Skip to main content

Roma-dosszié

Rádai Eszter: A gordiuszi csomó

Körkédés a romakérdésről


Kállai Ernő
„Mindenütt aknák vannak”

Ön a konferencián azt mondta, a paksi és a jászladányi ügyben nincs semmi rendkívüli, már sok hasonlót láttunk és valószínűleg látunk is még, ezek a konfliktushelyzetek olyanok, mint a taposóaknák, és mindenütt megtalálhatók, ahol romák és nem romák élnek egymás közelében. De vajon mért robban fel az akna az egyik helyen, és miért nem robban fel a másikon?



Görög-Karády Veronika: Miért rossz sors a cigánysors?

Eredet, sors, identitás


Tradicionális társadalmakban az élet nagy problémáit – a halált, a betegségeket, a nélkülözést, a szegénységet, a társadalmi egyenlőtlenséget – az emberek hajlamosak az idők kezdetén lezajlott eseményekkel indokolni, és a nagy kérdésre („Miért nem uralkodhat boldogság a Földön?”) a választ szintén a kezdetek kezdetére visszautalni.

Bernáth Péter: A távolságtartó megközelítés

Roma karakterek a két háború közti magyar játékfilmben


A magyar játékfilmek mind ez idáig alig kutatott, ám annál gazdagabb tárházát jelentik a magyarországi cigányság XX. századi vizuális többségi reprezentációjának. E cigányságkép több ponton találkozik a magyarországi cigányokkal kapcsolatos korabeli attitűdök bizonyos jellegzetességeivel. E filmek úgy is olvashatók, mint a cigánysággal kapcsolatos többségi elképzelések projekciói.

Szuhay Péter: Az egzotikus vadembertől a hatalom önnön legitimálásáig

A magyarországi cigányokról készített fotók típusai


Amikor 1992 őszén már a Képek a magyarországi cigányság történetéből album munkálatai közben az 1989-es A társadalom peremén kiállításunk albumát ajándékoztam egy sajószentpéteri sörözőt és zöldségüzletet működtető roma házaspárnak, a feleség a könyv lapozgatása után nemtetszésének adott hangot. Kifogásolta ugyanis, hogy a történeti anyag nem jön el máig, és nem mutatja meg azokat a sikeres és törekvő cigányokat, akik ismerete megváltoztathatná a társadalom többségében lévő, a romákról szóló negatív és előítéletes képet.

Polyák Laura: Cigányok Mucsáról

Az élclapi karikatúrák cigányképe


Bár a XIX. század közepén létrejött magyar karikatúra már indulásától kezdve elsősorban az éppen aktuális politikai történésekkel foglalkozott, mindig bőséges helyet szentelt a nemzetiségek ábrázolásának, a róluk készült gúnyrajzoknak. A nemzetiségekkel kapcsolatos beállítódás általánosságára utalhat, hogy az élclapok különböző politikai hovatartozásuk ellenére a kisebbségeket hasonló sztereotípiákkal ábrázolták.

Szöllőssy Anna: Cigányok a XIX. századi magyar színpadon


A cigány a magyar vidéki élet jellegzetes alakja volt. Ha egy író, drámaszerző reálisan akarta ábrázolni a falusi életet, a cigányzenekar, de legalábbis néhány figura szerepeltetése alapvető követelmény volt. Ezek a zsánerfigurák – az udvari énekmondók, a királyi-főúri ivócimborák leszármazottai – a XIX. századi magyar színpadok leggyakoribb cigány szereplői. Valódi, hús-vér jellemekkel csak elvétve találkozhatunk a korszak drámai emlékeiben, színdarabjaiban. Azért kivételek mindig akadnak.

Szöllőssy Ágnes: Cigány a képen

Cigányábrázolás a XIX–XX. századi magyar képzőművészetben


Az ábrázoló művészetek emlékanyagának tanúsága szerint a cigányok akkor keltették fel a környezetükben élők érdeklődését, amikor az európai nemzetek állammá szerveződésének során e folyamatból kimaradtak, és hontalanságuk nyilvánvalóvá vált. Etnikai sajátosságaik, életmódjuk, életvezetésük sem a késő középkori Európa internacionalizmusában, sem a kuriozitásokra fogékony, gyarmatárukkal és egzotikumokkal ismerkedő XVI–XVII. századi európai társadalmakban nem keltett különösebb feltűnést. A közigazgatás rendjének kiépülése nyomán azonban különbözőségük elkülönülést eredményezett.

Horváth Kata: Savanyú mondja

A gömbaljai cigány nők életéről és gyereknevelési szokásairól


Lisa, Lisa, Lisa, kicsi fiad hol van,
de jaj?

Kőszegi Edit, Szuhay Péter: „Megadjuk a tiszteletet”

A kétegyházi romák etnikus különállásáról egy temetés kapcsán


1999. június 28-án hétfőn a gyulai kórházban meghalt Faragó Zsigmond kétegyházi lakos. Az 57 éves férfi három nappal korábban, szombaton, unokája kerékpár-csomagtartóján utazott. A sorompónál lévő kocsmánál meg akart állni még egy fröccsre, unokája azonban úgy gondolta, hogy nagyapja már úgyis kapatos, nem kéne többet innia, és ezért tovább hajtott. Nagyapja ekkor leugrott a kerékpárról, elesett, és beütötte a fejét. Pillanatnyi bódultság után felkelt, még bement a kocsmába, lekérte a fröccsét, ám mivel rosszul lett, a kocsmában levő rokonai hazavitték, és felesége lefektette.

Kadét Ernő: Röppályán

Emelkedik, avagy süllyed a romák rakétája?


„Magyarország jövője elkezdődött, és evvel együtt a magyarországi cigányságé is, most először” – fejezte be képviselőjelölti „szűzbeszédét” a Fidesz legutóbbi kongresszusán Farkas Flórián, a Lungo Drom és egyben az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke.

Aktuális lapszám

Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

E-kikötő

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

Blogok

Egyetemista koromban, a hatvanas évek első felében otthon laktam. Anyámmal az volt a megállapodásom, hogy a címemre érkező hivatalos leveleket kibontja, a magánleveleket beteszi a szobámba, az íróasztalomra. Ne feledjük, akkor még nem volt internet, a telefon is ritka volt, a kommunikáció személyesen vagy levélben zajlott.