Kukorelly Endre 2014. március 8.

Nyomtatóbarát változat

A kormányos is mindig a legénység egy tagja.
(Arisztotelész: Politika)

Hiába mondják nekünk, válasszátok külön a magánéletet a közélettől.
(Jókai Mór: Politikai divatok)

Hát az én hivatásom-e a Ház tekintélyét és a képviselők nimbuszát fenntartani? Tartsák fenn az urak maguk!
(Mikszáth Kálmán)

Ej, be rossz időket élünk!
(Kemény Zsigmond: Ködképek a kedély láthatárán)

Irodalom Mario Vargas Llosa kapta a 2011-es Nobel-díjat. A város és a kutyák jó, elolvastatnám vele az Iskola a határont. 90-ben a perui elnökválasztás esélyese volt, végül egy japi bevándorló, Alberto Fujimori győzött. Aki 10 évig volt elnök, aztán száműzetésben élt Japánban, megvádolták, hogy halálbrigáddal megölette baloldali ellenfeleit. „Az ember mindig valakihez képest fehér vagy mesztic, hiszen másokhoz képest mindig jobb avagy rosszabb helyzetben van, mindig nagyobb vagy kisebb szegénységben vagy pozícióban él”, így Vargas Llosa. „A fehér bőrszín, illetve meszticség nem csak fajt vagy etnikumot jelöl: társadalmilag és gazdaságilag is minősíti az egyént, és gyakran ez utóbbi a meghatározó osztályozási szempont.” Dzsungelszerű, előítéletekből és érzésekből – utálatból, megvetésből, irigységből, haragból, csodálatból – áll, és „még csak képmutatónak sem nevezhetünk, mert ritkán akaratlagos és látható. Többnyire nem tudatos, hanem valamely rejtett énből támad, nem hallgat az észre”.

November 2. Nem tudják leirtani a vírust a gépemről, a szervizben kell hagynom. Beviszem Peter Bognárt az ülésre, interjút csinál a Budapester Zeitungba. Sokáig benn, nagyjából obstruálunk, elmondom a Plutarkhosz szerint a demokrácia-szövegemet: akkor kezdtek hanyatlani, amikor először sikkasztót, és nem államférfit száműztek osztrakizmosszal. Asztali gépen dolgozom Ágiék irodájában, a komputerem nélkül hanyatlok. Amikor visszakapom, mintha kigyógyultam volna valamiből.

Aztán visszaesem, Ági még 2x visszaviszi a szervizbe. Délután kultúraügyek, Schilling is jön, normális emberekkel beszélek normális dolgokról. Reggel alig bírom összeszedni magam, vissza kell fordulnom a szemüvegemért, késve érek be. Sokáig nem vagyunk határozatképesek, úgy látszik, mindenki szétzuhant. Kereszturyékkal a Hadik/Szatyorba, Litera-születésnap. Kevesen vagyunk, slampoetry, Kőrösi Zoli gúnyosan megjegyzi, most, alatta ér véget a litera. November 8. Plenáris. 14.12-kor egy Pál Tibor nevű emeszpés az önkormányzatok helyzetéről, Tállai András válaszol, 14.40: Vágó a „narancsadóról”, Czomba Sándor válaszol. Szünet, szavazások, Szegedi.

Sz. Cs. is beül mellém, Morvai K. is, telt ház van, kiv. Orbán. Aztán befut. Kiadós izraelezés a társulási megállapodás ürügyén, Morvai kétszer is acsarog, Németh Zsolt korrektül válaszol, éjfél utánig tart, másnap 9-től folytatás. Nem tudom, mi.

Nem tudom, miért ülök itt. 1-kor a majd’ mellettem ülő, kissé egyszerű Kozma Péter beszél, nem tudom, mit. 13.38-tól pár percig egyedül vagyok mint díszlet, jön Szilágyi Peti, fölül jegyzőnek, Apáti István cián bölcsének nevezi Kunczét. Az áll a naplómban, hogy Navracsics: konszenzusos (heterogén társadalmak) és a többségi (homogén) demokrácia megkülönböztetése. A szerdai szavazásnál 1 híján nem megy át a Fidesz alkotmánymódosítása!

Kavarodás, négyen is bejelentik, hogy nem működött a szavazógép, háromnegyed órás házbizottsági, alatta a szünetben néhány fideszes haverkodik a folyosón, ki tudj’, miféle lelki diszpozícióból. Tizenegy harmincötkor Balczó a 60-as szakasz alapján elfogadja, hogy a 4 szavazat beszámít – így átmegy. Szombat este a Fogasházban A női test jelentésrétegei. Vannak jelentésrétegei. November 15. Egy szál gatyában olvasok a tökéletes napsütésben. Húsz perc alatt be, déltől plenáris. Molnár Csaba és Kovács Tamás legfőbb ügyész a Gyurcsány-ügyről. 13.06-tól szünet, Karácsonnyal beszélünk a szerdai sajtótájékoztatóról. Kb. négykor Orbán szokásos közhelyei, Matolcsy, Domokos László (Áll. Számvevőszék), hatkor Szijjártó, az unalmas profi Nyikos és Boldvai László.

Erről kijövök. Milével tolunk a büfében egy debrecenit. Legalább a büfében szóba állnak-e egymással a pártok, ezt meg szokták kérdezni. Nem állnak szóba. Egyik-másik egyik-másikkal. 20.27-kor Hargitai János kádéenpé, aztán a jobbikosok, és mi: Scheiring, Kaufer, Jávor. Kedden annyira hosszas a gombnyomogatás, hogy lemondom Kerékgyártót. Hirtelen vége, mégis találkozunk. Kétszer is betörtek hozzá, mutatja, miféle hatalmas falat húzatott a kertje elé. Pomázra, a Pubban LMP-drukkerekkel. November 18. Niki kinyomatja a beszédemet, a hatodik hozzászóló vagyok. Tukacs gratulál, Gyimesi és Latorcai is meglepően pozitív. Rossz volt.

Ha jó, akkor is rossz, nem való nekem. Az irodában aláírom a módosítókat. Timi beszél, utána Puskás Tivadar (egészségügy), fél 4 múlt, Szekeres meg egy Pichler Imre László nevű. Az Írók Boltjában Szávai János beszél az Utazás az éjszaka mélyére új kiadásáról.

Jön a korridoron fölfelé-kifelé Vitányi István, nagydarab fideszes jogász, látom, valamit nagyon mondani akar. Orrára billenő szemüvege fölött néz rám, bizonytalanul mosolyog, résnyire nyitva a szája, a fülemhez hajol, menjek ki vele kicsit a folyosóra! Kimegyek vele a folyosóra. Hogy ő nézelődött a neten, és olvasta, hogy megjelent egy könyvem. Ja, válaszolom, tudod, ezzel foglalkozom, előfordul, hogy... Igen-igen, de ő ezt… látta!

Még bizonytalanabb, mert ezt már mondta egyszer, tudja jól – és még most egyszer elmondja. Félrepillant, visszanéz. Egy alkalommal együtt voltunk Bécsben, akkor kicsit összehaverkodtunk, a dolgokon nem bántóan viccelődő, láthatólag jóindulatú ember, nem szeretnék olyat tudni róla, ami nem jó. És most közli velem ártatlan képpel, hogy megjelent egy könyvem!

És kíváncsian kérdezősködni kezd, hogy megy az ilyesmi, nyomda, kiadó, keresek-e kiadót, vagy mit keresek, elég nehéz elmesélni a jelenetet, inkább filmezném. Picit csodálkozik, picit értetlenkedik, én meg mondok neki ezt-azt, végül, hogy István, vásárold meg szépen, mindenki jól jár, a bolt elad, fogy a könyvem, a kiadó akceptálja a fogyást.

Hogy hol van az a bolt.

Mondom, hol van, ja-ja, tudja, rendben, megveszi. Aztán elhallgat. Egy pillanatra.

Félrenéz megint, egyetlen pillanat, visszafordul, és kedves ártatlansággal közli velem, hogy de hát én nem szoktam olvasni! Nem tréfál, nem irónia, nem gondol bele, szívből jön. Van a hangjában megint a csodálkozásból, ráébredésből, inkább belegondolásból, de csak csipetnyi, nem kavar belőle nagy ügyet, kis ügyet sem, igazán gyermeki. Soha?, kérdezem, soha, válaszolja, nincs rá időm. Még váltunk néhány szót, megígéri, hogy megveszi, aztán mindegy, hogy mi lett, mert mi lenne!

Darázsfészek Pénteken frakcióülés helyett Bécs. Útelterelés miatt csak fél kettőre érünk a Collegium Hungaricumhoz, a mélygarázsban hagyjuk a kocsit, busszal egyből a Buchmessére. Az Arco Verlag antológiájáról beszélgetünk Wilhelm Drostéval, németül megy, aztán sétálunk egyet. Beülünk egy Nordseeba melegedni, aztán egyből a B.völgybe.

Kétnapos, kissé széttartó összetartás. Miléék az ebédlőben ultiznak Sallai SRB Róbert Benedekkel, Schiffer beteg, a választmányból és az Országos Politikai Tanácsból néhányan, levertség és búbánat, nyíltan nem jön elő semmi az alap-nézetkülönbségekből. Másnap Csillag Gábor és Sarlós Gábor a kommunikációról, jön Tétényi Éva is, ebédelünk – és haza. Ertsey Kata visz, a pomázi benzinkútnál észrevesszük, hogy szög állt az egyik gumijában. Összetartó kerékcsere. Hét végén írom az alter színházak védelme-beszédet. Van egy baromi nagy darázsfészek a garázsban.

Hétfőn plenáris, a „2011. évi költségvetést megalapozó egyes tv-ek módosításáról szóló (saláta)törvényjavaslat ált. vitája, T/1665”, 8 előtt beülök, egy Kapus nevű fideszes, aztán a vezérszónokok 9-től: Nyikos, Ertsey, én. November 14. A folyosón vár az a nő, aki írt nekem levelet gázórakikapcsolás-ügyben. Néz rám, hogy most mi lesz.

Nekem meg be kéne mennem, és bedugni a kártyámat, és amikor a levezető azt mondja, hogy kérem, szavazzanak, akkor megnyomni valamelyik gombot, mert megbüntetnek, ha nem, és különben is, mi a francot csináljak ezzel a gázkikapcsolással, kapcsoljam neki vissza? Reménykedő arccal néz rám egy kis nő, én megnyugtató képet vágok, nézzük egymást.

Menjek haza?

Összehozom Ertseyvel, kapcsolja vissza ő. A folyosón álldigál a dombóvári polg.mester négy-öt atyafival, Kossuth-szobor-ügyben, háromezer tiltakozó aláírással. Mondjam neki, hogy menjenek haza? Az azonnalik után szünet, átírom a beszédem, vége nincs gombnyomogatás, 20.20-kor Molnár Csaba alatt hangulat, hurrogás-zizegés, aztán eltűz a háromnegyed Ház: sporttörv. módosítása, vezérszónoklok. November 17. Forgalomkorlátozás van a szmog miatt. Fél 1 körül hívnak, borul a sorrend, tépek befelé, át kell alakítanom a kultúrafinanszírozás-szövegemet, részletes vita lesz. Az irodából jövet látom Szőcsöt a Felsőház felőli részen, kezében két mobil. Beszéljünk, mondja. Jó. Ahogy belépek, szólítanak is, jobban sikerült, mint két napja. Utána fraki az egyik főemeleti bizottsági teremben, torta Rebeka végett, zárt ülés Vágó végett. Délután a József Attila-szobornál szavalok, Szegény tehén, Kirakják a fát és Arany. Kurva hideg van.

Forralt bor is van.

Az úton hallgatom a Klubrádiót, és hallom benne, ahogy a riporternő lefiatalozza Stumpf Andrást, mire Stumpf, hogy ő nem olyan fiatal, mint én, aki pedig már ötvenvalahány. De szeretem az ilyet, baszd meg! Írtam a Stumpfnak, hogy egyrészt nem legeltettünk együtt libát, másrészt meg hogy miért jutott ez így eszébe.

És hogy ez konzervatív dolog-e, mert én konzervatív vagyok, de ha ez konzervatív, akkor kiiratkozom a konzervatívok közül. Fölhívott, elnézést kért. Kedden a Graphisoft Parkban Éva Magazin, Hevesi Flórával, Kriston Andreával és Mester Dóra Dzsamilával heveny fecsej a szexualitásról, nem lehet fokozni. Imrével leszedtük a garázsban a darázsfészket.

Nemzeti Sport 2011. december 1., a címlapon A. Z. bal profilja. A Szombathelyi Haladás edzője rendőrautóban, kitakart szemmel, megbilincselve. A 3. oldalon a férfi jobb profilja, takarás nélkül. Bundagyanú, a Videoton elleni meccs után tartóztatták le. Gera Zoli megint végzetesen megsérült.

Sifivel Pest megyében-projekt és más érdekes fejlemények. December 3-án, szombaton megyünk Pilisszentimrére, Kosztolánszkyékhoz. Többen átjöttek Pilisvörösvárról, fokhagymás-tejfölös lángos van és forralt bor, lélek van a dologban. Az én kocsimmal hozzánk Szentistvántelepre, átbiciklizik az esőben Keresztury, hívtam a Budakalász Védegylet-es – és az AKG-ban tanító – Hantos István és Nógrádi Zoltán kalászi képviselőket. Schiffer merev, nem kedves, nem laza, idegen valamiképp. Ilyen.

Nem ilyen és ilyen. Pomáz, sörsátoros rendezvény, sajátszerű. Éktelen lagzizene-háttér, Poczta Béláék körénk ülnek, van vaddisznópörkölt, de most már menjünk. Az óvodába, Sifi önfeledt, rokon gyerekek mikulásoznak. Szentendre, a Művész pincéje, ez végképp kevéssé sikerül, alig vannak. Visszakanyarodunk hozzánk. Andrásnak nagyon bejön anyukám, később is emlegeti. Német adást nézett a tévén, mondja, és hogy hozzam be a parlamentbe. Most egész más.

Mosolyog, jobbra lefelé néz, leolvad róla a merevség. Ilyen és nem. Másnap Nyíregyháza felé az autópályán úgy elálmosodtam a ködben, hogy meg kellett állnom. Egy Csaba nevű fiú várt biciklivel a könyvtár előtt, de nem oda mentünk, hanem a John’s Pubba.

Blőr 2011. december 3-án a 6 órás Duna TV-híradóban, majd a félnyolcas MTV-híradóban úgy tudósítottak Tőkés László és Lomnici Zoltán egykori főbíró sajtótájékoztatójáról, hogy a Tőkés háta mögött álló Lomnicit a bűnelkövetéssel vádoltak személyiségi jogainak megvédésére használt technikával kiblurozták. Blőr. Új szó.

A tiltólista nem új szó. Nem hiszem, hogy hülyék, és azt gondolták, hogy nem derül ki: kitakarták, kész, tégy, amit akarsz. Úgysem teszed, hiába tennéd, iksz hónap múlva senki sem emlékezik rá. Miért pont erre.

Április elején a köztévé híradója szerint Cohn-Bendit EU-Zöld-társelnök nem válaszolt a kérdésre, hogy demokratikus értéknek tartja-e kiskorúak szexuális tárgyú megközelítését. A tudósítás szerint megfutamodott a kínos kérdések elől, kiment a teremből. Ehhez képest válaszolt, és csak fél óra múlva lépett, hogy elérje a repülőgépét. A Heti Vál. „Pedofil-e Daniel Cohn-Bendit?” című, „Orbán fő ellenfele: »Fantasztikus, ha egy 5 éves lányka vetkőzik«” alcímű cikkéhez rendelt fotón DCB egy LMP-reklámon üldögél. Pillanatnyilag jónak látszó megoldások. „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon”, hangzott a Kossuthon 56. október 31-én, úgy tudom, Örkény István találta ki a mondatot.

Torzonborz Van 3 ún. közjogi méltóság, Bibó kollégiumi haverok a nyolcvanas évek elején-közepén. A negyedik kollégista felesége az Orsz. Bírói Testület vezetője – szintén kollégista. Ezt nevezik az informális kapcsolatok formalizálásának. „Itt a Barnum cirkusz. Egy ember, akinek fején gránitköveket törtek el molnárlegények kalapáccsal. Három indus testvér, kik fahangszeren muzsikáltak. Szakállas hölgy.”ⁱ

Van folyvást hideg-gúnyosan mosolygó Navracsics, szenvtelen-okos Gulyás Gergely, és Gulyás Dénes, aki egyedül nem szavazta meg az alter színházakat megmentő költségvetésitörvény-módosítónkat. Harrach Péter, aki első hozzászólásomra, miszerint nem ebben a hangnemben kéne beszélnünk egymással, azt válaszolta, hogy szokjak hozzá. Van olyan, hogy Hoppál. Fidesztudatúak szektája.

Zsiga és Zsigó.

Lakájok.

Torgyános hozzászólásrohamaival derültséget okozó Gaudi-Nagy Tamás, Szijjártó csücsöri ’zemberek megbuktatták-szajkózása, és azok, akik Daher Pierre eskütétele alatt beszóltak neki, mondván, tanujjá meg magyarul! Van Semlyén.

„Egy ember, kinek testéből egy kisgyerek nőtt ki.”

Németh Rezsicsökkentő Nagyon Egyszerű Ember Szilárd. Mátrai Merev Márta. „Egy mágneses hölgy, ki erősebb volt, mint három férfi, mert ezek nem tudták lenyomni a kezéből a rudat.” Hegedűs Lorántné, aki kizárólag emelt hangot képes produkálni, fölháborodott arccal siet ki-be, nem néz a szemébe, nem köszön vissza senkinek, amennyiben például én neki nyilván senki vagyok. „Kardnyelő hölgy.”

Simonok, Sósok és Szakácsok, efféle, nem is tudom, jelző ide típusú arcok. Jámbor-jó lelkek, mint Vincze László, aki a sportbizottság-ülések előtt folyvást kedves történetekkel traktált, és a mellettem ülő Tapolczai Gergely, akiről kiderült, verseket fordít jelnyelvre siketek számára. Fónagy János, akivel egyszer jót beszélgettünk Szentendrén: akkor értettem meg, miért csinálja, amit csinál, miért megy bele abba, amibe belemegy. Az udvarias, okos, fanyar humorú Balczó Zoltán, a barátságos Pál Béla, a korrekt Varga László, az előzékeny-érdeklődő Tukacs István, Kara Ákos, akit még a szekszárdi főiskoláról ismerek. Néhányukkal csak egyetlen alkalommal voltam hosszasabban egy „műsorban”, akkor szimpatikusak voltak, mint Tiffán Zsolt, és bájosak, mint Dúró Dóra, akit egy Duna-tévés interjú után lehoztam a dombról a 7-es megállójáig.

Később kevésbé tűntek bájos-barátságosnak.

A rezzenetlen Volner, együtt tettünk esküt a megyeházán, Rebegőhangú Soltész, Simabeszédű Cséfalvay/Kontrát/Rétvári, és Babák Mihály, aki karakán módon szlovákul szólt hozzá, mikor a jobbikosok a nemzetiségi színházak finanszírozását támadták. Mindenféle mindenfélék. Jók és genyók.

Kicsik, nagyok, aktívak és fásultak, karrieristák és nem. Nagydarab önelégültek, mint Tilki Attila, aki ha esetleg a szocikkal vagy a Jobbikkal szavaztunk, nem bírta nem az összenő, ami összetartozik fordulatot alkalmazni, és apró hivatalnokszerűek, mint Gyimesi Endre, aki nem látszott megismerni, pedig a zalaegerszegi könyvtár igazgatójaként 1983-ban szervezett nekünk Garaczival együtt felolvasást. „És még sok másféle csodabogár”.

Szanyi.

Zagyva.

Újságírók elől menekülő mamelukok, agresszív nagyarcok, szoci nómenklatúra-arcok, fideszvazallusok és fajvédők, föltűnők és megjegyezhetetlenek, sok és sokféle, szociológiai mintavételhez elégséges merítés. Egy kicsi, riadt asszony, Lakatosné Sira Magdolna, hosszú hónapokig volt a szomszédom, három mondatot sem beszéltünk. Most a kipenderült Ángyán ül a helyemen. Orbán azt mondja Tarlósnak a buszon, kamerák előtt, hogy szerezze vissza a portugáloktól a balettintézetet. Anyukám szerint ne gúnyoljak ki senkit, de viccelni szabad. Mert azért ez egy elég torzonborz társaság, tette hozzá.

Bälga Csillebérc, vezetőségválasztás 2012. szeptember 7-én. Az utolsó, amin részt veszek. Bejelentettem, hogy lemondok, mégis hívogatnak, Ertsey is, Szabó Timi is elpityerednek a telefonban. Nem szeretik egymást. Helyes, okos nők, nem bírják ki együtt, ez így már sok nekem. Nem érdekel. Il faut cultiver notre jardin. Érdekel, bírom őket, de elegem van, túlzottan fáraszt. Ha fáradt vagy, akkor fáradt vagy.

És akkor fáradt vagy. Kibékíthetetlen kétoldal egy szívemcsücske pártban, mely arra szövetkezett, hogy a reménytelen kétoldalazással történjék valami. A képviselőházi irodámban ülök, utolsó alkalom, Krug Emíliával interjúzunk, közben hív Bence, hogy menjek föl szavazni.

Fölmenjek szavazni? Tegnap Mile is, Schiffer is kapacitáltak, ne hagyjam cserben, mondta Lajos, mert ők így kisebbségben lesznek. Cser, ők, kisebbség. De mi a francnak kell ezért a hegyre vonulni? Taxizok, van még egy csekkem. Majd nem taxizok, nem lesz taxicsekkem. Kapnak a képviselők csekket, taxiznak. Rendbe’ van, ’bérc, keresgélem a pavilont, Para-Kovács beül kalauzolni. Ő millás, közli, adjak videóinterjút a Millamédiumnak és beszélgessek vele a Klubrádióban. Ülésezik a frakcióm. Az én kis frakcióm. Nem sokszor lesz így.

Így egyszer sem. Sokat üléseztem két és fél év alatt, ennyi ülésen összesen nem ültem addig. Volt ülésrend.

Valahogy kialakult, előbb csak úgy leültünk, a következő alkalommal pedig mindenki oda ült, ahová legelőször. Sifi, jobbról Szabó Timi, Jávor, Mile, Ertsey, Osztolykán, Szilágyi Peti, Dorosz, Scheiring, én, Kaufer – később Szél Detti –, Szilágyi Laci, Szabó Rebeka, Vágó, Karácsony. Ciceró szerint Szimónidész, a költő, túlélve egy díszterem beomlását „képes volt minden holttestet azonosítani, mivel fejében volt az ülésrend” (Jan Assmann). Most összevissza ülnek. Az én senkivel sem üldögélek annyit tesz, hogy én tényleg szívesen, udvariasságból pedig majdnem bárkivel üldögélek senkivel sem. Flamandok és vallonok verekednek, de mit tegyen a belga. Örülnek nekem, én is örülök, ez is utoljára van így. Megszeretsz másokat, örülsz nekik, aztán minden másképp lesz, ez melodramatikus így. Jávor beszél, befejezi, azonnal választás.

Minek jöttem ide.

Bence nyeri 8-7-re. Schifferre szavazok, mert ezzel nem döntök el semmit a libsik és konzik közt. Azért szavaztam, mert nem én döntök. Jelezni, hogy ez így nem jó. Nem sikerült. Azért szavaztam, mert hülye vagyok. Mert fáj.

Bälgaság. Jussanak közösre. Nem jutnak, miért jutnának, ne jussanak. Karácsony egyhangúlag helyettes, az elnökség körül jókora kavarodás, Szél Detti visszalép, Szabó Timi (tegnap is, ma reggel is kétségbeesett sms-eket írt) 11, Ertsey 7, Mile 4 szavazat. Erre Kata és Lajos is visszalép, Jávor pedig kifakad, ne szórakozzanak vele, így az lesz, hogy elfoglalták a frakit a libsik. Szünet, végül Lajos vállalja egyedül. Így is csak 11 szavazatot kap. Nem fog így menni. Ebéd, kamerák elé állunk, lejövök, összerámolok az irodámban, indulok haza. A 11-esről lefordulva érzem, ahogy jön ki belőlem a feszültség, enged, lazul a vállamban az izom. Elkanyarodom a Telep felé. Jó. Elég.

Jegyzet

Részletek a szerző Országházi divatok című, a Libri Kiadónál március közepén megjelenő kötetéből.

A képek 2012. július 11-én, a Közgép Zrt. udvarán készültek.

• E-közélet,

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges