1. Semmi se történt
– 1996-ban? Mi a fene történt akkor? - kérdezi.
– Én az IWM jóvoltából Bécsben fordítottam A. C. Danto esszéit – mondom. – Honnan tudhatnám?
– Akkor miért 1996-ot vállaltad? – kérdi. – Vagy csak rád sózták?
– Hirtelenjében nem emlékeztem rá, hogy akkor voltam Bécsben – mondom. – Felejt az ember.
– Akkor most mi lesz? – kérdi.
– Semmi vész – mondom –, rekonstruálunk magunknak emlékeket.
Babarczy Eszter: Az első kérdésem – az est címéből adódóan – rögtön az lenne: mi a különbség a nők és a feministák között? Köztudott, hogy Kelet-Európában a feminista mozgalom viszonylag kisebb tömegeket mozgat meg, mint Nyugaton vagy Amerikában, erősebben kötődik az entellektüel rétegekhez, illetőleg az importőrökhöz. Vajon mi lehet ennek az oka?
Pető Andrea: Használtál egy szót, ami szeretnék pontosítani: importőr. Nekem ez túlzottan mechanikusnak hangzik, inkább a fordítások kifejezést használnám.
Előszó
Az aszkézisnek helyet kell találni a világon, pontosabban kinek-kinek a maga világában. Ha nem gyakoroljuk időről időre, pusztán csak a gyakorlás kedvéért, az önmegtartóztatás szélsőséges formáit, akkor örök félelemben kell élnünk, nem feltétlenül a pokol meg az ördögök miatt, bár ez ellen sincs különösebb kifogásom, ha másképp nem megy valakinek, hanem azért, mert különben az ember nem áll készen.
Elszomorított és elképesztett a Beszélő legutóbbi számában megjelent Soros-interjúnak magára az alapítványra vonatkozó része. Szomorúságomat Soros György válaszai okozták, elképedésemet a kérdezők váltották ki.
Érthetően elfogult vagyok az ügyben, mert ott álltam az alapítvány bölcsőjénél, s működésének első éveiben elég aktívan tevékenykedtem is benne. Ezzel együtt le kell szögeznem, hogy létrehozásában részt vevők egyikének sincs – megközelítően sem – annyi joga az alapítvány működésének megítélésére, mint Soros Györgynek.
Már 1992-ben felvetette egy berlini előadásában, hogy NATO-csapatokat lehetne bevetni a Balkánon az ENSZ-békefenntartók helyett. Mit gondol most a koszovói beavatkozásról?
Engem nagyon megrázott, ami most történik Koszovóban. Én azon a nézeten voltam, hogy Milošević koszovói politikájával erélyesen szembe kell szállni. Továbbra is fenntartom az álláspontom, de el kell fogadnunk, hogy az, ami most zajlik, éppen az ellenkezőjét érte el annak, ami szándékában állt.
Mit tanulhat az ember a (liberális értelmiségi) franciáktól, ha magyar (liberális értelmiségi)? A Débat és az Esprit elmúlt évfolyamait olvasgatva arra a következtetésre jutottam, hogy keveset. Hacsak nem a „pensée unique”, az „egyöntetű világrész” tanát, a francia baloldali liberális értelmiség legutóbbi önmarcangolásának tárgyát. Hogy létezik-e a „pensée unique”, ennek bizonyítását másra hagynám. Mint hipotetikus önmarcangolás, nem érdektelen.
Elnézést a késésért, a gyülekezet átszervezésével kapcsolatos megbeszélésünk elhúzódott. Egy jelentős építkezésben vagyunk, és ennek kapcsán a gyülekezet gazdasági működtetését kell átgondolnunk.
És miért van az, hogy ezt önnek kell kezelnie?
Az átszervezés a gyülekezet alapvető anyagi érdekeit is érinti, ezért szükséges az én állásfoglalásom az üggyel kapcsolatban. Az építkezést egy kft. irányítja, de a költség a Hit Gyülekezete tagjainak az adományaiból folyik be.
Számok
Az Amerikai Egyesült Államok igen nagy ország. Megnéztem az 1990-es cenzust: a 250 millió lakosból mintegy 20 millióan voltak kollégisták (hogyan nevezzem magyarul a college studenteket?) ebben az évben, s a 25 év feletti népesség csaknem 10 százalékának volt BA diplomája, további 5 százaléknak pedig MA-e, ezzel egyenértékű üzleti diplomája vagy PhD-je. 30 millió diplomás. Sok ezer egyetem.
Néhány személyes kérdéssel szeretném kezdeni. Mi az anyanyelve?
Az anyanyelvem lengyel, az apanyelvem német, az óvodanyelvem héber. Egy Bielsko nevű városban születtem, Sziléziában, 1933-ban. Amikor születtem, a város már Lengyelországhoz tartozott, de azelőtt az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A város zsidó közössége főként németül beszélt. Anyám családja Litvániából jött, az első nyelve tehát a lengyel volt. Otthon lengyelül is és németül is beszéltünk.
György Péter olyan alakja a magyar közéletnek, közbeszédnek (vagy hogy is nevezzem), aki, ahogy az már a sokat szereplő emberekkel lenni szokott, igen eltérő reakciókat vált ki olvasóiból, az áhítatos tisztelettől a szélsőséges irritáltságig – én magam az utóbbi időben inkább az irritáltak közé tartozom.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
1 év 9 hét
3 év 35 hét
3 év 38 hét
3 év 38 hét
3 év 40 hét
3 év 40 hét
3 év 40 hét
3 év 42 hét
3 év 43 hét
3 év 43 hét