Skip to main content

Beszélő évek – 1998

Cságoly Ferenc és Keller Ferenc művei az aquincumi gázgyári parkban


„A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, ha csak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható, és alakja körzővel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy.


A Suharto-rezsim egészen a bukását megelőző utolsó hónapokig alapjában véve a stabilitás benyomását keltette – legalábbis úgy tűnt, nem fenyegeti belülről olyan veszély, amely az összeomlásához vezethet, bár a Délkelet-Ázsián végigsöprő pénzügyi válság megmutatta, hogy Indonézia is igencsak megérett a gazdasági reformokra.


1998-ban érettségizett az osztályom. Átéltünk addigra mindent, amit négy év alatt egy gimnazista osztály átélhet, volt részünk jóban és rosszban, nagyon jóban és nagyon rosszban egyaránt. Volt három öngyilkossági kísérlet az osztályban. Lett egy súlyos drogfüggő, aki azóta meggyógyult. Volt két kényszerbetegünk és két anorexiásunk. Volt sok szorongó gyerek, teljesítménykényszerrel, rendmániával, megfelelési kényszerekkel.

Sas Tamás: Presszó


Presszó. Máshol ilyen nincs. Sajátosan magyar jelenség. Talán a háború előtti híres kávéházi világ kommunista transzformációja hozta létre; itt egy helyen lehet kapni mindent, amit cukrászdában, kocsmában és kisvendéglőben adnak. Puncstortát, Unicumot és tojást pohárban. Tojást pohárban: toj. poh.-ot, a legjellegzetesebb presszó-ételt, amelyet máshol hiába is keresnénk. Mára persze alig maradt presszó a belvárosban. Vagy elit kávéházak, vagy egyetemi törzshelyek, vagy egyszerű kocsmák váltak belőlük. Talán csak az egy Bambi presszó tartja magát.


1998. október ötödikén egy új intézmény nyitotta meg kapuit Ferencváros egykor szép napokat látott, immár újból szolid virágzás jeleit mutató részén. A Trafó – Kortárs Művészetek Háza hivatalosan egy, gyakorlatilag azonban két intézmény örökébe lépett. A Trafó igazgatója, Szabó György, az Andrássy (és még mi minden) úti Fiatal Művészek Klubjának rövid mandátumát töltő igazgatója a legendás „FiKa” utódlétesítményének élére került. Másfelől, nem ennyire hivatalosan, egy másik intézmény, a Petőfi Csarnok egy markáns tevékenységi köre is itt folytatódott.


Oravecz Imre vaskos könyve már megjelenése pillanatában jókora ovációt váltott ki olvasóiból. Volt, aki az (immár kismonográfiát is kiérdemlő) életmű folytonosságában vizsgálta. Volt, aki az úgynevezett népi irodalom későn hozott gyümölcseként fogyasztotta. Volt, aki a valóságábrázoló olvashatóság dogmáját látta benne igazolódni. S volt, aki mindezen markáns véleményektől feltüzelve vette kézbe a Halászóembert. S most ilyen olvasónak mondanám magam én is.


Fésű földben, karóra víz alatt,
madártetem a hóban…
Száz év előtti karácsonyi lap
a bombatalálat érte fiókban.
Fényképcsomag: aki már nincs sehol,
vízparton áll, gyerek fölé hajol,
sötét haja lobog a nyári szélben.
Szilánkok egy ház romjai alól,
amely leégett az idő tüzében.

Fakó zseblámpafény erőlködik,
hogy kimentsen az éjből valamit.
Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.
A múlt kihamvadt évtizedeit
villantaná törött tükördarab.















’98 februárjában, egy hétfői délután fáradtan ültem az irodámban. Általában a hétfő a legnehezebb napom: délelőtt főpolgármesteri kabinet-, délután fővárosi frakcióülés, majd az SZDSZ ÜT sokszor éjszakába nyúló tanácskozásai a Mérleg utcában. És persze a csak aznap letárgyalható, elintézhető egyéb ügyek és programok. Pihenésképpen bekapcsoltam a televíziót. Akkor még az alkotmányos szokásjog és a házszabály normális értelmezése szerint minden héten volt plenáris parlamenti ülés. A képernyőn épp Horn Gyula beszélt.


jan. 1. Magyarországon megkezdik működésüket a magánnyugdíjpénztárak. A „hagyományos” nyugdíjak egyébként (választási évről van szó) 19 százalékkal emelkednek, a várható inflációnál nagyobb mértékben.

19 500 Ft-ra emelik a minimálbért.

jan. 4. Az 1944-ben Amerikába emigrált s a rendszerváltozáskor hazatért Valdas Adamkust választják Litvánia új elnökének.

jan. 6. Felmentik tisztségéből Peták Istvánt, a Magyar Televízió elnökét.

jan.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon