Molnár Gusztáv

Nyomtatóbarát változat

Az alábbi összefoglalóban különbséget teszünk erdélyi és regáti választópolgárok, valamint Nyugat-barát és posztkommunista erők, illetve pártok között. Ha az erdélyi szavazatok különbözősége már az 1990-es választások után nyilvánvaló volt, a két szembenálló politikai tábor elnevezése magyarázatot igényel. Nyugatosnak tekintem azokat az erőket, amelyek az integrációt és az ebből fakadó gazdasági, politikai és jogi célkitűzések maradéktalan teljesítését tekintik a román politika abszolút prioritásának. Ebbe a csoportba a jelenleg még hatalmon lévő koalíció pártjai, illetve pártszövetségei – a Demokratikus Konvenció (CDR), a Petre Roman vezette Demokrata Párt (PD) és az RMDSZ – tartoznak. A posztkommunista erők (az Iliescu által vezetett PDSR és C. V. Tudor Nagy-Románia Pártja – PRM) nem feltétlenül és nem minden területen Nyugat-ellenesek, de a posztkommunista állami közigazgatás gazdasági, politikai és jogi eszközrendszerének megőrzését és érvényesítését tekintik abszolút prioritásnak.

Országos és regionális erőviszonyok Romániában, 1990–1992 (százalék)

Országos és regionális erőviszonyok Romániában, 1996–1999 (százalék)

Országos és regionális erőviszonyok Romániában, 2000 (százalék)

A fenti táblázatból jól látható, hogy az Erdély és a Regát politikai opciói közötti különbség a diktatúrából a demokráciába vezető átmenet egész eddigi időszakának egyik meghatározó jegye. A különbség pusztán mennyiségi abban az esetben, amikor (mint 1990-ban vagy 1996-ban) az egyik vagy a másik tömb országosan és regionálisan is többségbe kerül, és minőségi akkor, amikor Erdélyben és a Regátban nem ugyanaz a politikai tömb alkotja a lokális többséget (mint az 1992-es választások és az 1999–2000-es közvélemény-kutatási eredmények mutatják).

Ebből a helyzetből az alábbi következtetések adódnak:

1. Aki el szeretné kerülni az Erdély és a Regát közötti minőségi politikai különbség elmélyülését, annak azt kell minden lehetséges módon előmozdítania, hogy Romániában vagy a Nyugat-barát, vagy a posztkommunista oldal mind országosan, mind lokálisan meggyőző többségbe kerüljön.

2. A jelenlegi politikai tendenciákat figyelembe véve, ilyen jellegű Nyugat-barát többség kialakulása kevéssé valószínű.

3. Dönteni kell tehát: ilyen körülmények között is abszolút prioritásnak tekintjük-e a Nyugathoz való felzárkózást?

4. Ha igen, úgy nincs más választásunk, mint a Nyugat-barát erők erdélyi – lokális – többségének a további megerősítése és megszilárdítása.

5. A Nyugat-barát pártok, mindenekelőtt a két legfontosabb erdélyi párt, az RMDSZ és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt nyilvánvaló válságát, súlyos belső megosztottságát látva, a jelenlegi pártokkal hosszabb távon ez a cél megvalósíthatatlan.

6. Az erdélyieknek a regátiakkal szembeni politikai különbözősége nem etnikai természetű. A nem magyar kisebbségek (5,63%), a magyarok (20,76%) és az erdélyi románok (73,60%) együttesen is és külön-külön is nyugatosabb beállítottságúak, mint a regátiak. Az erdélyi románok regátiakkal szembeni politikai különbözősége nem nagy arányú, de ahhoz éppen elég, hogy regionális szinten értékesítse a magyarok tömeges Nyugat-barát szavazatát. Ha – ad absurdum – az erdélyi románok politikai opciói e pillanatban tökéletesen azonosak volnának a regátiakéval, a „magyar tényező” nem volna elegendő ahhoz, hogy – legalább Erdélyben – biztosítsa a Nyugat-barát erők többséget.

7. Következésképpen az Erdély regionális érdekeit képviselni és előmozdítani akaró pártoknak és mozgalmaknak csakis akkor lehet esélyük a sikerre, ha az egyes nemzeti közösségek speciális érdekeit is tekintetbe véve mindenekelőtt az erdélyi választópolgárokat mint egy – közös értékeket valló és közös érdekekkel rendelkező – potenciális polgári közösség tagjait fogják megszólítani.

3. sz. 2000. június

• Játéktér