Skip to main content

Beszélő-beszélgetés

Mink András, Révész Sándor: Kis János: „Az erkölcsi ítéletalkotás része a politikának”

Kis Jánossal Révész Sándor és Mink András beszélgetett


Nemrég fejezted be új könyved kéziratát, mely a politika és az erkölcs viszonyát elemzi. Ebben a könyvben sokat írsz arról, hogyan demoralizálódhat a liberális demokrácia. A könyv egyik aggasztó következtetése, hogy a magyar demokrácia igen nagymértékben demoralizálódott, nincs közmegegyezés a demokrácia mibenlétében, követendő elveiben és szabályaiban, vagyis nincs megegyezés arról az erkölcsi minimumról, amely a demokrácia működésének egyik alapfeltétele.

Révész Sándor, Zádori Zsolt: Horváth Aladár: „A leggyorsabban megtérülő befektetés a szegényekben van”

Horváth Aladárral, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnökével, miniszterelnöki tanácsadóval Révész Sándor és Zádori Zsolt beszélget

A választási kampányban a Baloldali Roma Összefogás szervezetei mellett több vidéki MSZP-s polgármesterjelöltnek segítettél. Közismert, hogy Medgyessy Péter tanácsadója vagy. A kilencvenes évtized elején mintha még kissé máshogy képzelted volna a dolgot.

Arra utaltok, hogy most nem az SZDSZ közelében politizálok?

Bárdos András, Szakolczai Attila: „Mi a börtönben négy évig győztesnek éreztük magunkat”

Göncz Árpáddal az időszerű és időszerűtlen 1956-ról Bárdos András és Szakolczai Attila beszélget


Ha 1956-ot értékeljük, közöttünk egyetlen különbség van, mégpedig az, hogy én átéltem, ti, mert fiatalabbak vagytok, nem. ’56 közvetlen emléke már elhomályosodott, így hát igen sokféle, egymással akár ellentétes nézőpontból szemléljük. A forradalmat megélő idős generáció már kihalóban van, a fiatalabb nemzedékekre – amelyek ’56-ról gyakorlatilag semmit sem tudtak, illetve amit tudtak, az hamis és zagyva volt – vár a jövőben, hogy 1956-ot tágabb összefüggéseiben értékeljék.

Litván György: „Ötvenhat csinált minket”

Mérei Ferencnek ez a mondása egyre gyakrabban jár az eszemben az utóbbi hetekben. Annak idején inkább frappáns bemondásnak tartottam, ma egyre igazabbnak érzem, különösen a Mécs Imre-”ügy” óta.

Mink András, Rádai Eszter: A Gerlóczy utcától a Gerlóczy utcáig

Hegedűs B. Andrással Rádai Eszter és Mink András beszélget

Mink András: Ma esti vendégünkkel, a 70. születésnapját ünneplő Hegedűs B. Andrással előzetesen és felelőtlenül abban állapodtunk meg, hogy nem beszélünk ’56-ról, és ha lehet, nem beszélünk ’89-ről. Hadd kezdjük hát egy pimasz kérdéssel: milyen érzés 60 évesen pályakezdőnek lenni?

Rádai Eszter: Medgyessy Péter: „A politika nem barátságokról szól”

Medgyessy Péterrel Rádai Eszter beszélget


Sosem szeretett volna a „Dimitrov téri fiúk” közé tartozni?

Ha szerettem volna, sem tartozhattam volna közéjük, bár én is a Dimitrov térről indultam, de a 2-es villamos engem nem repített egyenesen a pártközpontba.

Soha nem is hívták? Vagy nem érdekelte ez a lehetőség?

Nem is hívtak, meg nem is mentem volna.

Miért? Ez valahogy „ciki” lett volna önnek?

Mink András, Révész Sándor: „Ez az én legbelsőbb, személyes ügyem”

Göncz Árpáddal Mink András és Révész Sándor beszélget 1989-ről


1989 elején már az SZDSZ vezető testületében vagy. Viszont előtte még a kisgazdapárt újjászervezése körül lehetett veled találkozni. Hogyan kezdődött számodra az aktív, pártszerű politizálás, és hogyan alakult a rövid kirándulás az akkoriban újjáalakuló kisgazdapárt háza táján?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon