Ember Mária

Vissza a főcikkhez →

Pethő Tibor elvtársnak,
a Magyar Nemzet főszerkesztőjének

Kedves Tibor!

Készséggel teszek eleget kívánságának, hogy fejtsem ki írásban, milyen indokok alapján írtam alá Václav Havel és társai ügyében Kádár Jánoshoz intézett levelet.

Václav Havelhoz némi személyes – habár egyoldalú – közöm van. Amikor a hatvanas évek közepén két évig „Világszínpad” állandó cím alatt külön rovatom volt a Film-Színház-Muzsikában s abban a külföld drámatermését ismertettük, az ő Garden Party című darabját is bemutattuk (később Kerti ünnepély címmel játszották is Pesten). Hogy Havel nagyjából Örkény formátumú tehetség, azt azóta tudom.

Ami pedig a tehetségeket illeti, történelmünk tapasztalatai annak belátásához vezettek, hogy a tehetség: nemzeti kincs, a nemzeti vagyon része. A tehetséges emberrel – bármily kényelmetlen, kellemetlen, krakéler stb. – óvatosabban kell bánni. Nekem felejthetetlen emlékem az az írókongresszus, amelyen nem volt jelen, mert ki volt taszítva Németh László, Füst Milán, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Heltai Jenő és még sorolhatnám. Valamennyien szegényebbek lettünk annak következtében, hogy a hatalom nem találta meg velük a hangot, nem kereste a modus vivendit.

A Havel-perben újságírót is a vádlottak padjára ültettek – ez is közöm az ügyhöz. Amelyről egyébként szinte semmi sem tudok – és ez a legfőbb közöm az ügyhöz! Nagyon-nagyon aggályos számomra egy olyan per, amelyben a törvényesség alapnormáit sem tartják be. Soha el nem múló rossz emlékeket ébreszt bennem.

És úgy vélem: ilyen esetben elsőnek nekünk kell felemelnünk a szavunkat, nekünk, a szomszédban, a szocialista szomszédságban. És bizonyos vagyok abban, hogy ez nem „beavatkozás más államok belügyeibe”. Ennek ellentmond mindaz, amit mozgalmi-közösségi neveltetésemből értékként őrzök magamban. Nem is tudnám átértékelni – hiszen akkor azt kellene gondolnom ezentúl, hogy azok az önfeláldozó, lelkes fiatalemberek, akik harcolni mentek Spanyolországba s akik közül magam is többeket ismertem: „beavatkoztak más államok belügyeibe”… Vagy még előbbről: akik elindultak a szélrózsa minden irányából, győzelemre segíteni a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat (még ilyeneket is ismerek): „beavatkoztak más államok belügyeibe”?

Arról a levélről pedig, amelyet Kádár Jánosnak írtunk, az a véleményem, hogy nyugodtan megjelenhetett volna nyomtatásban a Kortárs, a Valóság, a Társadalmi Szemle hasábjain, hisz műfaja szerint „nyílt levél” – és szilárd meggyőződésem, hogy a szocialista demokráciának el kell fejlődnie, el is fog fejlődni odáig, hogy ez megtörténhessen (és még különösebb szenzációt se keltsen). Hiszen ennél lojálisabb levelet elképzelni sem tudok: ha valakit felkérnek, hogy vesse latba tekintélyét, akkor ez annak nyilvánvaló elismerése, hogy van tekintélye s akkora, hogy latba vethető, nyom a latban. De ennél rejtettebb lojális magva is van a levélnek – feltételezi, abból a feltételezésből indul ki, hogy a törvényesség szempontjából aggályos perbefogás-pervezetés módszerével a Címzett sem ért egyet.

Első percben természetesen meghökkentem, amikor az aláírók névsorát (mint kiderült, nem azét, hanem a Losonczi Pálhoz írott levélét, amelynek létezéséről nem volt tudomásom) a Szabad Európa tolmácsolásában ismertük meg. De azután rá kellett jönnöm, hogy nem is csodálkozom olyan nagyon. Elvégre alig emlékszem a közelmúlt olyan eseményére, amely ne szivárgott volna ki, sőt – a jövő történésze, sajnos, ha ezzel a korszakkal foglalkozik majd, amelyben mi éltünk, nem érheti be azokkal a lapokkal, amelyeket mi írunk – ismét sajnos.

Én ugyanis sok mindent olvasnék inkább, hallanék szívesebben először általunk megfogalmazva, a mi szavainkkal!

De vissza az alapkérdéshez: aláírásomat olyan ügyben adtam, amely ügy mellett – és ettől féltem – lassan már szó nélkül megy el mindenki. És úgy véltem, hazánk arculatán sem „szeplő” a lelkiismereti szabadságnak eme szerény (a jövőből nézve, bizony szerény) megnyilatkozása.

Tisztelettel üdvözli:

Ember Mária



1979. november 23.

Aczél György elvtársnak,
az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának,
a Minisztertanács elnökhelyettesének

Igen tisztelt Aczél elvtárs!

Amikor április 24-én jártam önnél, Aczél Elvtárs azt mondta nekem, hogy „túl vagyunk” az aláírás ügyön, ez bátorít fel arra, hogy tájékoztassam: az elmúlt héten a Magyar Nemzet szerkesztősége kénytelen volt visszavonni olvasószerkesztői megbízásomat, a férjem – Hegedűs B. András – pedig a tegnapi napon értesült róla hivatalosan, hogy a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpontban december 31-től megszűnik az állása.

Őszintén szólva, nem egészen értjük, mi a szándék velünk.

Tisztelettel üdvözli:

Ember Mária

Budapest, 1980. június 18.





Pethő Tibor elvtársnak,
a Magyar Nemzet főszerkesztőjének
Helyben

Kedves Tibor!

A mai napon kaptam kézhez a Lapkiadó Vállalat levelét, amely 1980. október 1-i hatállyal szentesíti a még távollétemben, alkotói szabadságom alatt, 1980. július 1. előtt hozott határozatot, miszerint felmentenek az olvasószerkesztői teendők ellátása alól.

A tényt, mint olvasószerkesztőként végzett munkám milyenségével semmiféle kapcsolatban nem álló kizárólag politikai döntést tudomásul veszem, s az ellen tenni semmit sem kívánok.

Üdvözli:

Ember Mária

Budapest, 1980. október 10.

• Beszélő-beszélgetés