Ferencz Győző, Kukorelly Endre, Nádasdy Ádám, Spiró György

Nyomtatóbarát változat

Ferencz Győző
Kertész Imre

Megvan-e még az a kockás öltönyöd, Imre, amelyben
Sétáltál, mikor összefutottunk kint Pasaréten?
Nobel-díjadon épp hatszázhuszonegyezer újat
Tudnál venni, de kérlek, azért ne hajítsd el a régit.

Spiró György
Köszöntő Kertész Imréhez

Szia, Imre!

Kukorelly Endre


               (Kertész Imrének. Előírásos nyalizás)
                         Mottó: Szia Imre (Spiró György verse)

Én Garaczitól tudtam meg, hogy Nobel-díjat kaptunk.
Van köztünk évek óta egy már réges-régi paktum,
ha ő kap, én szólok, s ha én, akkor meg ő,
így nemzetközi-összeesküszik két Szondy utcai menő.
Ebből most mi következik? Hogy ő szólt, és nem én?
Na jó, most komolyra fordul a költemény,
kedves Imre, nevess, ahogy szoktál, még jó sokat,
aki nevet, közben nem hall meg jó sokat,
és egyél-igyál jó sokat,
írjál még jó sokat,
vedd föl a telefont, ha hívnak, hívjanak bárkik bár jó sokat,
és szórakozásból olvassad végig Jósikát,
Isten éltessen jó soká.

Nádasdy Ádám
Kertész Imre köszöntése a Nobel-díj alkalmából

Mint a tetőre szerelt vasrúd, mely az égbeli szikrát,
tágas mennybolt szép erejét földünkre lehozza,
úgy vonzottad ide más népek tiszta figyelmét.
Mint aki földet túr, és hajtást szorgosan ápol,
dolgozik éveken át, nem kérve a munka jutalmát:
most, mint jókezű kertész, Imre, sokáig arathatsz!

• A mi Nobel-díjasunk