Skip to main content

Beszélő-beszélgetés

Mink András: „Nem volt egy másik Magyarország...”

Mink András
Mihályi Péterrel, a Közép-európai Egyetem tanárával Eörsi János és Mink András beszélgetett


Nemrégiben jelent meg a magyar privatizáció tízéves történetét áttekintő könyve. A magyar privatizáció, összehasonlítva más kelet-európai példákkal, nem az egyetlen lehetséges út volt. Melyek voltak azok a politikai, történelmi és gazdasági körülmények, amelyek e felé a leginkább az angol modellre hasonlító út felé terelték a magyar privatizációt?

Nem nevezném a magyar privatizációt angol típusúnak. Ami Kelet-Európában történt, az semelyik nyugati privatizációval nem hozható közös nevezőre.


Mihancsik Zsófia: Régens, gáláns, elefáns

Nádasdy Ádám költő-nyelvész-tanárral Mihancsik Zsófia beszélget


– Egyetemi oktató vagy, naponta ki kell állnod a diákjaid elé, szerepelned kell, meg kell őket nyerned a tárgyadnak, vagyis saját magadnak – hiszen végül is attól hiteles az, amit előadsz nekik, ahogyan te azt prezentálod. Itt kénytelen vagyok a hallomásaimra hivatkozni, hiszen sohasem voltam a diákod: azt mondják, a személyes vonzerő a szokásosnál fontosabb elem a tanításnak abban a fajtájában, amelyet művelsz. És hogy ez a személyesség korántsem ártatlan dolog.


– Ezt már az öreg Szókratésznak is a szemére vetették.

Mihancsik Zsófia: Szerep és zavar

Kovács Andrással beszélget Mihancsik Zsófia


Maga filmrendezőként jelentős személyisége volt 1989 előtt a magyar közgondolkodásnak. Azon értelmiségiek közé tartozott, akik képesek és hajlandók voltak megjeleníteni azokat a problémákat, amelyeken mindannyian rágódtunk, és amelyeket jószerivel csak szimbolikusan, a képes beszéd nyelvén lehetett nyilvánosan megfogalmazni. Maga rendszeresen élt is ezzel a lehetőséggel.

Mink András, Neményi László: A demokrata és patrióta „magot vet a jövőnek”

Szabad Györggyel beszélget Mink András és Neményi László


A reformkor politikai elitje mai szemmel egységes és nagyszerű szellemi és politikai teljesítményt felmutató generációnak tűnik. De vajon a kortársak is így látták-e ezt akkor önmagukról?

Paradoxon, de a reformellenzék ereje éppen összetettségében volt. Éppen abban, hogy különböző indíttatású, különböző szemléletű emberek jutottak el a legkisebb közös többszörös felismeréséhez. Eljutottak ahhoz, amit ők nemcsak az elit és a néptömegek vonatkozásában, hanem a közéleti szférán belül is érdekegyesítő politikának tekintettek.


Rádai Eszter: „Olyan voltam mindig, mint a megcsalt férj”

Békesi Lászlóval Rádai Eszter beszélget


1989. április 30-án még mint a Németh-kormány miniszterhelyettese, a pénzügyi tárca várományosa azt nyilatkozta: „A részben kicserélődő kormány sem lesz kevésbé népszerűtlen, mint a mostani. A pénzügyi tárca, amely közben a költségvetés és az adórendszer reformján dolgozik, még inkább az lesz.

Neményi László, Révész Sándor: A pártok mozognak, és nem az egyház

Semjén Zsolttal beszélget Neményi László és Révész Sándor


Hogyan lettél kereszténydemokrata és miért?

Gyerekkoromban jártam ugyan hittanra, és a család is erősen katolikus beállítottságú. Nagymamám annak idején mindig adott egy húszast, ha elmentem a hittanórára. De a teológiai kérdések iránti érdeklődésem a gimnáziumban kezdődött. Szülői nyomásra mégis a jogra próbáltam bejutni. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem érdekel, mit mond az alperes a felperesnek, engem a teológia és a filozófiai kérdések foglalkoztatnak. Ezért aztán úgy döntöttem: egy életem, egy halálom, én bizony beiratkoztam a hittudományi akadémiára.


Iványi Gábor: „Ne nagy légy, hanem kicsi”

Bulányi Györggyel beszélget Iványi Gábor – I. rész


Amikor a Beszélő számára veled a rendszerváltás környékén Solt Ottilia utoljára interjút készített, a naivabbak úgy képzelték, hogy a világ végre jó irányba fordul, és a megalázottaknak igazság szolgáltatik. Te hogy láttad akkor, és hogyan látod ma?

Herskó János: Herskó János búcsúlevele, 1970


Nagyon nehéz volt elhatározni, és most még nehezebb „pontosan és röviden” leírni az okokat, amelyek arra késztetnek, hogy ne térjek vissza többé Magyarországra.

Mégis úgy érzem, kötelességem megfogalmazni indokaimat elsősorban azok számára, akik szerettek és akiket szerettem, akik iránt és akikért felelősséget viseltem, akik segítettek nekem, és akiknek én is megpróbáltam segíteni.


Révész Sándor, Szekfű András: Nekem az Aczél megengedte…

Herskó Jánossal beszélget Révész Sándor és Szekfű András


Te voltál a magyar filmes társadalom egyik kulcsfigurája, kulcskádere a hatvanas években, a magyar film aranykorában. Te voltál a szakmai szövetség főtitkára, a rendezőtanoncok osztályfőnöke, a főiskola rektorhelyettese, a legszélesebb skálán dolgozó filmstúdió vezetője, te rendezted a korszak reprezentatív, „múltlezárós”, „szembenézős” filmjét, a Párbeszédet. Még az amatőrfilmesek szövetségének is te voltál az elnöke. Azután 1970-ben hirtelen eltűntél. Elköltöztél Svédországba. Miért?

Erre többféle válasz van. Mondom az anekdotikusat.


Rádai Eszter: „Nekem saját bányám van”

Kupa Mihállyal Rádai Eszter beszélget


Készülve erre a beszélgetésre, átnéztem az elmúlt években megjelent interjúit, és csodálkozva fedeztem fel (így együtt olvasva nem lehet nem felfedezni), hogy mindegyikben ajánlatot tesz… Néha csak burkoltan és futólag, máskor azonban teljesen nyíltan és határozottan. 1995-ben például azt mondta a 168 Órában, hogy ha megköveteli a haza – márpedig megköveteli – akkor újra elvállalja a pénzügyminiszterséget, függetlenül attól, hogy kedvére való-e az a kormány (illetve az a koalíció), amelynek így tagjává válna.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon