Skip to main content

Csehov és Gulág

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Jeles András Kaposváron


Csehov Három nővérében vannak szereplők, akikről csak beszélnek. Ilyen Protapopov, a mindenki által lenézett városi elöljáró, Natasa afféle házibarátja, akinek beosztottja lesz a moszkvai egyetemi karrierről álmodó Andrej, s ilyenek az álarcosok, akiket a második felvonásban a Prozorov-házba tervezett farsangi mulatságra várnak. Az utóbbi évtizedek Csehov átértelmezései során több rendező színre hozta Protapopovot, s arra is akadt példa, hogy a karneválozók beözönlöttek a színre, hogy aztán Natasa szigorú utasítására ne csak ők, de a ház barátai is leforrázva távozzanak.

Jeles András kaposvári Három nővérében is megjelentek a farsangozók, de ezúttal nem egy drámai betét kitágításáról és színszerűsítéséről volt szó, hanem egy mű – s ezen keresztül a színjátszás mint önálló műalkotást létrehozó művészet – kifejezési lehetőségeinek újragondolásáról.

A Valahol Oroszországban cím tulajdonképpen két előadást foglalt össze: Jeles a Három nővér első két felvonását hagyományos realista stílusban játszatta, majd megérkeztek a karneválozók, s ettől kezdve egy egészen más karakterű játék kezdődött. Az első részben – Három nővér – önálló szerepeket alakítottak a színészek, a másodikban – Álarcosok – maszkos tömeg egyedeiként léptek fel. Eredetileg e második rész alapjául az ötvenes-hatvanas évek népszerű ifjúsági regénye, Gajdar Timur és csapata szolgált volna, végül azonban Puskin Borisz Godunovjától Hamvas Béláig különböző szerzők és művek szövegéből, s mindenekelőtt Eörsi István – Melis László által megzenésített – Gulágdalokjából összeállított montázs alakult ki.

Jeles már az előző, a Monteverdi Birkózókörrel készített munkáiban – Drámai események, A mosoly birodalma – is a szövegmanipuláció hasonló módszereivel élt, hisz az első esetben Dobozy Imre Szélvihar című ’56-os plakátdarabját alakította át, míg a második esetben Mrozek Rendőrségének első felvonását – s annak is csak egy részét – dolgozta fel önálló műként.

A Valahol Oroszországban két része nem csupán stiláris, hanem mindenekelőtt gondolati kontrasztot hordozott. A Három nővér szereplői az álmok netovábbját jelentő Moszkvába vágynak, decensen csevegnek, flörtölnek, igaz, közben tönkre megy az életük, mert megfojtja őket a Natasák és Protapopovok hatalma. Az álarcosok egy olyan világból érkeznek, ahol Eörsi szavaival

„azokban a napokban a téli folyókban vér folyt,
feljelentette egymást a házastárs, a testvér,
azokban a napokban a szerelem képzelgés volt,
falakon kopogás, susogás fűtőcsöveknél,
azokban a napokban akit letartóztattak,
fellélegzett, hogy már nincs mitől félnie,
azokban a napokban azt neveztük szabadnak,
akinek nem maradt már senkije, semmije…”

Csehovnál még csak körvonalazódott a humánus értékek megsemmisülésének veszélye, az Álarcosok tanúsága szerint már nemcsak az értékeket, hanem az emberi életet is a teljes és kollektív megsemmisülés fenyegette.

Öt év sem telt el a Katona József Színház zseniális Három nővére óta, amelyben Ascher Tamás bebizonyította, hogy a XX. század végén is tökéletesen érvényes Csehov minden gondolata – s íme Kaposváron Jeles arról készített előadást, hogy e század borzalmai miképp értelmeztették át e gondolatokat, s mindaz, ami Csehov látleletében és jövőképében baljóslatú volt, alig száz év után idilli állapotnak tűnik mindahhoz képest, amit Európa átélt.

Két világ ütközött össze egy előadáson belül, de e két világ csak laza kis szálon keresztül találkozott. A Gulág-lakók megjelenése nem következett a csehovi előzményből, és sem a Három nővér-részlet, sem a montázsjelenetek színészi-rendezői megformálása nem volt elég pregnáns. A máskülönben toleráns kaposvári közönség jó része elutasította a produkciót, sőt, az előadásokról felháborodásuknak különböző jelét adva nem kevesen távoztak is.

A találkozás végeredményétől függetlenül az alkotás kísérletező attitűdje vált a leglényegesebbé. A közös munka elsősorban azt feszegette: milyenek és mennyiben érvényesek a fennálló konvenciók, s hogyan lehet őket meghaladni? Lehet-e súlyosabb következmények nélkül egymás mellé rendelni egy tradicionális és egy újító szellemű konvenciót? Az irányzatok, stílusok, kifejezésmódok ellentmondásos egymás mellett élését és harcát – ami minden valamirevaló alkotó közösségben lassú folyamatként zajlik – Jeles egyetlen előadáson belül, felgyorsítva, épp ezért kiélezve, tehát drámai módon játszatta el.

Modellértékű kísérlet volt.





























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon