Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kérem, hogy az alábbiakat tegyék közzé lapjukban, helyreigazítás gyanánt.

A Beszélő 2000. májusi számában Rádai Eszter Csúcs Lászlóval készített beszélgetését közölte. Az interjú egyik részletében Csúcs László engem a Kossuth adó főszerkesztő-helyettesének nevez, illetve az etikátlanság csúcsának tartja, hogy ezen nem létezett minőségemben a Nemzeti Bank elnökének tanácsadója voltam.

Soha nem voltam a Kossuth adó főszerkesztő-helyettese, ezzel szemben amikor a Kossuth adó főszerkesztője lettem, azonnali hatállyal megszüntettem a Surányi György melletti tanácsadói megbízást, amelyet az egyik kereskedelmi rádió vezetői megbízásával párhuzamosan valóban megkaptam, mert összeférhetetlennek tartottam a két dolgot. A megbízás 1995 márciusától 1996 novemberéig létezett a Nemzeti Banknál.

Csúcs László nem először emlékszik rosszul velem kapcsolatban, hiszen én magam figyelmeztettem őt 1993 tavaszán arra, hogy jogellenes lépéseket akar tenni a Magyar Rádióban. Akkor ő nevezett ki tájékoztatási főszerkesztőnek, ami egyben munkáltatói jogot is adott nekem a Kossuth rádióban. Két hónap után ő váltott le, mert nem teljesítettem jogellenes utasításait, amit mások 1994 tavaszán végrehajtottak. Az utasítások, illetve elbocsátások jogtalanságát később a munkaügyi bíróságok ítéletei igazolták.

Csodálkozom, hogy az a kolléganő, akivel éveken át egy asztalnál együtt ebédeltünk és beszéltük meg ezeket a dolgokat, hirtelen ilyen rossz memóriájú lett.

Kérem a fentiek közlését, tisztelettel










Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon