Skip to main content

Beszélő évek – 1991


Milyen kárpótlást tart szükségesnek?

Teljes kárpótlást  20%

Részleges kárpótlást  18%

Csak a földtulajdonosok kapják vissza földjeiket    6%

Mindenki egyformán kapjon valamit  4%

Senki ne kapjon semmit    46%

Nem tudja  6%

Mit kapjanak vissza az egyházak a tőlük elvett javakból?

Az összes intézményt  14%

Az általuk igényelt intézményeket  34%

Csak a hitéletet szolgáló intézményeket  37%

Egyéb  4%






















Georges Maurios Fő utcai épületéről


A hazai és a külföldi építészszakma közötti kapcsolatok ritkák és esetlegesek, egyéni akciókra épülnek.

A kapcsolatteremtés egyik – a gyakorló építészek által nagyon támadott – módja az, amikor a hazánkban építeni kívánó külföldi megrendelő saját hazájából hoz tervezőt magának. A magam részéről tiszteletben tartom és támogatom a szabad tervezőválasztás jogát. Az eredmény ugyan meglehetősen vegyes, de az egyedi épületekhez importált külföldi kollégák művei jót tesznek a magyar építészetnek.



Kell léteznie valamiféle történelmi vakfoltnak, nagyjából tíz évre a jelen időtől: ekkora távolság bőven elég, hogy legelevenebb emlékeink is nosztalgiává, rosszabb esetben tananyaggá változzanak. A meghatározó dolgok java ilyenkor helyi színezetté aljasul, apró-cseprő bajaink tömege többé nem tartható fejben – ami marad, a tét és tanulság nélküli, egységcsomagban kapható múlt.

Jeles András Kaposváron


Csehov Három nővérében vannak szereplők, akikről csak beszélnek. Ilyen Protapopov, a mindenki által lenézett városi elöljáró, Natasa afféle házibarátja, akinek beosztottja lesz a moszkvai egyetemi karrierről álmodó Andrej, s ilyenek az álarcosok, akiket a második felvonásban a Prozorov-házba tervezett farsangi mulatságra várnak. Az utóbbi évtizedek Csehov átértelmezései során több rendező színre hozta Protapopovot, s arra is akadt példa, hogy a karneválozók beözönlöttek a színre, hogy aztán Natasa szigorú utasítására ne csak ők, de a ház barátai is leforrázva távozzanak.


A Fehér-fekete Rakovszky Zsuzsa harmadik kötete. Ugyanolyan karcsú, mint az előző, a négy évvel korábban kiadott Tovább egy házzal: hatvan-egynéhány oldal mindkettő. A Tovább egy házzal harminchárom verset tartalmaz, tagolás nélkül, egyetlen ciklusként; a Fehér-fekete huszonkét versből áll, és ezen belül tizenegy-tizenegy alkot egy-egy ciklust. A szép összefüggések talán akaratlanok, hisz Rakovszkytól eléggé idegen a misztika, nyilván a számmisztika is.

Hankiss Elemérrel beszélget Mihancsik Zsófia


Az 1992-es év már végig arról szól majd, hogyan lehet önt és Gombár Csabát eltávolítani az elnöki posztról. De 1991-ben még többfrontos harc folyt a Magyar Televízió (MTV) és a Magyar Rádió (MR), illetve a két elnök ellen – ez az eseménytörténetből világosan kiderül. Ön egyébként már 1990 decemberében drámai felhívást intézett nyilvánosan az illetékesekhez, mert az MTV-től a költségvetésben pénzt vontak el. Alig néhány hónapja voltak ott, és már dúlt a vihar.

Dúlt az már 1990 októbere óta.



Az egész Moszkva ezen a viccen röhög mostanában: egy lakatlan szigeten egy kannibál elkap egy franciát, egy angolt, meg egy oroszt. Két-két golyót oszt ki nekik azzal, hogy azt hagyja életben közülük, amelyikük a golyók segítségével meg tudja őt nevettetni.

Elsőnek a francia próbálkozik: virtuóz zsonglőrmutatvánnyal áll elő, de a kannibál csak áll fapofával. Most az angol jön: bekapja a golyókat, és ugyanabban a szempillantásban már szedi is elő hol a gatyakorcából, hol a segge lyukából, aztán megint lenyeli, előrántja, lenyeli, előrántja, s ez így megy a végtelenségig.



Utólag már könnyű tisztán látni, 1991-ben, a nagy várakozások utolsó évében azonban még nem lehetett tudni, mennyire reménytelen (lesz) a helyzet Algériában. Ebben a világtörténelmi jelentőségű eseményekben gazdag évben Algéria nem igazán állhatott a világ érdeklődésének célkeresztjében. Pedig az év első felében lezajlott tüntetés- és sztrájksorozat, a kormányváltás, a több hónapon át tartó szükségállapot és halasztás után Algéria az év végére mégiscsak elérkezett az arab világ történetében legszabadabbnak, legdemokratikusabbnak ígérkező parlamenti választások küszöbére.


Tellér Gyula

Az elit nem vész el, csak…

Azt kell hinnünk, hogy a parlamenti választások nyomán bekövetkező politikai rendszerváltással csak részben – igen kis részben – sikerült megbontani a régi szerveződéseket és a régi hierarchiákat, sőt az MDF bizonyos központosító törekvései ezeknek a hierarchikus környezetben kialakult elemeknek újra kínálják egy majdnem ugyanolyan szervezetbe rendeződés lehetőségeit.



1991. jan. 2. A szovjet különleges alakulatok középületeket foglalnak el Rigában, és támogatják az ellenkormányt, amely a Lettország függetlenségét kikiáltó népfrontos kormány megdöntésére törekszik. A puccskísérlet megbukik.

1991. jan. 5. Az alsónémedi földfoglalással megkezdődik a kisgazdapárt által bátorított önkényes akciók sorozata.

1991. jan. 8. Ismét Pethő Tibor a Magyar Nemzet főszerkesztője, aki 1973 és 1983 között már betöltötte ezt a tisztséget.

1991. jan.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon