyos bóvli értékesíthető.

Utóirat: E szép történet folytatódik. A területen már átadták a Sylvester Ádám tervezte negyedik épületet. Ennek az irodaháznak a bérlője a Microsoft magyarországi cége. Ugyancsak átadták Lukács István és Vikár András építészek raktár- és üzemépületét. Elkészült a szerkezete az utóbb említett építészpáros újabb irodaépületének is, mely a Graphisoft programfejlesztőinek lesz majdan otthona. A tizenhárom épületre tervezett együttes immáron majdnem fele készen van. Néhány éven belül szemtanúi lehetünk egy tudatosan kialakított, több építész által tervezett, magas színvonalú építészeti program befejezésének. Addig is kísérjék figyelemmel önök is a további stációkat.

• Beszélő évek – 1998