Kaltenbach Jenő

Vissza a főcikkhez →

(...) Magyarországon és egyáltalán a kelet-európai térségben a kisebbségek helyzete nem feltétlenül a hagyományos értelemben vett migráció eredményeként állt elő. A mi vidékünkön időnként a határok „migráltak” és nem az emberek. Ha alaposan megnézzük a kisebbségi törvény által felsorolt tizenhárom kisebbséget, akkor azt látjuk, hogy talán kivétel nélkül mind migránsok. Igaz, hogy nem tegnapi vagy tegnapelőtti, hanem azelőtti migránsok, de tény, hogy valamikor migránsként kerültek ebbe az országba, és úgy váltak őshonossá. De a törvényhozó meglehetősen önkényes volt, amikor száz évben határozta meg a honosság kritériumát. Ha például az olaszok előállnának azzal, hogy ismerjék el őket magyarországi őshonos kisebbségnek (a múlt századi folyószabályozás idején olasz kubikosok tömege került Magyarországra), nehéz lenne bármit ellenvetni.

Migráció, kisebbségi kérdés ezer szállal függ össze. Az igazi kérdés mindkét esetben a többséghez való viszony. Minden európai ország elemi érdeke, hogy folyamatosan reagáljon a migrációra és a migráció utóhatásának a kezelésére. Európa története a folyamatos migráció története, és a jövőben a migrációs áramlat csak fokozódni fog. Ennek nagyon sokféle oka van: az egyik ok kétségkívül az, hogy Európa elöregszik, és egész egyszerűen a gazdasági racionalitás miatt van szüksége nagyszámú bevándorlóra.

Amikor integrációról, a jövevények honosításáról beszélünk, akkor megint csak eljutunk egy fogalomhoz, amellyel kapcsolatban bizonyos kérdések tisztázandók. Ha megkérdeznénk az utca emberét, hogy mi az integráció, akkor tíz válaszból kilencen integráció alatt bizonyára asszimilációt értenének: „a jövevények alkalmazkodjanak, a jövevények tanulják meg a nyelvünket, a jövevények vegyék fel a szokásainkat, a jövevények mondjanak le korábbi identitásukról, és legyenek olyanok, mint mi.” Ez tehát ellentmondásos helyzet. Azt hiszem, hogy az integráció legfontosabb eleme az integrációs készség fejlesztése. Ez azonban felveti a kérdést, hogy mi is az identitás. Mihez integrálódjunk, melyek identitásunk alapvető elemei, mit tekint a politikai elit az ország jellemzőjének? Kétszáz évvel ezelőtt a válasz valószínűleg egészen másképp hangzott volna, mint manapság, de tény, hogy az elmúlt kétszáz évben az identitás alatt minden uralkodó politikai elit egyfajta nacionális, nemzeti identitást tekintett egyedül, kizárólagosan irányadónak, és minden ettől való eltérést jobb esetben devianciának, rosszabb esetben hazaárulásnak tekintett. Kérdés, hogy ma, amikor egyfelől európai integrációról beszélünk, másfelől migrációról, tehát a lakosság nagyfokú cseréjéről, tartható-e az „egy-nemzeti”, homogén identitás identifikációs faktorként. És ez egy másik kérdéshez vezet el: fejlődik-e, változik-e az identitás. Azt gondolom, hogy a valóságban változik, csak az ideológia nem változik azonos sebességgel. A politikai elit és az ideológia sokkal inkább ragaszkodik a nemzeti egyszínűséghez, mint ahogy ezt a valóság indokolná. (...)

• Játéktér