2015. július 20.
A nyár elején érkezett egy kis hír, ami gyorsan el is süllyedt. Visszarángatnám én ezt a kis hírt emlékezetünk mélyéből, mert fontos tanulságot hordoz. Arra nézve, minő értékpusztító kórt terjeszt a meg nem gondolt antifasizmus ős patkánya.
2015. május 4.
A magyarországi polgári demokrácia fontos reprezentánsaiként számon tartó személyiségek semmibe veszik a polgári demokrácia egyik legfontosabb alapelvét. Az egyház és az állam szétválasztását.
2015. március 30.
Jelen van-e a Ságvári Endre Gyakorló Iskola nevében Ságvári Endre? Kérdezek könnyebbet: Jelen van-e Ságvári Endre nevében Ságvár? Eszébe jut-e valakinek a történelmi személy nevéről a somogyi település? Ugye nem? Fogalmam sincs, hogy Ságvári Sándor ügyvéd úrnak volt-e valami köze ahhoz a Siófok környéki faluhoz, volt-e valami sajátos, tartalmi ok, ami miatt úgy döntött, hogy erre magyarosítja a saját és fia, a Józsefvárosban született Spitzer Endre nevét. Nem tudom, de nem is érdekes.
2015. március 3.
Ha az értékeidet akarod követni, akkor az értékeidnek ellentmondó rendszert kell támogatnod. Aki nem tudja befogadni és elfogadni ezt a paradoxont, örök meghasonlásban él. A közéletünk tele van ilyen meghasonlásban élő emberrel. Enélkül nem is lehet megérteni közéletünk és főleg az ellenzék állapotát és megosztottságát.
2014. december 1.
Nehéz időszerűtlenebbnek látszó témát találni annál, amiről itt szó lesz: Miként viszonyuljunk az ex-, a poszt- és a reformfideszesekhez a Fidesz-rendszer bukása után? Ebben a kérdésben épp az a jó, hogy egyelőre még nem az élet tette föl. Ha majd fölteszi, előveszem ezt a kis írást, és akkor visszamenőlegesen primőr értéke lesz neki. Egyszer majd úgyis elér minket a gyakorlati válaszkényszer azokra a kérdésekre, melyeken most annyira fölöslegesnek tűnik rágódni.
2014. október 27.
Október 12-e óta az MSZP vezetői mást sem mondanak, mint hogy ezentúl nyíltan és önazonosan és értékazonosan és megalkuvás nélkül baloldalian fognak politizálni. Azért nem mondanak mást sem, mert mást nem tudnak. Semmit arról, hogy mi is lenne az, amit mondandók volnának nyiltan és önazonosan és megalkuvás nélkül. Tudnák ezt ők, de mégsem tudják. Mert ami önazonos lenne, az egyben önidegen is.
2014. október 14.
Kedves Barátaim!
Köszönöm a felkérést, vissza fogok vele élni. Ezt a szobrot szidtam már eleget szóban és írásban, most nem róla fogok beszélni. Viszont szeretnék alkalmat adni rá, hogy azok is találva érezzék magukat, akik nem a szoborállítók oldalán állnak.
2014. szeptember 24.
A fikció arra (is) való, hogy a valóságot kijavítsa. Weisz Kóbi fényképész, aki a deportálás során belehalt egy romlott amerikai halkonzervbe, a non-fiction Kulákprésben még becézetlen nevén László volt. A Természetes fény fikciójában viszont már Jakab. És ez nagyon helyes, mert a Jakabot becézik zsidósan Kóbinak, nem a Lászlót. A László és a Kóbi kapcsolattalan kettőssége szétválasztja a Weisz-fiú identitásdarabjait. A Jakab pedig helyreállítja közöttük a kapcsolatot.
2014. augusztus 4.
– Egy cigány sohasem lehet olyan ember, mint én! – mondogatta Ilus néni mély meggyőződéssel. Ha semmi máshoz, de ehhez ragaszkodott.
Ilus nénivel jól kiszúrt a történelem. Úrilánynak nevelték, akit majd eltart és tenyerén hordoz egy férjnek való úriember. Jött az úriember, Ilus néni meghatottan mesélgette, hogy az oltár előtt először kezet csókolt neki, s csak utána jött a hitvesi csók. Az úriember, aki Ilus nénit valóban a tenyerén hordozta és megbecsülte, katonatiszt volt. Kitört a háború, elment az úriember s elesett. Ilus néni magára maradt. Az új rendszer pedig mindent elvett tőle, ami a szülei és a férje után maradt.
2014. május 29.
A KDNP nyilatkozata szerint sok áldozat számára elégtétel Biszku Béla elítélése. Lehet. Én nem vagyok áldozat. Engem mindenesetre ez az ítélet megfosztott egy elégtételtől. Mert nekem az volt az elégtétel, hogy Biszku szabadon mászkálhat; gondolhat és hazudozhat, amit akar. Hogy a szabadság rá is kiterjed. S ha rá is, akkor az a szabadság már biztosan eléggé kiterjedt.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
1 hozzászólás
Friss hozzászólások
6 év 16 hét
8 év 42 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét