Skip to main content

Beszélő folyóirat, 1. szám, Évfolyam 7, Szám 1

Visky András: Kolozsvári anziksz. A gyertyatartó

Neményi László:

: Kronológia

Balla D. Károly: Vodkalehelettől a Luca székéig

Egy manzardőr feljegyzéseiből: a 2001. esztendő

Murányi Gábor: „Az ember nem utasíthatja vissza a saját rehabilitációját…”

Interjútorzók Ember Máriával

Ember Mária: [Levelek]

Tony Judt: Románia: a rakás legalján

Saszet Ágnes: Kutyaugatás a mennyországban

Vita Judt cikkéről

Mircea Iorgulescu: Kicsit másként

Stefan Borbély: A Tony Judt-szindróma

Anton Niculescu: Tisztelt Szerkesztőség!

Molnár Emilia: Atyáskodás és kiszorítósdi

Helyi intézmények, cigányok, kisebbségi önkormányzatok

: Egyre kisebb...

: Csatlakozásra váró városok

Rechnitzer János: Új szelek, új szerepek

Tóth András: Győr: Az újraiparosítás és ellentmondásai

Szász András: Székesfehérvár: Mag és erőtér

Szervák Tibor: Szolnok: Alközpont és periféria

Szirmai Viktória: Tatabánya: Siker és konszenzus

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: (Káros szenvedélyektől mentes) társat keres

Halász Tamás: Tér a létra fokai között

Goda Gábor rendező-koreográfussal, az Artus Stúdió vezetőjével Halász Tamás beszélget

Bikácsy Gergely: Ember, robot, csótány

Spielberg: A. I. (Mesterséges értelem)

Pályi András: Elutazás és hazatérés

Konrád György új könyvéről

Maurer Dóra: Árnyék és nyom

Vera Röhm két budapesti kiállításáról

Szilágyi Sándor: Profi autodidakták

Janáky István: Az építészeti szépség maradványai Magyarországon

: Janáky István (63)

Visky András: Költői válasz

avagy kié Erdély? – adventi homília

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon