Vissza a főcikkhez →

„Gyerekeket hinduk helyett” – ezzel a szlogennel próbált szavazatokat nyerni a CDU-politikus és ex-kormánytag Jürgen Rüttgers az észak-rajna-westfáliai elnökválasztásokon. „Veresége azonban bebizonyította, hogy a polgárok már nem hagyják magukat lépre csalni ilyen ostobaságokkal” – jegyezte meg előadásában Cornelia Schmalz-Jacobsen, prominens FDP-politikus, a német kormány korábbi, külföldiekkel kapcsolatos ügyekért felelős kormányhivatalnoka, aki a Friedrich Naumann Alapítvány vendégeként nemrégiben Budapesten járt. Cornelia Schmalz-Jacobsen asszony ugyan már másfél éve visszavonult az aktív politizálástól, de Otto Schily belügyminiszter (SDP) szívesen látná a szövetségi kormány éppen most felállított bevándorlásügyi bizottságának szakemberei között: a bizottságnak mostanában kell megtennie javaslatait a bevándorlási törvény kidolgozására. Németországban ez a kérdés egyike a jelenlegi legégetőbb társadalmi-politikai vitatémáknak, s mivel a készülő törvénynek a lakosság bizalmát is el kell nyernie, nem mindegy, hogyan érvelnek: „A külföldiekkel szembeni előítéleteknek nincs helye. Senki nem felejtheti el, hogy Németország második világháború utáni pozitív fejlődésében a külföldi munkaerő jelentős szerepet játszott” – mondta az egykori FDP-főtitkár.

„Németország tehát bevándorlási célország lett. Ezt a folyamatot már nem lehet visszafordítani. A külföldiek száma jelenleg Németországban kilenc százalékra tehető (kb. 7,3 millió). Ehhez jön még 60 000 kétnemzetiségű házasságkötés, amivel a statisztikák nem számolnak. Évente 100 000-en keresnek menedéket, azonban csak 10 százalékuk kap menedékjogot.”

A bevándorlás törvényi szabályozása ezért elkerülhetetlen: a külföldiek beilleszkedésének ez az egyetlen járható útja – hangsúlyozta Schmalz-Jacobsen. A kidolgozandó bevándorlási törvény struktúrája kapcsán a politikus asszony nem csinál titkot abból, hogy a kritériumok – amelyeknek az országba bevándorolni akaró külföldieknek meg kell felelniük – kiválasztása és teljesítésük ellenőrzése objektíven nehezen megítélhető, éppen ezért nem problémamentes feladat. A humanitárius okokból történő bevándorlás azonban akkor sem korlátozható. Ebben az esetben a törvényhozó számára a német alkotmányban rögzített menekültjog és a genfi menekültügyi egyezmény az irányadó. „A bevándorlók és a menedékkérők számára nem lehet merev kvótákat szabni: számokról nem is akarok beszélni, ezt a kérdést nem lehet mechanikusan tárgyalni. A számokat egyébként is kétévente újra meg kéne határozni. A kitelepülőket természetesen a bevándorlókkal együtt kell kezelni. Egyre több ugyanis az olyan hozzátartozójuk, akik egyáltalán nem esnek a kivándorlási előírások alá” – tette hozzá Schmalz-Jacobsen.

A vörös-zöld koalíció az állampolgári jogokról szóló törvény megváltoztatásával megtette az első sikeres lépést a kérdés rendezése felé: „A kettős állampolgárság intézményének bevezetése bevált” – jelentette ki az egykori FDP-főtitkár. Bírálta viszont Gerhard Schröder szövetségi kancellárt, aki az Egyesült Államok mintájára egyfajta zöldkártya bevezetése mellett érvelt. „A zöldkártya több mint egy egyszeri munkavállalási engedély: tartózkodási engedély is egyben, és bizonyos állampolgári jogokkal is felruházza a tulajdonosát. Pont ez az, amit a kormány nem akar. A külföldieknek néhány év után vissza kellene térniük hazájukba.”

Ez aztán további problémákhoz vezetne a politikusasszony szerint. Aligha lehetne megtiltani az országba hívott külföldi szakembereknek, hogy családtagjaikat is magukkal hozzák. „Ezeknek az embereknek meg kell adni a lehetőséget, hogy véglegesen nálunk telepedjenek le. Ehhez a bevándorolni szándékozó külföldieknek megfelelő nyelvtudásra, munkavállalási engedélyre és nem utolsósorban a lakosság befogadókészségére van szükségük. Az idegengyűlölet nem fér össze a bevándorlási célország fogalmával.” Fel kell oldani – hangsúlyozta – a bevándorlók munkavállalási tilalmát, ösztönözni kell a külföldiek továbbtanulás iránti igényét, s a képzett külföldi munkaerőt is végzettségével összhangban kell megfizetni. „Ez legalább részben tehermentesítené a már eddig is lehetőségeik határán mozgó önkormányzatokat, mert így kevesebb szociális segélyt kellene kifizetniük.”

A CSU-párti bajor belügyminiszter, Günther Beckstein által javasolt új „Blue Card” rendszert ésszerű lépésnek tartja: „Azt gondolom azonban, hogy az új törvénynek nem csupán egyes csoportokra – az indiai számítógép-szakemberekre vagy a lengyel mezőgazdasági munkásokra – kell vonatkoznia, hanem ennél sokkal átfogóbbnak kell lennie.” Azt sem tartja helyesnek, hogy a polgárháborús övezetekből érkező menekültektől megtagadják a munkavállalási engedélyt, és a szociális ellátó hálóra bízzák őket ahelyett, hogy például az idősgondozás területén vennék hasznukat.

A külföldi szakemberek behozatala érdekében is elkerülhetetlen a bevándorlás szabályozása. „Az elmúlt harminc év alatt teljesen más ország lettünk – ezt mindenki láthatja, aki nyitott szemmel megy végig elsősorban városainkon. „A kétnemzetiségű házasságok arányának növekedése önmagában sokkal jobban megváltoztatta az országot, mint jó néhány állami intézkedés. Szerinte nem áll fenn a gettók kialakulásának veszélye sem: egyre több török család költözik például Kreuzbergből Charlottenburgba vagy Spandauba, mert az szeretnék, hogy gyermekeik vegyes iskolai osztályokba járjanak. A harmadik generáció már csak papíron külföldi.

• Játéktér