Skip to main content

Beszélő-beszélgetés

Tardos Károly: Ejtőernyőzés Kelet-Európában – Interjú Török Ádámmal

Török Ádám akadémikussal Tardos Károly beszélgetett a magyar gazdaságpolitikáról és a kelet-európai gazdaságfejlődésről

Ónody-Molnár Dóra: „Én már teljesen letettem az államról”

Derdák Tiborral, a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatójával Ónody-Molnár Dóra beszélgetett

Neményi László, Révész Sándor: „Nem gondolom, hogy ennél lényegesen népszerűbbek lehetnénk”

Kóka Jánossal, az SZDSZ elnökével a népszavazás előtt Neményi László és Révész Sándor beszélgetett

Ádám Zoltán, Mink András: Sültrealizmus vagy idealizmus?

A liberális külpolitikai stratégia lehetőségéről Meszerics Tamással és Miklósi Zoltánnal Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Tardos Károly: Szlovénia vagy Szlovákia nyomában?

Csaba László akadémikussal Tardos Károly beszélgetett

Joób Sándor: Csak a verseny javíthat a minőségen

Horváth Ágnes egészségügyi miniszterrel Joób Sándor beszélgetett

Beszélő: Az István, a királyról elfeledkeztünk

Levelek és kérdések Spiró Györgyhöz

Neményi László, Révész Sándor: „Le lehet rajtunk verni”

Horn Gáborral Neményi László és Révész Sándor beszélgetett

Tardos Károly: „Egyértelműen Szlovénia a legsikeresebb”

Greskovits Bélával, a CEU tanszékvezetőjével Tardos Károly beszélgetett

Neményi László, Révész Sándor: Miért pont ők?

Tausz Katalinnal Neményi László és Révész Sándor beszélgetett a szegénységről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon