Skip to main content

Patakparti iskola

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Turányi Gábor és Földes László visegrádi épületéről

Földes László


Fontosabb megépült munkák:

Lakóház, Budapest, 1992 (Tervezőtárs: Turányi Gábor)

Erdei Iskola, Visegrád, 1994–96 (Tervezőtárs: Turányi Gábor)

Fonó, Zeneház, Budapest, 1997

Városháza bővítése, Érd, 1997–99 (Munkatárs: Pethő L.)

Lakóház, Budapest, 1998–2000 (Munkatárs: Pethő L., Korda Zs.)

Fontosabb pályázatok:

3 lakóház, Maassluis, Rotterdam, Hollandia, 1999, I. díj (Tervezőtárs: Pethő L.)

Sport- és szabadidő-központ, Budapest, 1999, III. díj (Tervezőtárs: Göde A., Pethő L., Szokolyai G.)


















Turányi Gábor


Fontosabb megépült munkák:


Üdülőépület, Badacsonytomaj, 1983

Lakóház, Budapest, 1983

Plébánia, Budapest, 1986 (Munkatárs: Vincze László)

Lovasközpont, Debrecen, 1988


Lakóház, Budapest, 1992 (Tervezőtárs: Földes László)

Irodaépület, Budapest, 1992 (Tervezőtárs: Szalay Tihamér, Vörös Ferenc)

Erdei Iskola, Visegrád, 1994–96 (Tervezőtárs: Földes László)

Porcelánmanufaktúra, Herend, 1997–99 (Tervezőtárs: Simon István, Göde András, Ignácz Erika, Kalmár László, Klemm Gabriella)

Villa,



















„Az építész – akarja, nem akarja – szembe kell nézzen az esztétikai kihívással. Másfelől viszont, mivel az épületeket mindenfélére használjuk, véleményt alkotunk arról is, hogy a tér, amiben élünk és ténykedünk, kényelmes-e, lehet-é benne több embernek léteznie, hogy az épület célszerűen lett-é megalkotva. Vagyis az építésznek szembe kell néznie a funkcionális kihívással. Ez a kettős kihívás – és harmadikként bízvást említhetjük a publikusság kényszerhelyzetét – egyedülálló felelősséggel terheli az építészt művésztársaihoz képest.” (Petri György)

Mélységesen egyetértek Petrivel az építész felelősségét illetően. Azt gondolom, ez a felelősség kiterjed az építészeti alkotás teljes körére. Nincs tervezési feladat, melynél felmentést lehet adni/kapni. Van viszont tervezési feladat, melynél az építész felelőssége megsokszorozódik. Ez a feladatcsoport az alapfokú oktatási alapellátás intézményeinek köre (óvoda, általános és középiskola). Fokozott a felelősség, mert az ifjak ezekben az épületekben sajátítják el a követendő magatartásmintákat, a tanulás alapjait, az együttélés és a dolgozás szabályait. Fokozott a felelősség, mert ez a korosztály a legnyitottabb minden dolgok befogadására. Fokozott a felelősség, mert olyan építészeti, tárgyi kultúra bemutatására, alkalmazására van itt mód, amely az esetek többségében sajnálatos módon szöges ellentétben van a nebulók otthoni környezetével. (Lásd az áprilisi számban az „építészeti szemétdomb”-ról írott gondolataimat.)

Az elmúlt tíz esztendőben dicséretesen sok új iskola épült és sok iskolát újítottak fel. Mindet természetesen nem ismerem, de az a benyomásom, hogy építésztársaim érzik ennek a fokozott felelősségnek a súlyát. Karácsony Tamás és Sugár Péter igényes, szellemes munkája még nem épült meg. De jelentős iskola épült Perbálon (Janesch, Karácsony), Köveskálon (Váncza L., Váncza N.), Kaposvárott (Ekler), Győrben (Czigány, Fodróczy, Varga F.), Pécsett (Patartics), Bezerédjen (Karácsony, Kund, Páll), Szegeden (Golda, Madzin) és Budapesten is (Zoltai).  A sor nem teljes.

Ebből a jelentős műveket tartalmazó mezőnyből is kiemelkedik a Turányi–Földes szerzőpáros Visegrád melletti erdei iskolája.

A város felől közelítve az épülethez az jutott eszembe, ezt nem is a tisztelt kollegák tervezték. Ezt az ékszert ilyen magától értetődően természetesre csak a patak vize moshatta ki a hegy oldalából. Ez nem egy alkotói pillanathoz köthető mű, ez a természet évszázados munkájának eredménye. Közelebb kerülve, és a házat jobban megtanulva, rájöttem, majdnem igazam volt. Évszázados, évezredes, kultúrákat átfogó építészeti tudást sűrítettek bele ebbe a házba. Alaprajzi szerkesztése, tömegalakítása Mükéné városának lakóegyüttesét (i. e. 1600–1100), sejtszerűsége, a folyamatos bővítés lehetősége az anasazi indiánok sziklapalotáját (1100–1300), homlokzatainak kőből kibontott homlokzatavolta  a hindu szikla szentélyek eszköztárát és arányait (i. e. 2–1. század), az épület és a hegy közötti terek a zimbabwei fellegvár ívelt folyosóját (XI–XV. század) idézi. És a sor itt sem teljes. Turányi és Földes ÉPÍTÉSZ. A kezükben/fejükben van mindez. Így van ez akkor is, ha az alkotás során nem jutottak eszükbe az általam felsorolt párhuzamok, esetleg nem is ismerik valamennyit.

De a közvetlen előzmény, a társmű mindenekelőtt és mindenekfelett Frank Lloyd Wright vízesésháza. A két mű közötti összefüggés számomra egyértelmű. A helyszínek hasonlósága, a lépték és az arányok visszafogottsága, a mindezekkel összefüggő anyaghasználat könnyen belátható. A legfontosabb azonban a művek minőségének azonossága. Visegrádon az Apátkúti patak partján minden megtörtént, ami Pennsylvaniában a Rear Run-nál. Szentkirályi Zoltán megfogalmazása a vízesésházról „...mindez annyira magától értetődő, a tájjal organikusan együtt élő forma annyira természetes, hogyha egyszer láttuk, az a gondolat fogalmazódik meg bennünk: a Vízesésház szükségszerűen lett olyan, amilyen, oda mást nem is lehetett volna építeni” –  szó szerint illik az erdei iskolára is.

Ebből a minőségéből nem von le semmit a megépült ház elkerülhetetlen kelet-európaisága. Itt élünk és itt építünk. A jó mű szerencsére átüt mindezen.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon