Skip to main content

A képek üzenete

Havas Bálint: Plakett





Aligha van a Beszélőnek olyan olvasója, aki ne látta volna még a Nyugat címlapját. Mégis, egy képzeletteli, aktív pillantást – időnként – az ilyen jól ismertnek hitt jelenségek is megérdemelnek. A címlap a folyóirat homlokzata, mondhatnánk képletesen szólva.


tovább →

Pályi András: Nácik? Nem nácik?





A színész, aki tisztes honoráriumért „eladta” az arcát, sőt egész fizimiskáját valamely filmszerepben, milyen jogon „kéri vissza” önmagát, csupán azért, mert azonosítják a szereppel?


tovább →

Neményi László: Tisza István-szobrot avattak
Neményi László





„A sorsnak kiszemeltje, de nem kegyeltje volt.”
Orbán Viktor

Gróf Tisza Istvánnak Kisfaludy Stróbl Alajos által 1926-ban készített szobrát avatta fel újra Orbán Viktor miniszterelnök október 31-én Debrecenben. „Tisza István a sorsnak kiszemeltje volt, de nem kegyeltje.





tovább →

Bak János: Merengések a Feszty-körképről





A Magyarok bejövetelével háromszor vagy inkább két és félszer találkoztam életemben. Először, mint nemzedékem legtöbb tagja, iskolás gyerekként bámultuk a vurstliban a kopott és poros fadarabokat a távolban felsejlő, kicsit szakadozott és ázott vászon előtt. Nem emlékszem, hogy a pompás arabs lovak vagy a meztelen nők mélyebb nyomot hagytak volna ifjúi lelkemben.


tovább →

György Péter: A 301-es parcella
A forradalom emlékezetének megalapítása





Az alább olvasható esszé fejezet egy könyvből, amely 1956 hagyományának, utóéletének történetét elemzi. A XX. század egyetemes és magyar történelmének e vitathatatlanul kiemelkedő eseménye, a közelmúlt forradalma és szabadságharca nélkül valószínűleg 1989 története is másként alakul.


tovább →

Ludassy Mária: Ha vérrel és sárral is volt bekenve…





A francia forradalom ikonográfiája figyelemre méltó. Ez rendkívüli történelmi öntudatosságának köszönhető: akik „azért vannak, hogy újrakezdjék a világtörténelmet”, ügyelnek arra, hogy történelmi tetteik megörökíttessenek, s tudatos(nak hitt) történelemalakításuk azonnal az önértelmező történelemteleológia, történelmi mitológia részévé váljon.


tovább →

Radnóti Sándor: A szobrok körbeevezhetőségéről



Bohus Zoltán alkotása
Bohus Zoltán alkotása



Mire ez a lapszám az utcára kerül, az olvasó könnyebb helyzetben lesz, mint e sorok írója: akár körbe is evezheti azokat a szobrokat, amelyekről alább szó lesz, és amelyeket jómagam csak az internet fotóiból ismerek.

Az internet fotóiból nem sok információ szűrhető le.




tovább →

B. Nagy Anikó: Vendégkönyv



Hermann Nitsch a Nagy Bikatartó című festményére a kiállítás alatt egy látogató Dávid csillagot fújt. A képet a kiállítás után helyrehozták. Az alábbi képsorozat első sora a megrongált képet, a második sora a restaurálás folyamatát, míg az utolsó sor a helyreállítás utáni állapotot mutatja be.
Hermann Nitsch a Nagy Bikatartó című festményére a kiállítás alatt egy látogató Dávid csillagot fújt.

tovább →

Wessely Anna: Deli Ágnes: Ember





Mint körülöttünk annyi minden más, lassan és észrevétlenül, de eredményében látványosan átalakult a kiállítás fogalma.


tovább →

Szabó Miklós: Március radikalizmusa





1848 a demokratikus radikalizmus mára szinte veszendőbe ment emlékét idézi fel. Noha Petőfi nézeteit a francia forradalomról girondista szerzők alakították (Lamartine forradalomtörténete és a nála jóval kisebb költő, Beranger versei) a magyar forradalmi fordulat előkészítésében jakobinusként vett részt.


tovább →

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon