Skip to main content

Beszélő folyóirat, 5. szám, Évfolyam 5, Szám 5

Simon Balázs: Tüm-tüm trendelli

Poós Zoltán: Legyenek átkozottak

B. Nagy Anikó: Vendégkönyv

Radnóti Sándor: A szobrok körbeevezhetőségéről

Mink András: „Levették a kesztyűt”

Sonja Lichttel, a szerb civil társadalom kiemelkedő aktivistájával, a belgrádi Soros Alapítvány vezetőjével Mink András beszélgetett

Rádai Eszter: Pontot tenni a dolgok végére…

Csúcs Lászlóval Rádai Eszter beszélget

Sonja Licht: Levél Abszurdisztánból

Csaba László: Az átmenet és az EU között

Magyarország az ezredfordulón

Kádár András Kristóf: Ember a fogdán

Szemelvények a Magyar Helsinki Bizottság és a rendőrség levelezéséből

Bruszt László: A piac és az állam

Parti Nagy Lajos: Rókatárgy alkonyatkor

„A róka az róka, az róka, az róka”

Gerencsér Balázs: Ez az 1 mindegy?

Bíró András: Etnikai osztály-e a cigányság?

Seres László: 1994

Szuhay Péter: Széljegyzetek Bíró András Etnikai osztály-e a cigányság című esszéjéhez

Peregi Tamás: Kronológia – 1994

Borbély Szilárd: [ a költészet már

: Válogatás a Beszélő 1994-es évfolyamából

Bauer Tamás: 1995

Kovácsy Tibor: A ruandai mészárlás

Hizsnyai Zoltán: 1984 + 10

Peregi Tamás: Kronológia – 1995

Eörsi János: Képtelen magyar expótörténet

1994-ben lemondták a világkiállítást

: Válogatás a Beszélő 1995-ös évfolyamából

Eörsi János: „Kihasználtuk az adódó mozgásteret”

Demszky Gábor főpolgármesterrel Eörsi János beszélget

Kovácsy Tibor: Burma: A remény és a csalatkozás éve

Juhász József: Dayton

Peer Krisztián: Vírusgazda

Antal László: A Bokros-csomag

Koltai Tamás: Vasziljev: a nem kívánt nagybácsi

Varga Balázs: Keresztúton

Tarr Béla: Sátántangó

Cserna-Szabó András: Camping Byron Beach,

avagy merthogy minden irodalom, gondolja Pali bácsi

Nagy Bálint: Patakparti iskola

Turányi Gábor és Földes László visegrádi épületéről

Nánay István: Molière – Székely – Cserhalmi

: Földes László

Galambos K. Attila: A részleg megálló

: Turányi Gábor

Nagy Bálint: Lehetett volna zarándokhely

Bán Ferenc varjúlaposi templomáról

: Bán Ferenc DLA (1940 Tokaj, Ybl-díj 1986, Kossuth-díj 1994)

Beck László - Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

Lakatos Elza: Lóve te keren

Roma régiségkereskedők

Beck László - Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

Tóth Krisztina:

Varró Dániel:

Karafiáth Orsolya: Levél Másik Jánosnak

J. Győri László: Én belga vagyok

Kocsis Zoltánnal J. Győri László beszélget

(Papp László Tamás): Tisztelt Szerkesztőség!

Keresztesi József: Héraklész kontra Hercules,

avagy miért nem szeretik a gyerekek azt, amit tanítok nekik?

Eörsi István: Pártpolitika és értelmiség

(Török N. Tamás): Tisztelt Szerkesztőség!

Bán Zoltán András: Tisztelt Szerkesztőség!

(J. Győri László): Tisztelt Szerkesztőség!

(Dr. László József): Tisztelt Szerkesztőség!

Nánay Bence: Az egyetlen érv

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon