Skip to main content

Beszélő-beszélgetés

Ádám Zoltán, Mink András: „Nem biztos, hogy eléggé fájt”

Karvalits Ferenccel, a Magyar Nemzeti Bank alelnökével Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Neményi László, Révész Sándor: „Szavahihető, gyakorlatias és szerethető SZDSZ”

Retkes Attilával Neményi László és Révész Sándor beszélgetett

Révész Sándor, Zolnay János: „Ami történt, az a gettó csinosítgatása”

Havas Gáborral Révész Sándor és Zolnay János beszélgetett

Tardos Károly: „Mindenki ragaszkodott a maga gumicsontjához”

Lengyel Lászlóval, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatójával Tardos Károly beszélgetett a gazdasági reformok magyar­országi történetéről

Varró Szilvia: „...Itt a szegények szívatásáról van szó”

Ferge Zsuzsa szociológussal Varró Szilvia beszélgetett

Mink András, Neményi László: „Budapest városszövete rendkívül sérülékeny”

Tamási Miklóssal és Zolnay Jánossal Mink András és Neményi László beszélgetett

Mink András, Révész Sándor: „Szerintem ez menni fog...”

Fodor Gáborral, az SZDSZ elnökével Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Mink András, Révész Sándor: „Mintha Belgrádban vagy Kijevben lennénk…”

Szent-Iványi Istvánnal, az SZDSZ Országos Tanácsának új elnökével Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Mink András, Neményi László: „Nem fűlik a foguk a jogszerűséghez”

Krémer Balázzsal Mink András és Neményi László beszélgetett

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon