Skip to main content

Vendégkönyv

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



Hermann Nitsch a Nagy Bikatartó című festményére a kiállítás alatt egy látogató Dávid csillagot fújt. A képet a kiállítás után helyrehozták. Az alábbi képsorozat első sora a megrongált képet, a második sora a restaurálás folyamatát, míg az utolsó sor a helyreállítás utáni állapotot mutatja be.
Hermann Nitsch a Nagy Bikatartó című festményére a kiállítás alatt egy látogató Dávid csillagot fújt. A képet a kiállítás után helyrehozták. Az alábbi képsorozat első sora a megrongált képet, a második sora a restaurálás folyamatát, míg az utolsó sor a helyreállítás utáni állapotot mutatja be.



Hermann Nitsch Hatnapos játék Prinzendorfban című kiállítása, amely a művész 1998 nyarán rendezett hatnapos akciósorának rekvizitumaiból (tárgyakból, fényképsorozatokból, videofelvételekből) építkező installáció volt, 1999. június 18-án nyílt meg a Kiscelli Múzeum/Fővárosi Képtárban. A kiállítást először a Museum Moderner Kunst/Stiftung Ludwig rendezte meg a bécsi Liechtenstein Palotában. Innen érkezett Kiscellbe 1999 tavaszán.

Az Orgia-Misztérium-Színház alcímű munkát az idős Nitsch pályája összegzéséül szánta. Évtizedek óta – mondhatni klasszicizáló ambícióval – készült rá. Már 1975-ben és 1986-ban is hasonló motívumokból építkezett az Egynapos játékban, illetve a Négynapos játékban. Vágóhídra szánt állatok rituális leölése, vérben, paradicsomlében, zsigerekben mártakozó emberek passiójátéka, kések, kampók, saroglyák, böllérkellékek és szakrális tárgyak együttese, illetve a „menet közben” keletkezett akciófestmények jellemezték a munkát. Az installáció az ezeket dokumentáló fényképekkel és videoanyagokkal egybeépülő tárgyegyüttes.

A bécsi akcionisták munkássága, s benne a nitschi életmű kimaradt a magyar muzeológiából. Itthon akkor is csak a szakirodalom medreiben vert hullámokat, amikor az összegző kiállítások és kiadványok a világot járták.

Nyugat-Európában ez az irányzat és közönsége a hatvanas-hetvenes évekre túljutott a nagy kiátkozásokon és botrányokon, a féktelen indulatok mára elapadtak. A művek a maguk idejében voltak láthatóak, és a viták azon melegében folytak róluk. A még élő alkotók ma komoly intézményeknél dolgoznak, a csoport munkássága a művészettörténet fejezete.

Évtizedekkel az akcionisták nagy korszaka után Nitschnek volt kiállítása a Liget Galériában, egy installációja pedig éppenséggel nálunk, a kiscelli templomban szerepelt egy csoportos tárlaton. Akkor azonban a szeme sem rebbent senkinek. Ezért feltételezhető, hogy a júniusi kiállítás fergeteges fogadtatását sem a felbőszült vagy lelkendező tárlatlátogatóknak köszönhette a Fővárosi Képtár.

A közművelődési érdem néhány, a vendégkönyvben többször is nyájasan megszólított hivatalnoké. Ha a Magyar Püspöki Kar, a Református Egyházi Zsinat elnöksége és a szolgálatra buzgón jelentkező Mazsihisz megelégednek egy fejcsóválással, de nem követelik a tárlat bezárását, ha Semjén Zsolt „vice-államtitkár”a Kulturális Minisztériumtól nem lát kakát, ahol nincs (ezzel mellesleg sokakat lázba hozott), ha alszik egyet mérgére és nem kívánja azon frissiben, kamerák kereszttüzében már a múzeum udvarán betiltani Hermann Nitschet, ha a Magyarok Világszövetsége nem egyenest a jogállamiságot érzi veszélyeztetve a kiállítás által, ha az egyik vendégkönyvi bejegyző még idejében megajándékozza a képzőművészetben munkálkodó, ám Nitschet állítása szerint nem ismerő gyanútlan Jankovics Marcellt, a Nemzeti Kulturális Alap elnökét egy katalógussal, valamennyien bölcsebbek maradtak volna.

A Képtár munkatársai megúsztak volna pár bombariadót és egyéb fenyegetést, néhány felbőszülten tüntető művészeti kommentátort, a jó László atyát, Macskássy Izolda művésznőt, és talán Franek urat is a Vasárnapi Újságtól. De a múzeum udvarán sorban álló, a tűzszerészeket is türelmesen kiváró sok ezer látogatót kár lett volna kihagynunk.

A kiállítások vendégkönyve sokszor rettentő unalmas. A művész barátai, ismerősei udvariasan láttamoznak, pár semmitmondó méltatás, csoportos bejegyzések, itt járt a cserkészcsapat, szépek a képek, miért nincs büfé?

A Nitsch-kiállítás két kötetre hízott vendégkönyve ellenben szenvedélyes művészeti és politikai diskurzus. A háromhetes nyitva tartás alatt múzeumi őr vigyázta, mert egymás kezéből kapkodták ki a bejegyzők, akiknek zöme máskülönben aligha műalkotások mibenlétével vagy hitbéli kérdésekkel bíbelődő műértő és teológus.

Az érvelés toposzai, az indulat- és nézetartikuláció módozatai bizonnyal sokat finomodnának, ha volna tisztességes művészettörténet-oktatás, és benne esne pár szó a huszadik század művészi törekvéseiről is. A vendégkönyv a páratlan bölcsességgel kultúrbotránnyá menedzselt kiállítás legizgalmasabb dokumentuma, a kortárs művészet tanácstalan recepciójának tanúsítványa. Ezt is kár lett volna kihagynunk.

A diskurzusért már önmagában is érdemes volt a Fővárosi Képtárnak megrendezni a kiállítást, a közönségnek pedig átélnie egy olyan művészeti botrányt, amely sajnálatosan kimaradt a neveltetésünkből. Holott a modern művészet története jelentős részben a közgondolkodás határait feszegető, botrányért kiáltó javaslatok sora. (Ebbéli meggyőződésünkben pártolóink is megerősítettek bennünket. „Gratulálok! Csak így tovább! – Orbán Viktor.” „Én is! – Kövér László.”)

Egy connoisseur-t éjszaka sem hagyott nyugodni Hermann Nitsch művészete, másnap visszajött. Alig pár perccel a zum Trotz aggályosan betartott tárlatzáró pillanat előtt a középkorú – előző napi bejegyzéséből ítélve a német nyelvben is jártas – mérnök úr flakont rántott és kék mintával látta el Nitsch Nagy Bikatakaró című képét. Fölteszem, társalkotói minőségben. Talán jó volna tudnunk, hogy évtizedekkel ezelőtt a dühödten szitkozódó nyugat-európai nézők is ennyit zsidóztak-e? Hogy elapad-e ez is?





Idézetek a vendégkönyvből
(A bejegyzések helyesírását változatlan formában közöljük!)

Ez a hordalék az idiotizmus csimborasszója, aminek a Lipótmezőn sem lenne helye, de az összeállítójának annál inkább.
– olvashatatlan név

Felháborító! Csodálkozunk, hogy a gyerekek olyanok, amilyenek. Ne a tv-re fogjuk, ha egy művészeti múzeum is megengedhet ilyet!
– olvashatatlan név

Az Orgia-Misztérium kiállított anyaga botrányos, gyomorforgató, közönséges. A sok erkölcstelenségtől, bűnözéstől megfertőzött magyarságot nem szabad ilyen borzalmaknak kitenni.
Elkeserítő, hogy fővárosunk helyet ad ilyen gyalázatos tárlatnak.
– név

Nekem igenis nagyon tetszett. Esztétikailag is kifogástalan. – név

A 8. hónapban vagyok és nem mertem megnézni, pedig kíváncsi lettem volna! – név

Aki nem tud semmi normálisat kitalálni, az miért nem marad otthon amőbázni? Ha ez művészet, akkor én a fejemre húzok egy WC-t és akkor én vagyok a művész. – név

Még a falaknak is gyalázat, ami látható közöttük... Az alkotó majd elszámol az Úrral, amikor találkozik Vele. Semmiképpen nem lennék a helyében. – név

Mennyi álszent! – Soha másképp ne follyék vér. Amit itt látni, az csak tört része annak, amit a hypokrita egyházak kiontottak ill. amilyen vérontáshoz asszisztáltak. – olvashatatlan név

Nitsch legalább feltárja a kegyetlen és véres igazságot. És ez az igazság azokra is érvényes, akik fintorognak, akár magánszemélyek a kiállítás ellen. Róluk is szól, vegyék már észre! (Csak a legegyszerűbb szinten értelmezve a dolgot: Ők is esznek húst és ha felvágnánk a gyomrukat, folyna a vérük és igen, a férfiaknak fasza és a nőknek pinája is van... Igen, még a papoknak is van fasza és az apácáknak is van pinája...) Egyébként én magam is gondoltam már arra, hogy csinálok valami hasonlót, de orgiasztikusabbat. Több szex, több perverzió (pisi-kaki, szado-mazo, állatáldozat, stb.), keményebb tapasztalatok. Ha valaki ebben részt akar venni, írjon egy e-mail-t a következő címre …@freemail.c3.hu
Mindenkinek válaszolok, azt hiszem, jó buli lenne. Elég széles fantáziájú, művelt fickó vagyok.
Legyen a jelszavunk: Isten halott – follyon hát a vér, s fröcsköljön az ondó! – Egy Felsőbbrendű Ember, aki beteg!

A kiállítás kitalálója egy szadista őrült, aki a kereszténység legbelsőbb érzelmeit durván kigúnyolja. A Golgota Krisztus alakja egy feltrancsírozott bika, a papi miseruha a „nagy disznótakaró” stb.
Hogy a Soros alapítvány és a Fővárosi hivatalosok támogatják, ezen nem csodálkozom, de hogy a Nemzeti Kulturális Alap is, az már meglepő. – név

A barátomnak erekciót okozott a látvány. Szerinte ez a célja a kiállításnak. – név

Azonnal bezárni! Több támogatásnak helye nincs! Soros vigyázz!
– név

Az egész kiállítás úgy ahogy van egy gusztustalan zsidó propaganda. Ideje lenne bezárni. – Egy óbudai polgár


Igen! Ez is az Ember, meg minden más is. Kissé idejét múlt kiállítás, a posztmodern már letűnőben van. A fenséges és az alantas, a szent és a profán mindig is együtt voltak jelen az emberben. Engem már hidegen hagy az ilyen művészet. – név
u.i. Unalmas volt.

Felhábordásomnál és undorodásomnál csak a szomorúságom nagyobb. Hogy Soros és Demszky úr és a múzeum vezetője ezt a mocskot támogatta, nem csodálom. Viszont nagyon szomorú vagyok, hogy a Kulturális Minisztérium ilyen kiállítást támogat ezt szomoruan tapasztalom. Hogy egy miseruhát disznótakarónak írnak le és véres párnán a monstrancia, stb. ez gyalázatos és ez valódi diszkrimináció az ellen a vallás ellen, amit a népünk többsége gyakorol.
Kiváncsi vagyok, ha ezt a talmuddal vagy a koránnal megtették volna, mi történne???
Fontos lenne közölni ki a felelős a kiállításért és méltóan megbüntetni. – olvashatatlan név

Kificamodott, aljas, felháborító izlés! Szégyen, gyalázat a kereszténységre és édes hazámra. A magy. nemzet pénzén ilyet produkálni gazemberség! Miért nem viszik a Dohány u. zsinagóga mellé. Az ilyen produktumokért ne csodálkozzanak, ha szerzőket utáljuk.
Ez bizony szellemtelenül ocsmány! Elvtársak! Már a polgárpukkasztásban is ilyen tehetségtelenek vagytok? Demszky, Magyar megbűnhődtök még!
Megrendítő és szép kiállítás! Nem árt szembesülni azzal, amit évezredek óta az egyházak asszisztálásával csinálunk, bár megemészteni, elfogadni nehéz. – név

Amit itt látunk, az sajnos része az életnek (lásd Balkán) és része az egyház múltjának. Nem kell szeretni, de tudomásul kell venni. Ezzel is joga van a művészetnek foglalkozni.
– olvashatatlan név

Annak a népnek a tagja, amelyik Auschwitzot kitalálta ezt is megengedheti magának. – olvashatatlan név

Fantasztikus!
Végre valami új és merész.
Nagyon érdekes! – név

Föl vagyok háborodva – az ájtatos államtitkári baromságon. Egy csepp vért sem láttam monstrancián, miseruhán stb. Miért nem tetszik fölháborodni a nyugdíjasok megrablásán (9%!), az adócsaló adófőbeszedőn, a „szenátorok” manipulációin? Noha gusztustalannak nevezhető Nitsch úr provokációja (nem is tartom művészetnek), de a betiltók üljenek le Hitler, Sztálin és a többiek mellé! – olvashatatlan név

A kereszténység nevében több millió embert végeztek ki. Ez nem furcsa, mivel a vallás jelképe is egy kivégzőeszköz (kereszt). A szerzőt dicsérem a bátorságáért, az egyházat pedig elítélem a képmutatásáért. – név

Sajnáltuk a feltrancsírozott disznót. – név

Nehogy bezárják! Aki akarja, hadd nézze! Semjén Zsolt meg akassza fel magát. A bukott kereszténydemokrata… – név

Ha Semjén nem látta, miért nyilatkozik róla? Vagy mégis látta…?
– név

Kutyaütők! Mióta tiltakoztok megkétszereződött a látogatók száma! Rosszabbak vagytok Acél elvtársnál, ti tűrni nem akartok, csak TILTANI!!! – név
Nyomorgó nyugdíjas

Semjén Zsolt és a klérus nagy öngólt lőtt: ha nincs ez a propagandájuk, a kutya se látta volna ezt a kiállítást. – név

Nem tudom, hogy igen nagyrabecsült püspökeink mit láthattak „vallás és embergyalázkodásnak”. Ezt egy kiállításnál nem lehet állítani, mert az egyén joga, hogy valamit megnéz – és ért – vagy sem. Ilyen érzékenységgel kellene fellépniük a rasszizmus, templom- és temetőgyalázó „becsületes” magyarok ellen.
– név

Az, hogy az egyház a gondolkodó, nyitott embereket maga ellen hangolja, az ő dolga. De miért segít ebben neki Semjén Zsolt?
– név

Ha lenne egy akkora házam mint ez a múzeum, akkor megkérném Herr Nitsch-et, hogy nálam a költségemre újra előadják. Amit nem tudnak meg a Semjén Zsolt meg az egyház.
– olvashatatlan név, Keszthely

Minden megfelel a MAZSIHISZ-nak. Jövőre szeretnénk Demszky-t is látni a szereplők között!

Ideoligie=Judeo-Bolsevist
Rakosi
Gero
Revai
Acel

Akinek nem tetszik, ne jöjjön ide és ne nézze meg! Kiállítást betiltani nem szabad és nem lehet! – név

Zsolt államtitkár úr nagyon gyengén érvelt. Mi az, hogy „a társadalom többsége”?
Ezt honnan tudja?
S jaj a művészetnek, ha a többség dönt, hiszen a művészetet mindig egy kisebbség vitte előre. – név

Semjén úr!
Köszönöm Önnek, hogy felhívta a figyelmemet erre a kiállításra. Művészi élményben régen volt részem – de hívó szavának engedelmeskedve – most igen.
Keresztény, toleráns szeretettel: – név

Igazgató úr, igazán járna Semjén helyettes államtitkár úrnak 10% a haszonból. – név

Gyalázat ez elvtársak = SzDSz!!

Ez a kiállítás, H.N. művészete ezt mutatja meg az embereknek: „NE ÖLJ!”
És csodálkozom, (római katholikus létemre) hogy a katolikus egyház fejei (?) a SÁTÁN érdekeit képviselik!
(És akkor hol érvényesül a művészet szabadsága?) – név
pontos cím

Gratulálok! Csak így tovább. – Orbán Viktor
Én is. – Kövér László

Szégyen az országra nézve, hogy ezt a kereszténységet gyalázó kiállítást megrendezték. Ha ezt „más” vallásról teszik, akkor palotaforradalom lenne, de a keresztényekkel meg szabad tenni. Nem érdekes ez?
Szégyen és gyalázat, a sátánizmus új módon való propagálása.
– név
Ha a zsidótemetőben horogkereszt annak meggyalázását jelenti, akkor ez micsoda? Nem véletlen, hogy a zsidó Soros György pénzelte. – olvashatatlan név

Semjén úr!
Érdeklődöm Öntől hol látta a műkakit?
Tisztelettel – olvashatatlan név

Tudomásom szerint 250.000 Ft támogatást kapott ez a kiállítás a Nemzeti Kultúrális Alapprogramtól. Adassák vissza nekünk ezt a pénzt! – név

Semjén úr vagy nem látta a kiállítást, vagy szándékosan hazudik: egyetlen vérrel szennyezett miseruha vagy kehely sincs. Milyen az Ön lelke? Érdemes lenne megfontolni a lemondást! – Egy katolikus

Soha se jutott volna eszembe eljönni, ha egy bizonyos viceállamtitkár nem forgatja olyan ájtatosan a szemét. Kösz a tippet! – név

Mivel önöknek joguk van a szólásszabadsághoz, ezért nekem is jogom van hozzá, így Demszkynek és a Soros Alapítványnak küldök egy ilyet
Randolph Hitler (horogkereszt ábra)

Aki nem érti, miért felháborító a kiállítás, gondoljon bele: ha itt egy kapedlis, imakendős disznó feldarabolását mutatnák be, és az akasztási kötél egy dávidcsillagon lógna: akkor is azt merészelné mondani, hogy ez egy tehetséges és művészi alkotás? … – név

1. A kiállítás – nekem – nemigen tetszett. Ez az én magánvéleményem, ugyanakkor felháborít, hogy bárki 1999-ben bezárásról, betiltásról beszéljen.
2. Semjén Zsolt még jezsuitának is rossz, mert azok legalább érvelni tudtak.
3. A kormány szégyene, hogy ilyen tisztviselői vannak. – név
egyetemi docens

Köszönöm Semjén Zsoltnak, hogy megnézhettem a kiállítást! Kiváncsian várom, mit szándékszik a jövőben betiltani! – név

Soha nem szeretnék olyan országban élni, ahol akárki is művészeti alkotásokat akar betiltani!!
Egészen bizonyos, hogy a magyar katolikus egyház a legbigottabb és legostobább földrészünkön!
– olvashatatlan név

Ezt a Semjén Zsoltot vagy beugratták vagy nagyon megfizették: tudva, hogy a negatív reklámnál nincs jobb a világon!
De úgy gondolom, nem művészet, hisz a vért és az ölést a háborúkba ennél nagyobb tökélyre vitték. A kiállítás helye Veér András ideg és elmeosztályán lenne! – név

Sehr geehrter Künstler!
Es fehlt einige Symbolzeichnen der Jüdischen Religion.
Die grosse Blutopfer stammen von dort, das ist der Würzel der Christlichen religion
Mit vielen Grüssen – név*

*A bejegyzés szerzője másnap, a kiállítás utolsó napján, a zárás előtti percekben kék festékkel Dávid csillagot fújt a Nagy Bikatakaró című festményre.

Legközelebb a zsinagógában hasonlót Demszky elvtárs. – olvashatatlan név

Tud bulizni ez a Nitsch! – név

Meglátszik, hogy az SzDSz-nek ennyire tellett. – olvashatatlan név

Nem hinném, hogy megértettem volna, de legalább a lehetőség megmaradt. Semjén Zsolt, Te oktondi! – név

Hogy ezek után kvittek legyünk:
Húzzatok a kutya vérvörös faszára egy DÁVIDCSILLAGOT!!! – olvashatatlan név

Nemsokára pszichológusok fogják komoly tanulmányban feldolgozni a zsidóság nagy részének, köztük Hermann Nitschnek is a lelki torzulását a 2 ezer éves szétszóródás, skizofrénia, hazátlanság miatt. Alapmotívum: mindenki gyűlölete. Az Új Hölgyfutár tetejére zsidó grafikus rajzolta a gusztustalan magyar címert örző onanizáló angyalt és ördögöt, zsidó volt a főszerkesztő, Kis János csúfolta svájcisapkának a koronás címert, ő is zsidó, Verebes István Kassán úgy rendezte meg a Bánk bánt – ő is zsidó – hogy Ottó ágyhoz kötözi Melindát és ostorozza, perverz módra. A kassaiak elrémültek. Sorolhatnám. Ez rosszat fog megint szülni a zsidóság számára. – Ez a „művész” elmebajos, kórházba kellene vinni, nem pénzt adni a kiállítására. Gusztustalan.
Szomorúvá tett. – név

Semjén úr hozzánemértéséről tett tanubizonyságot. Üdv.

A szent és a profán „összemosását” Jézus Krisztus kezdte, amikor emberré lett. Az emberek azóta is keresik a misztériumot, a szentet. Hol jól, hol rosszabbul. Az egyház történelmében volt, hogy ennél sokkal profánabb, istentelenebb módon tette ezt. Nem vagyok egy nagy múzeumlátogató, ezért köszönöm a Püspöki Karnak, hogy felhívták a figyelmemet erre a kiállításra. – név
(egy katolikus hívő)







































































































































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon