Aligha van a Beszélőnek olyan olvasója, aki ne látta volna még a Nyugat címlapját. Mégis, egy képzeletteli, aktív pillantást – időnként – az ilyen jól ismertnek hitt jelenségek is megérdemelnek. A címlap a folyóirat homlokzata, mondhatnánk képletesen szólva.

A színész, aki tisztes honoráriumért „eladta” az arcát, sőt egész fizimiskáját valamely filmszerepben, milyen jogon „kéri vissza” önmagát, csupán azért, mert azonosítják a szereppel?

„A sorsnak kiszemeltje, de nem kegyeltje volt.”
Orbán Viktor

Gróf Tisza Istvánnak Kisfaludy Stróbl Alajos által 1926-ban készített szobrát avatta fel újra Orbán Viktor miniszterelnök október 31-én Debrecenben. „Tisza István a sorsnak kiszemeltje volt, de nem kegyeltje.

A Magyarok bejövetelével háromszor vagy inkább két és félszer találkoztam életemben. Először, mint nemzedékem legtöbb tagja, iskolás gyerekként bámultuk a vurstliban a kopott és poros fadarabokat a távolban felsejlő, kicsit szakadozott és ázott vászon előtt. Nem emlékszem, hogy a pompás arabs lovak vagy a meztelen nők mélyebb nyomot hagytak volna ifjúi lelkemben.

Az alább olvasható esszé fejezet egy könyvből, amely 1956 hagyományának, utóéletének történetét elemzi. A XX. század egyetemes és magyar történelmének e vitathatatlanul kiemelkedő eseménye, a közelmúlt forradalma és szabadságharca nélkül valószínűleg 1989 története is másként alakul.

A francia forradalom ikonográfiája figyelemre méltó. Ez rendkívüli történelmi öntudatosságának köszönhető: akik „azért vannak, hogy újrakezdjék a világtörténelmet”, ügyelnek arra, hogy történelmi tetteik megörökíttessenek, s tudatos(nak hitt) történelemalakításuk azonnal az önértelmező történelemteleológia, történelmi mitológia részévé váljon.

Bohus Zoltán alkotása

Mire ez a lapszám az utcára kerül, az olvasó könnyebb helyzetben lesz, mint e sorok írója: akár körbe is evezheti azokat a szobrokat, amelyekről alább szó lesz, és amelyeket jómagam csak az internet fotóiból ismerek.

Az internet fotóiból nem sok információ szűrhető le.

Hermann Nitsch a Nagy Bikatartó című festményére a kiállítás alatt egy látogató Dávid csillagot fújt.

Mint körülöttünk annyi minden más, lassan és észrevétlenül, de eredményében látványosan átalakult a kiállítás fogalma.

1848 a demokratikus radikalizmus mára szinte veszendőbe ment emlékét idézi fel. Noha Petőfi nézeteit a francia forradalomról girondista szerzők alakították (Lamartine forradalomtörténete és a nála jóval kisebb költő, Beranger versei) a magyar forradalmi fordulat előkészítésében jakobinusként vett részt.