Skip to main content

(J. Győri László)

(Dénes Gábor), (J. Győri László): [Helyreigazítási kérelem és válasz]


Tisztelt Szerkesztőség!

Folyóiratuk 2000. júniusi számában közölték J. Győri László írását, amelyben rólam minden alapot nélkülöző, súlyosan rágalmazó megállapításokat tett. Kérem, hogy lapjukban helyreigazításként adjanak helyt alábbi reagálásomnak.

1. Csaknem két évtizedes rádiós szakmai múlttal a hátam mögött, szerkesztő-riporterből lettem adófőszerkesztő, nem „szakszervezeti titkárból”, ahogy a szerző ezt durva csúsztatással sugallja – mintegy az előző rendszer szakértelmet nélkülöző párttitkárának karrierjére alludálva.




(J. Győri László): Tisztelt Szerkesztőség!


A Mozgó Világ 2000. februári számában olvastam volt rádiós kollégám, Bocskay Zsolt interjúját dr. Csúcs László FKgP-s országgyűlési képviselővel, a Magyar Rádió egykori teljes elnöki hatáskörrel felruházott alelnökével. Az interjúban Csúcs László egyebek mellett beszélt a rádióban töltött időszakáról, utólag is igazolást keresve a kirúgásokhoz. A Mozgó Világban megjelent interjúra reagálva, Csúcs Lászlót ahhoz a finn dizőzhöz hasonlítottam, aki a Picasso kalandjai című svéd filmben azzal megy mindenkinek az agyára, hogy ugyanazt a dalt énekli.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon