Skip to main content

[Helyreigazítási kérelem és válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Szerkesztőség!

Folyóiratuk 2000. júniusi számában közölték J. Győri László írását, amelyben rólam minden alapot nélkülöző, súlyosan rágalmazó megállapításokat tett. Kérem, hogy lapjukban helyreigazításként adjanak helyt alábbi reagálásomnak.

1. Csaknem két évtizedes rádiós szakmai múlttal a hátam mögött, szerkesztő-riporterből lettem adófőszerkesztő, nem „szakszervezeti titkárból”, ahogy a szerző ezt durva csúsztatással sugallja – mintegy az előző rendszer szakértelmet nélkülöző párttitkárának karrierjére alludálva. Érdekvédelmi tisztségemet szakmai munkám mellett láttam el (egyébként – ahogy ezt meg is említi – a szerzőhöz hasonlóan).

2. A Magyar Televízió Rt.-be 1999 őszén nem „kidobóembernek” szerződtem, hanem kommunikációs igazgatónak, majd elnöki tanácsadó lettem.

3. Soha, egyetlen pártnak sem voltam, sem vagyok a tagja. Soha, semmilyen fórumon, legkevésbé pedig rádiós szerepléseimben nem tettem esetleges politikai elkötelezettségemre vonatkoztatható kijelentést. Adófőszerkesztőként az alapvetően szórakoztató profilú Petőfi rádiót dokumentálhatóan távol tartottam a napi politikától. Ezek után engem „az MDF-től jobbra álló” vezetők közé besorolni – miként kellő distinkció híján a szövegkörnyezet ezt egyértelműen sugallja – a legenyhébb minősítés szerint is inszinuáció.

J. Győri László ellen panaszt tettem a MÚOSZ Etikai Bizottságánál, és személyiségi jogaim megsértése miatt jogi lépéseket is fontolgatok.

Kérem a fentiek közlését.
Budapest, 2000. július 6.

Tisztelettel
Dénes Gábor
a Magyar Televízió Rt. Elnöki tanácsadója



Tisztelt Szerkesztőség!

Engedjék meg, hogy Dénes Gábor leveléhez néhány megjegyzést fűzzek:

1. Tény, hogy Dénes Gábor szerkesztő-riporteri beosztásban működött a Magyar Rádióban. Az is tény, hogy a Magyar Rádiós Dolgozók Szakszervezetének titkáraként petíciókat írt alá, amelyekben Gombár Csaba rádióelnök eltávolítását és Csúcs László kinevezését követelte. E petíciók megjelentek különböző újságokban is, ha Dénes Gábor elfeledkezett volna ezekről, keresse vissza őket. Folytatom: tény, hogy Dénes Gábor szakszervezeti férfiúként akkor kezdte el támadni Gombár Csaba elnököt, amikor kiderült, hogy nem ő lesz a Petőfi rádió vezetője. Az is tény, hogy Gombár Csaba lemondása és Csúcs László kinevezése után Vicsek Ferencet leváltották, és Dénes Gábor lett a Petőfi vezetője. Tény, hogy Dénes Gábor egyik előkészítője volt mindannak a változásnak, ami Csúcs László regnálásával kezdődött. Tény, hogy Dénes Gábort akár szerkesztői és riporteri munkássága megkoronázásául is kinevezhették volna adófőszerkesztőnek, de az is tény, hogy Dénes Gábort nem – létező vagy nem létező – szakmai érdemeiért választották ki. Csúcs László azért a segítségért nevezte ki, amelyet érdekvédelmi funkciójából Dénes nyújtott. Egyébként érdekes volt megfigyelni, milyen simán, ruganyos izomzattal lendült át a munkavállalói érdekek elszánt védelmezőjének szerepéből a törvénytelen kirúgások gátlástalan végrehajtójának szerepébe. Nem tekintem feladatomnak, hogy e pszichológiai folyamatot megkíséreljem leírni, netán elemezni (tartok tőke, a végén még meg is bántanám, ami igazán nem szándékom), mindazonáltal nem ritka eset az emberiség sok évezredes történetében, hogy valaki privát érdekeinek rendeli alá közfunkcióját. Ami a szak-értelmet nélkülöző párttitkárok karrierjét illeti, Dénes Gábornak szíve joga, hogy hasonlóságot érezzen saját szerepe és az általa említettek között.

2. Megkövetem Dénes Gábort azért, mert a „kidobóember” kifejezéssel nyilvánítottam vélemény televíziós munkásságáról. Pontosítok: Dénes Gábor kommunikációs igazgatóként és elnöki tanácsadóként rúgta ki az embereket a Magyar Televízióból, kamatoztatva a rádióbeli kirúgásoknál szerzett bőséges tapasztalatait. Ami pedig azt illeti, elnöki tanácsadói ténykedéséről ugyan nem tudtam, de annak alapján, amit a képernyőn látok és az intézmény működéséről tudok, gondolhattam volna.

3. Megkönnyebbüléssel olvasom, hogy Dénes Gábor soha nem volt tagja semmilyen pártnak. Fogadja őszinte elismerésemet, bár felőlem akár lehetett is volna. Én azt írtam, hogy az alelnök emberei többségükben az MDF-től jobbra álltak. Dénes Gábor bátran tekintse magát kisebbségnek.

J. Győri László





























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon