Beszélő-beszélgetés

Révész Sándor: „Fölháborodni hasznos tevékenység”

Te vagy az első második generációs politikus az SZDSZ-ben, akinek édesapja is liberális színekben politizál, s aki von Haus aus nőtt bele az SZDSZ-be.

Édesapám vidéki értelmiségiként járt a nyolcvanas évek második felében Pestre a március 15-ei független felvonulásokra. Otthon, a lakótelepi panelban szólt a konyhában a Szabad Európa, a polcon ott volt nemcsak a szamizdat, hanem a kor szociológiai szakirodalmának jelentős része is.

• tovább →

Neményi László: „Ez nem tarthat örökké”

Mindhárman politikai emigránsok voltak, a szó klasszikus értelmében. Ma mindhárman Magyarországon élnek. Nyilvánvalóan azért költöztek haza, mert úgy gondolták, hogy itt mindenféle tekintetben élhető élet lesz. Milyen várakozásokkal, elvárásokkal érkeztek Magyarországra? Egyáltalán bíztak-e abban, hogy valaha is Magyarországon élhetnek?

Kende Péter: Voltaképpen a fő ok, ami miatt részben vagy egészben hazaköltöztünk, az az, hogy reményeink teljesültek, amikor a rendszerváltás megtörtént.

• tovább →

Neményi László, Zádori Zsolt: „Nem találják a kijáratot”

Hogyan lettél közvélemény-kutató?

Egy nagyon érdekes véletlennek köszönhető, ami persze biztosan nem az. Sok minden az életemben véletlennek látszott, és aztán később valahogy értelmet nyert. Már a gimnáziumban készítettem játékból kérdőíveket, Nádasdy Ádámmal meg többek között abban is versenyeztünk, hogy ki tud ügyesebb grafikonokat gyártani a luxemburgi rádió slágerlistájából. De soha nem akartam közvélemény-kutató lenni, ez abban az időben nem is létezett, mint életpálya.

• tovább →

Mink András, Révész Sándor: „Nagyon rövid idő alatt nagyon szigorú szabályok”

Hogyan változott a parlamentben az elmúlt ciklusban a munkahelyi légkör, a képviselőkollégák közötti viszony?

Amit mindenki láthatott és mindenki tud: a mostani parlamenti ciklusban a parlament szerepe teljesen leértékelődött. A kormánytöbbség nem tartotta be azokat az íratlan szabályokat, amelyeket az előző nyolc évben alakítottunk ki, sőt, időnként az írott szabályokon is keresztüllépett. A háromhetenkénti ülésezés bevezetése kimondottan házszabályellenes lépés volt.

• tovább →

Bárdos András, Szakolczai Attila: „Mi a börtönben négy évig győztesnek éreztük magunkat”

Ha 1956-ot értékeljük, közöttünk egyetlen különbség van, mégpedig az, hogy én átéltem, ti, mert fiatalabbak vagytok, nem. ’56 közvetlen emléke már elhomályosodott, így hát igen sokféle, egymással akár ellentétes nézőpontból szemléljük. A forradalmat megélő idős generáció már kihalóban van, a fiatalabb nemzedékekre – amelyek ’56-ról gyakorlatilag semmit sem tudtak, illetve amit tudtak, az hamis és zagyva volt – vár a jövőben, hogy 1956-ot tágabb összefüggéseiben értékeljék.

• tovább →

Litván György: „Ötvenhat csinált minket”

Mérei Ferencnek ez a mondása egyre gyakrabban jár az eszemben az utóbbi hetekben. Annak idején inkább frappáns bemondásnak tartottam, ma egyre igazabbnak érzem, különösen a Mécs Imre-”ügy” óta.

Mécs Imrével személyesen csak 1960-ban találkoztam – az „ismerd meg hazánk börtöneit” mozgalom keretében ő másfelé kalandozott, míg végül összekerültünk a Gyűjtőfogházban –, de a nevével nyomban azután, hogy bekerültem a börtönvilágba s annak kommunikációs rendszerébe.

• tovább →

Murányi Gábor: „Az ember nem utasíthatja vissza a saját rehabilitációját…”

• tovább →

Rádai Eszter: „Összesen hatszor zártak ki innen-onnan”

Az igaz, hogy „kis túlzással” baloldali voltában annak is szerepe volt, hogy Ivánnak hívják?

Nem hiszem, hogy önmagában nagyon fontos volna, de jól jellemzi az én eszmélkedésem folyamatát. Jellemző. A történet úgy szólt, hogy amikor én harmadikos elemista voltam, a családom Bácsalmásra költözött. A bácsalmási iskolában sajátos helyzetbe kerültem: egyrészt egyedül voltam református, másrészt másodmagammal voltam Iván.

• tovább →

Rádai Eszter: „Nem szoktam sajnálni, ami megtörtént”

Szerepel az önmeghatározásában az a szó, hogy magyar? Szóval magyar származásúnak tartja és mondja magát, vagy Közép-Európában (Magyarországon) született zsidónak?



Az önmeghatározás nagyon komplikált dolog. Ha arról kérdezne, jól érzem-e itt magam, azt válaszolnám, igen. Ha azt, fontos-e nekem, hogy tudok magyarul, hogy élvezni tudom a magyar irodalmat, a magyar színházat, erre is azt válaszolom, hogy igen. Ha azt kérdezi, hogy úgy érzem-e, hazajöttem, arra azt mondom, nem, nem érzem úgy, hogy hazajöttem.

• tovább →