Skip to main content

Beszélő-beszélgetés

Rádai Eszter: Pontot tenni a dolgok végére…

Csúcs Lászlóval Rádai Eszter beszélget


Kezdjük banálisan, a gyökereknél, hátha segít megérteni önt: milyen volt az a család, amelyben nevelkedett? Különböző interjúkból tudhatjuk, hogy sokan voltak testvérek, és azt is, hogy a szülész-nőgyógyász édesapa – hívő, vallásos ember lévén – mindig elutasította az abortuszt. Szeretném, ha egy kicsit többet mondana ezeknél a sémáknál.

Öt testvérem volt, egy öcsém kisgyermek korában meghalt, egyik testvérem orvos, másik bíró, ketten pedagógusok.


Mink András: „Levették a kesztyűt”

Mink András
Sonja Lichttel, a szerb civil társadalom kiemelkedő aktivistájával, a belgrádi Soros Alapítvány vezetőjével Mink András beszélgetett


Éppen ma érkezett a hír Belgrádból, hogy a kommandósok elfoglalták a belgrádi televízió és a B-92 független rádió stúdióját. Mi történt?

A Stúdió B, amely a független rádiónak is helyet adott, voltaképpen a város televíziója volt, hosszú idő óta az egyetlen és utolsó, kormánytól független televízió Jugoszláviában. A nyolcvanas évek végétől független televízió volt, a kilencvenes évek közepén a város visszavonta a privatizációját és saját irányítása alá vonta.


Rádai Eszter: „Nem lehet valaki egyszerre kint is meg bent is”

Pető Ivánnal Rádai Eszter beszélget


Egy álkérdéssel kezdem, mivel valószínűleg önre célzott a Fidesz frissen megválasztott elnöke abban a bizonyos sokat idézett mondatban: lehet, hogy ön megtévesztette a közvéleményt, amikor korábban zsidó és kommunista szülők gyermekének vallotta magát? Hiszen Kövér László beszéde óta „tudnivaló”, hogy ilyen származással nem lehetett volna az SZDSZ elnöke…

Ha máshonnan nem, ebből is látható, hogy Kövér László állításában semmi sem stimmel, kivéve a politikai hátsó szándékot.


dr. Székely Iván: A cigány tanulók adatainak követhetősége


I.

A cigány gyerekek iskolai teljesítményének, illetve közvetve a cigány népesség egyéb jellemzőinek mérése céljából a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) több évtizeden át végzett rendszeres adatfelvételeket. Ezek az adatfelvételek – noha céljuk elsősorban aggregált, statisztikai jellegű adatok szolgáltatása volt – a cigány tanulók egyedi azonosításán és cigány mivoltuk rögzítésén alapultak.


Kertesi Gábor: Javaslat


Az 1993/94. évi adatfelvételektől kezdve ez a nyilvántartás megszűnt. A korábbi nyilvántartás ugyanis arra a gyakorlatra épült, hogy az osztályfőnökök az osztálynaplóban a cigány gyerekek neve mellé megkülönböztető jelet tettek. Az adatvédelmi törvény elfogadásával ez a gyakorlat természetesen lehetetlenné vált, és a kérdőívekből kikerült a cigány gyerekek számára vonatkozó kérdés.

Zádori Zsolt: Megszámolhatóság kontra megszámozhatóság

Kemény Istvánnal, Kertesi Gáborral, Majtényi Lászlóval, Székely Ivánnal és Zsigó Jenővel Zádori Zsolt beszélget


Beszélő: Elképzelésem szerint beszélgetésünk tárgya egy olyan probléma, amellyel a jelenlévők közül mindenki tevékenysége során így vagy úgy, de többször is szembesült. Ez pedig az, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi csoporthoz való tartozás regisztrálásának, nyilvántartásának tilalma milyen jogi vagy praktikus gondot jelent a kisebbséghez tartozóknak vagy a velük foglalkozóknak. Okoz-e ez nehézséget a társadalomkutatónak, illetve azoknak az intézményeknek vagy akár magának az államnak, amely pozitívan akar diszkriminálni egy kisebbséget, jelesül a cigányságot?

Rádai Eszter: „A miniszterelnök nem érti ezt...”

Gaskó Istvánnal, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnökével Rádai Eszter beszélget


Miért választotta az érdekvédelmet a szakmai karrier helyett? Hogyan lett magából, az elkötelezett vasutasból – akinek már a szülei is vasutasok voltak, aki vasúti mérnök és közgazdász, tehát szakmájában igen magas iskolai végzettséggel rendelkezik, és akinek pályája kezdetén olyan meredeken emelkedett a csillaga – egyszer csak szakszervezeti ember? Igaz, előbb tett egy kis kitérőt a politika felé…

Tettem.


Révész Sándor, Zádori Zsolt: „Utáltam a hierarchiát és a pártfegyelmet”

Kónya Imrével beszélget Révész Sándor és Zádori Zsolt


A korábbi nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy elég markáns politikai nevelésben részesült – legalábbis atyai részről. Édesapja leventeoktató volt, irredenta színezetű színdarabokat írt, és kilencéves fiával berobogott a forradalom kellős közepébe. Ha jobban meggondoljuk, mi inkább elbújtattuk volna a gyerekeket az ágyneműtartóba, és utána mentünk volna forradalmat nézni. Szóval, érdekes lehetett ez a családi politikai szocializáció.


Markáns politikai nevelésről szó sem volt.

Mink András, Neményi László: A bal fül, és a jobb

Pál Monikával, Ónody Tamással, Szabados Krisztiánnal Mink András és Neményi László beszélget


Mindhárman a rendszerváltás környékén érettségiztetek. Hogyan kerültetek a liberalizmus vonzáskörébe, hogyan lettetek SZDSZ-szimpatizánsok?

Ónody Tamás: 17 éves voltam ’89-ben. A rendszerváltás időszaka egybeesett a kamaszkorom leglázongóbb korszakával. Lenyűgöztek és magukba szippantottak a politikai események. Az természetes, ha egy kamasz lázad a fennálló rendszer ellen, de fantasztikus élmény, hogy ez a forradalmi láz nemcsak őt érinti, hanem a rendszer ténylegesen is összeomlik körülötte. Tüntettünk, gyűlésekre jártunk, plakátoltunk.


Rádai Eszter: „Mi külön világban éltünk”

Szabó Ivánnal Rádai Eszter beszélget


Az igaz, hogy gyermekkorában papnak készült? Úgy rémlik, ezt akkoriban hallottam öntől egy interjúban, amikor az MDF már túl volt ’94-es megsemmisítő vereségén, de ön még ügyvezető alelnök volt...

Gyerekkorában az ember sok mindenre vágyik, ezek között nálam valóban szerepelt ez is a buszvezetés mellett (mint ahogy az unokámnál pillanatnyilag a tűzoltóság a favorit), de ezen hamar túlestem, tudniillik egyetlen gyermek voltam, és úgy gondoltam, ha pap lennék, ezzel ezt a rendkívül ritka Szabó nevet rögtön kipusztulásra is ítélném.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon