Babarczy Eszter

Nyomtatóbarát változat

Van-e 1989-es nemzedék? Ez volt annak a nemzetközi konferenciának a témája, amelynek jóvoltából megnézhettem Velencét szeptemberi fényben. Mit tudtunk meg egymásról egymástól, önjelölt és ügybuzgó 1989-esek? Hogy kétségkívül szeretnénk generáció lenni; hogy félünk az apátiától, a pillanatnak éléstől, a rövidlátó anyagiasságtól, az eszmék kihalásától, attól, hogy Európának súlyos bajai vannak, illetve hogy Európának más baja is van, az ellentétes érdekű régiókra tagolódástól, a férfiuralomtól (már aki), a mobilitás eldugulásától, a jóléti állam végétől, a zsarnokoskodó ’68-asoktól, az unalmasan önelégült konzervatívoktól, az avíttas ideológiai vitáktól, a lózungoktól, a felejtéstől, és persze azért félünk mindentől, mert ez van, mindazonáltal alapvetően mégsem félünk semmitől. Alapvetően nem félünk, ugyanis nincs mit veszítenünk, és ezzel máris győztesnek érezhetjük magunkat. Egy illékony „mi”, nem valami sok, de kevésnek legalább optimista és jó kedélyű.

A generációs gondolkodás, ha a jelent akarja mérni, a wishful thinking és az önbeteljesítő prófécia keveréke, a szó tágabb és remélhetőleg nemesebb értelmében vett politikai gondolkodás, nem társadalomtudományos módszer. De talán minden korlátjával együtt is érdekes. Azóta, hogy a Fidesz, ez a világpremier és egyben kelet-európai  unikum, józan és kevésbé józan megfontolások alapján visszahátrált a hagyományos ideológiai alapú pártok közé, annak a generációnak a hangja, amelyet az itt következő interjúkban hol „Fidesz-generációnak”, hol „harmadik generációnak” nevezünk, eltűnt a politikából. De vajon eltűnt-e a társadalomból is? Van-e 1989-es generáció Magyarországon? Összefogja-e valami keresztbe a konzervatív–liberális–szociáldemokrata hármasság fiatal elitjét? A régi megosztottságok és politikai szótárak öröklődnek-e, vagy új megosztottságok és politikai szótárak jönnek létre? Az itt közölt interjúkban magukat konzervatívnak valló fiatalokat kerestünk meg, akik egyben a civil szférában és az egyetemi elitek szervezésében is fontos szerepet töltenek be. Interjúalanyaink részint az Egyetemi Széchenyi Kör tagjai, amely neves politikusok és kutatók meghívásával előadásokat és vitaesteket szervez az ELTE-n, részint pedig a Budapesti Közgazdasági Egyetem Széchenyi Szakkollégiumának tagjai, a magyar politikában oly fontos szakkollégiumi mozgalmak utódai. Az első interjúban beszélgetőtársam Korvin Ádám jogász- és politológus hallgató és Földváry Gábor francia–német szakos bölcsész, a másikban Rogán Antal, a Széchenyi Szakkollégium nevelőtanára és a Batthyány Alapítvány titkára, valamint Felföldi Zoltán közgazdászhallgató, a Széchenyi Kollégium diákja. Reméljük, hogy generációs beszélgetésünket tovább folytatjuk majd a Merlin Színház klubjában.

• Játéktér