Skip to main content

A torta

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A harmadik emeleten lakok. Ha
kinyitom az ablakot, az égbolt
  bejön. És valamennyi csillag megjelenik.
    Valamennyi esélyes. Valamennyi esélyes kicsi
       csillag. De van olyan, akit
ez nem érdekel. Igazából csak
tíz deka szalámit szeretne megenni.
  Ő csak tíz dekát kér.
    Tíz dekával. Egyszerre legalább tíz
      deka szalámit szeretne. De kenyér
nélkül annyit. Minden nélkül, csak
úgy tisztán. Az már nem
  jelentéktelen. De nem is sok.
    A konyhában ülne le enni.
      Mert túl fáradt. Ott ülne.
Az asztalt nézi. Akkor állandóan
egy pontra néz. És égne
  a szeme a fáradtságtól. És
    fordítva lenne a feje. Vagy
      el volna küldve a fenébe.
Vagy megszökne inkább. Egy valamilyen
gépezetben. Vagy valami jobb kis
  autóbuszon. Vagy egy tortába beépítve.
    Egyszer csak bekapcsolták a habot.
      Ami azt föl szokta verni, azt.
Mert úgy érzi, mintha nagyon
be volna zárva, nagyon be
  mert annyira elborítaná őt az
    a hab. Túl sok keletkezett
      így. De azután kiásnák, csak
kis ijedtség lett, semmi
vész. Gyorsan kilapátolták, de még
  jól tele is ehette magát
    habbal. Amennyi hab csak belefér.
      És abból elég sok beleférne.
Nyugodtan leehetne mindent. Nyugodtan lenne
minden. Olyan nincs. Vagy úgy
  van csak kitalálva. Azt hiszem
    hogy nem olyan könnyű. Azt
      hiszi ő is, hogy nem.









































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon