(J. Győri László)

Nyomtatóbarát változat

A Mozgó Világ 2000. februári számában olvastam volt rádiós kollégám, Bocskay Zsolt interjúját dr. Csúcs László FKgP-s országgyűlési képviselővel, a Magyar Rádió egykori teljes elnöki hatáskörrel felruházott alelnökével. Az interjúban Csúcs László egyebek mellett beszélt a rádióban töltött időszakáról, utólag is igazolást keresve a kirúgásokhoz. A Mozgó Világban megjelent interjúra reagálva, Csúcs Lászlót ahhoz a finn dizőzhöz hasonlítottam, aki a Picasso kalandjai című svéd filmben azzal megy mindenkinek az agyára, hogy ugyanazt a dalt énekli. A szóban forgó dal szövege egy finn halrecept, a kala kukoá kezdetű. A Beszélő májusi számában Csúcs László egykori személyes áldozata, Rádai Eszter kolléganőm beszélget Csúccsal. Kicsit félve szólok hozzá, attól tartok, hogy ha így folytatom, kis duettet fogok magam is énekelni Csúcs László finn dizőzzel. Szólamaink egymásba fonódnak, kiegészítik egymást, itt-ott kánonná fejlődnek. Szép lesz. A végén, a tapsnál pedig egymásra mutogatunk majd, és örülünk a másik sikerének.

Szeretném leszögezni – ezúttal minden irónia nélkül –, hogy a mai Csúcs Lászlót egyre jobban tisztelem. Tetszik benne az a rendíthetetlenség, amellyel afféle főkönyvelőbe bújt Rambóként vívja a maga kis háborúit a törvényesség érdekében. Imponálónak tartom, hogy szakmai csőlátástól (vagy nevezzük inkább szakmai tisztességnek?) vezéreltetve olykor nem szavaz frakciójával, különvéleményét hangoztatja és saját meggyőződése szerint dönt. A mai parlamenti viszonyok közt valóságos unikum.

1993–94-ben életem bizonyos fokig összefonódott Csúcs László életével. A Független Rádiós Szakszervezet elnökeként és a rádió közalkalmazotti tanácsának tagjaként, a rádiós sztrájkbizottság elnökeként alapvetően másképp látom Csúcs László rádiós alelnökségét, mint ő. Örülök, hogy a mai Csúcs belátja és elismeri, inkompetens és köpönyegforgató emberek ajánlkozását fogadta el. Ezek az emberek jelentették hátországát, őket nevezte ki vezető posztokra. Vajon miért csodálkozik a beszélgetés egy másik pontján, hogy a rádiósok ezt nem fogadták el? Döbbenetes, hogy Csúcs László megkérdezi, frissen az intézményhez került vezetőként vajon neki kellett volna-e felkeresnie a műsorkészítőket?

Szemléltetésül csak egy epizód: emlékszem, 1992 augusztusában – Gombár Csaba szabadságon volt éppen – Csúcs László összehívott egy értekezletet, ahol egy 16 százalékos létszámcsökkentés tervét ismertette a résztvevőkkel. Gombár – aki az egészről mit sem tudott – visszavonatta az elképzelést. Ezt Csúcs László nyilván megalázónak érezte.

Az értekezleten a véleményeket ő foglalta össze a jegyzőkönyv számára. Az általam elmondottaknak az ellenkezőjét diktálta. Megvártam, amíg leírják, s újra szót kértem: sajnálkozásomnak adtam hangot, hogy ilyen félreérthetően fogalmaztam, és azt kértem, a magam véleményét hadd diktáljam én le. A végleges jegyzőkönyv aláírásakor azt kellett látnom, hogy az a Csúcs-féle változatot tartalmazza, ezért kénytelen voltam átíratni. Ez volt az első, alapjában véve apró személyes konfliktusom Csúcs Lászlóval, aki az egész értekezletet meglehetősen szokatlan stílusban vezette. A gazdasági igazgatót, aki hozzá akart szólni valamihez, azzal némította el, hogy közölte, nem adta meg a szót. Nem ismerem a közigazgatásban uralkodó viszonyokat, de Csúcs stílusa a rádiós közegben – finoman szólva – meglehetősen újszerű volt, és alkalmatlan, hogy széles körű népszerűségre tegyen szert vele.

Káderpolitikájának gyengéit – ez kiderül az interjúból – ma ő is tisztán látja, de mintha nem lenne tisztában a káderkiválasztás politikai üzenetével. Biztosan Csúcs László is emlékszik Babiczky Klárára, akit a politikai adások élére nevezett ki, és akinek rövid szárnyalását elképedve figyeltük, vagy az irodalomkritikai kérdésekben is orákulumnak mondható megbízott műsorigazgatóra, a szakszervezeti titkárból lett adófőszerkesztőre, Dénes Gáborra, aki a kirúgásokban szerzett tapasztalatait később a Szabó László Zsolt-féle televízióban kamatoztatta. (Újra kidobóember lett.) Vagy Lovas Istvánra, aki tanácsaival segítette. Csúcs többségükben olyan új vezetőkkel vette körül magát, akiknek politikai elkötelezettsége egyértelmű volt: az MDF-től jobbra álltak. Talán ez is magyarázza, amit az interjúban is említett: leváltása után a MIÉP tárta ölelésre karjait. Csúcs beszél az interjúban esküdt ellenségekről is, szerintem neki ellenségekre nem is volt szüksége, ott voltak a saját emberei.

Szó esik leállított műsorokról, ami igaz, hiszen a Csúcs-időszakban valóban állítottak le műsorokat az alelnök emberei, az viszont új elem, hogy „konkrét lépések és kísérletek történtek” a rádió elhallgattatására. Sztrájk valóban volt – inkább csak jelképes – szabotázs azonban nem. Ha Csúcs László ilyenről tudomást szerzett volna, akkor azt nyilvánosságra kellett volna hoznia. Ami a Csúcs-korszak munkajogi pereit illeti, jogerős bírósági ítéletek bizonyítják, hogy az egész létszám-leépítési cirkusz törvényellenesen zajlott.

Csúcs László helyében nem feledkeznék meg azokról a közszereplésekről, fórumokról sem, amelyeken politikai kérdésekről nyilatkoztatott. Kívánságra visszakereshetők e szereplések helyszínei és dátumai, de véleményem szerint nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy közszolgálati médium elnöke nem engedheti meg magának az efféle rendezvényeken történő szereplést, hiszen veszélybe sodorja az általa vezetett intézmény objektivitásának és szavahihetőségének látszatát. Az 1994 májusában, a választások első fordulója előtt a Kossuth Klubban elmondott beszédben a baloldal feltartóztatásának szükségességéről szólt. Ezt megteheti politikus, de nem teheti meg a közszolgálati rádió vezetője. Alighanem ezt ma már Csúcs László is tudja.

Mindazonáltal örülök, hogy a Beszélőben olvashattam a Csúcs-interjút. Hat évvel ezelőtt azt gondoltam, az ő rádiós regnálásához foghatóan abszurd és pitiáner történetet már soha nem fogok látni. Az élet azóta rácáfolt e várakozásomra. A fene sem gondolta, hogy ez az ember a helyére kerülve a magyar közélet tiszteletre méltó alakja lesz. Ami persze a közéletről is elmond egyet s mást. Jó lenne tudni, hol nyilatkozik legközelebb rádiós tapasztalatairól. Izgatottan várom következő közös fellépésünket!

• Visszabeszélő