Skip to main content

Beszélő-beszélgetés

Mink András: „Nem tizenkilencre kellene lapot húzni”

Mink András
Nagy Sándorral, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjével Eörsi János és Mink András beszélgetett


A közvélemény-kutatások szerint a Fidesz, amely hosszú időn át alaposan le volt maradva, gyakorlatilag behozta az MSZP-t, és ez már tartósan így van. Hogyan képzeli az MSZP, hogy jövőre megnyeri a választásokat?

Igaz, hogy a két legnagyobb támogatottsággal rendelkező párt a közvélemény-kutatási adatok szerint nagyon közel került egymáshoz. Ez azonban véleményem szerint nem jelent radikális politikai helyzetváltozást.


Révész Sándor: „Nem túl sokat gondolkodom azon, hogy miért”

Zwack Péterrel beszélget Révész Sándor


Most jelent meg az eddigi legátfogóbb vagy legalábbis legterjedelmesebb mű a magyar zsidókérdésről. Ezt Gyurgyák János írta, és az az alaptézise, hogy a zsidók asszimilációja végső soron lehetetlen. Ennek a tézisnek egészen közelről kell érintenie téged, hiszen te beleszülettél egy zsidó származású, de régóta katolikus, mégpedig komolyan és aktívan katolikus családba, a cisztereknél tanultál volt, és a gyerekkorod azokra az évekre esett, amikor egyre nehezebbé vált együtt élni ezzel a származással, és egyre kevésbé lehetett nem tudomást venni róla.

Seres László, Varró Szilvia: „A rendszerváltás még nem zárult le”

Kövér Lászlóval beszélget Seres László és Varró Szilvia


Ma már nem államtitok, hogy az ön agyából pattant ki a Fidesz élén történő csere, egy évvel a választások előtt. Miért volt most erre szükség? És főleg: több ez, mint elnökváltás?

Nem, kevesebb, mint elnökváltás, legalábbis más pártok szokásai, normái szerint. A tavalyi elnökváltással gyakorlatilag megszűnt a Fidesz elnöki tisztségének misztikus jelentősége, amely talán létezett korábban. Orbán Viktor elnöksége nélkül nem lehetett volna elképzelni a Fideszt. A kettő sokak fejében egy és ugyanazt jelentette.


Pikó András: „A politika sem háború”

Bence Györggyel és Kőszeg Ferenccel Pikó András beszélget a Fidesz demokráciafelfogásáról


A Fidesz sajátos demokráciafelfogása a témánk. Ezzel kapcsolatban legtöbbször az az immáron közhellyé koptatott kijelentés hangzik el, hogy a Fidesz demokráciafelfogása nem harmonizál a konszenzusos demokráciával. Mondják ezt értékítéletként is, leírásként is. Mielőtt két vendégünk, Bence György és Kőszeg Ferenc kifejtené erről a véleményét, arra kérem őket, határozzák meg saját szerepüket és helyzetüket a mai politikai életben. Kőszeg Ferenc a Helsinki Bizottság elnöke, de valamikor politizált. Milyen is a viszonya a politikához?

Révész Sándor, Zádori Zsolt: „Az első szabad ember a születés jogán”

Czene Ferenccel beszélget Révész Sándor és Zádori Zsolt


Gyermekkor?

Csodálatos gyerekkorom volt. Kunágotán születtem, Békés megyében, 1936. március 19-én, ott éltem le a fiatalságomat. Nyolcéves voltam, amikor a németek megszállták az országot. Malinovszkij marsall második ukrán frontja is borzalmas nyomokat hagyott bennem. De ennek ellenére nagyon szép életem volt ott. Az őseim mind parasztemberek voltak. Az édesapám és az édesanyám már értelmiségi volt, de minden más ősöm parasztember.

Mivel foglalkoztak a szülei?




Rádai Eszter: „Bekapnám mindkét horgot...”

Eörsi Istvánnal Rádai Eszter beszélget


Szoktad-e azt mondani magadról, hogy költő?

Nem, soha nem mondom.

Mert nem tartod magad költőnek?

Fiatal koromban nem mertem mondani, mert olyan magas elképzeléseim voltak a költőről, mint hogy költő a John Keats vagy költő a Csokonai Vitéz Mihály, hogy két nagyjából egy időben élt zsenit említsek. És azt gondoltam, hogy nekem rettentő sokat kell még fejlődnöm, persze egy pillanatig nem kételkedtem, hogy el fogom érni az ő színvonalukat, de hát tíz-húsz-harminc vagy ötven évig még várnom kell, ezért nem mondtam, hogy költő vagyok.






Neményi László, Zádori Zsolt: A Styx mindkét oldalán

Michael Sinclair Stewart angol antropológussal Neményi László és Zádori Zsolt beszélget


Hogy került a 80-as években fiatal angol antropológusként Magyarországra? Úgy tudjuk, az angol antropológiát addig nem nagyon izgatta Kelet-Európa, kutatási terepei hagyományosan a tengerentúl eldugott zugai.

1982-ben jöttem először ide, és akkor még egyáltalában nem állt szándékomban Magyarországon kutatni, inkább Madagaszkárra akartam menni, ott él ugyanis egy olyan népcsoport, a betsimisaraka, amelynek – akkori tudásom szerint – nagy szerepe volt az 1947-es, franciaellenes forradalomban.


Kőrösi Zsuzsa: A második számú ellenség

Fejtő Ferenccel beszélget Kőrösi Zsuzsa


Ön ebben az évben töltötte be kilencvenedik életévét. Megélte a történelem nagy pillanatait Közép-Európában és Franciaországban. Mint emlékirataiban írja, egy „multinacionális családban” született, Dél-Magyarországon.

A kilencven év soknak tűnik, és ezt nem viselem jól. Sokkal öregebb vagyok, mint amilyennek látszom, ezért nem szeretem, ha kimondják, hány éves vagyok. Igen, betöltöttem a kilencvenet, túlélő vagyok. Túlélő olyan értelemben, ami engem elszomorít. Gyakran úgy tekintenek rám, mint egy történelmi emlékműre.


Halász Tamás: Nekem személyiségek kellenek

Bozsik Yvette-tel Halász Tamás beszélget


Bozsik Yvette, a kortárs táncos-koreográfus jellegzetes nagyvárosi „termék”, gondolná az ember. Műfajod és saját alkotásaid közönsége javarészt a nagyvárosi értelmiségi körökből kerül ki, míg Te magad…

Én falusi vagyok, bár születni már Szolnokon születtem. Mivel édesapám és édesanyám faluról származik, így rokonaink nagy része ma is Tápiószelén és Tápiószentmártonban él. Máig gyakran megfordulok náluk.


Sonja Licht: Levél Abszurdisztánból


Az elmúlt pár hónapban, július végétől a mai napig jó néhányan próbáltak választ adni a világ minden sarkában, de főleg Európában arra a kérdésre, hogy mi is történt és történik a Balkán-félsziget Abszurdisztán nevezetű országában: miért torkollt a kommunizmusból a demokráciába való átmenet véres polgárháborúba, van-e kilátás arra, hogy ezt a háborút meg lehessen állítani, vagy szükségszerűen ki fog terjedni Jugoszlávia többi részére, ne adj’ Isten, az egész Balkánra, sőt Európára is.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon