Skip to main content

Beszélő-beszélgetés

Neményi László, Zádori Zsolt: „Nem találják a kijáratot”

Hann Endrével, a Medián igazgatójával Neményi László és Zádori Zsolt beszélget


Hogyan lettél közvélemény-kutató?

Egy nagyon érdekes véletlennek köszönhető, ami persze biztosan nem az. Sok minden az életemben véletlennek látszott, és aztán később valahogy értelmet nyert. Már a gimnáziumban készítettem játékból kérdőíveket, Nádasdy Ádámmal meg többek között abban is versenyeztünk, hogy ki tud ügyesebb grafikonokat gyártani a luxemburgi rádió slágerlistájából. De soha nem akartam közvélemény-kutató lenni, ez abban az időben nem is létezett, mint életpálya.


Mink András, Révész Sándor: „Nagyon rövid idő alatt nagyon szigorú szabályok”

Kuncze Gáborral, az SZDSZ elnökével Mink András és Révész Sándor beszélgetett


Hogyan változott a parlamentben az elmúlt ciklusban a munkahelyi légkör, a képviselőkollégák közötti viszony?

Amit mindenki láthatott és mindenki tud: a mostani parlamenti ciklusban a parlament szerepe teljesen leértékelődött. A kormánytöbbség nem tartotta be azokat az íratlan szabályokat, amelyeket az előző nyolc évben alakítottunk ki, sőt, időnként az írott szabályokon is keresztüllépett. A háromhetenkénti ülésezés bevezetése kimondottan házszabályellenes lépés volt.


Ember Mária: [Levelek]


Pethő Tibor elvtársnak,
a Magyar Nemzet főszerkesztőjének

Kedves Tibor!

Készséggel teszek eleget kívánságának, hogy fejtsem ki írásban, milyen indokok alapján írtam alá Václav Havel és társai ügyében Kádár Jánoshoz intézett levelet.

Václav Havelhoz némi személyes – habár egyoldalú – közöm van.







Murányi Gábor: „Az ember nem utasíthatja vissza a saját rehabilitációját…”

Interjútorzók Ember Máriával





Akivel az ember szinte mindennap beszél, azzal nehezen ül le „célzottan”, mikrofonnal a kezében beszélgetni.


Rádai Eszter: „Összesen hatszor zártak ki innen-onnan”

Vitányi Ivánnal Rádai Eszter beszélget


Az igaz, hogy „kis túlzással” baloldali voltában annak is szerepe volt, hogy Ivánnak hívják?

Nem hiszem, hogy önmagában nagyon fontos volna, de jól jellemzi az én eszmélkedésem folyamatát. Jellemző. A történet úgy szólt, hogy amikor én harmadikos elemista voltam, a családom Bácsalmásra költözött. A bácsalmási iskolában sajátos helyzetbe kerültem: egyrészt egyedül voltam református, másrészt másodmagammal voltam Iván.


Rádai Eszter: „Nem szoktam sajnálni, ami megtörtént”

Yehuda Elkanával, a Közép-európai Egyetem rektorával Rádai Eszter beszélget


Szerepel az önmeghatározásában az a szó, hogy magyar? Szóval magyar származásúnak tartja és mondja magát, vagy Közép-Európában (Magyarországon) született zsidónak?



Az önmeghatározás nagyon komplikált dolog. Ha arról kérdezne, jól érzem-e itt magam, azt válaszolnám, igen. Ha azt, fontos-e nekem, hogy tudok magyarul, hogy élvezni tudom a magyar irodalmat, a magyar színházat, erre is azt válaszolom, hogy igen. Ha azt kérdezi, hogy úgy érzem-e, hazajöttem, arra azt mondom, nem, nem érzem úgy, hogy hazajöttem.

Hegedűs B. András, Kozák Gyula: „Vásárhelyi elvtárs, maga nem érti, miről van itten szó!”

Vásárhelyi Miklóssal életének ’45 és ’56 közötti szakaszáról beszélget Hegedűs B. András és Kozák Gyula


A Szabadságtól a Szabad Népig

1945 januárjában Pest felszabadult. Hova vezetett az első utad?




Minden kommunista első útja a pártba vezetett. Nem emlékszem, hogy kitől, de órák alatt megtudtam, hogy a párt a Tisza Kálmán téren van, a Volksbund volt székházában. Természetesen oda mentem be, s mint minden kommunistának, nekem is az lett volna a vágyam és a kívánságom, hogy a kialakuló apparátusba kerüljek.

Kozák Gyula: Kedves Miki!


Nem tudom, hogy hittél-e a túlvilágban – azt sem tudom, hogy én hiszek-e benne –, de remélem, hogy onnan, felülről követed mindazokat az eseményeket, amelyek itt lent, velünk megesnek. Azt is remélem, hogy levelemet megkapod, az angyalpostás idejében és pontosan kikézbesíti. Márpedig, ha ez így van, akkor azt is tudod, hogy nem túl jó a kedvünk, s ezt csak tetézi, hogy itthagytál bennünket.

Kiss Ilona: „Nem író író, hanem olvasó író vagyok”

Anatolij Prisztavkin íróval, az oroszországi Kegyelmi Bizottság elnökével Kiss Ilona beszélget


A félelem völgye című regényéből ismertem meg én is a maga nevét a nyolcvanas évek legvégén, amikor a könyv megjelenhetett. Egyike volt azoknak az kóborló utcagyerekeknek, hivatalos szovjet elnevezéssel a „felügyelet nélküli kiskorúaknak”, akikről a könyv szól. Azoknak, akiket összeszedtek a moszkvai utcákról, majd a legkeményebb intézetis gyerekekkel együtt bevagoníroztak, és irány a Kaukázus, a Csecsenföld, hogy ezt az akkorra már kiürített, a „bűnös kollaboráns” népségtől megtisztított vidéket velük, magukkal telepítsék be.

Rádai Eszter: „Nem is voltam pénzügyes”

Bokros Lajossal Rádai Eszter beszélget


Azt hallottam, amikor Horn Gyula felajánlotta önnek a pénzügyminiszterséget, édesapja inkább lebeszélte, mint biztatta. Miért?

Nem akart beavatkozni az életembe, mindig tiszteletben tartotta a döntéseimet, de úgy gondolta, kötelessége figyelmeztetni a veszélyekre is. Ezért az két felnőtt embernek a másik döntését maximálisan tiszteletben tartó beszélgetése volt, nem több.

Beszélne a családjáról, a szülői házról, ahonnan elindult? Hátha segít megérteni önt...

A szüleim – mondjuk úgy – első generációs értelmiségiek.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon