Skip to main content

Bán Ferenc DLA (1940 Tokaj, Ybl-díj 1986, Kossuth-díj 1994)

Vissza a főcikkhez →


Épületek:

1969–70 Balatonföldvár, Üdülőhelyi klub

1969–72 Mátészalka, MOM Szemüveglencse és Folyadékmérő Gyára

1972–77 Nyíregyháza, Megyei Tanács Továbbképző Intézete

1973 Nyíregyháza, Bessenyei György síremléke

1974–78 Nyíregyháza, TITÁSZ Székház

1979–81 Nyíregyháza, Művelődési Ház

1980–85 Mátészalka, Városháza

1981–82 Nyíregyháza, katolikus templom

1981–83 Kisvárda, Városháza

1981–83 Tiszavasvári, Városháza

1983–85 Nyíregyháza, Szakszervezeti Székház

1983–85 Nyíregyháza, Színészlakóház és Művész Presszó

1986–88 Mátészalka, Színház

1987 Záhony, uszoda; Nyíregyháza, lakóházak, iskolák

1990 Nyíregyháza, napenergia-ház

1996 Nyíregyháza, Metropol Áruház

Tervpályázatok:

I. díjas pályázatok

1970 Nyíregyházi Művelődési Ház

1973 Bessenyei György síremléke

1988 OKHB Bankszékház

1989 Miskolc, Avas templom, kolostor (Ficzek Istvánnal)

1992 Európa Szálló

1992 Világörökség, Párizs

1993 Metropol Áruház

1996 Debreceni Kollégium

1997 Nemzeti Színház, Budapest

1999 Clark Ádám téri irodaház

2000 Jókai téri épületegyüttes, Nyíregyháza




























































Megjelent: Beszélő folyóirat, 5. szám, Évfolyam 5, Szám 5


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon