Skip to main content

Alkalmi rigmusok Kertész Imre köszöntésére

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ferencz Győző
Kertész Imre

Megvan-e még az a kockás öltönyöd, Imre, amelyben
Sétáltál, mikor összefutottunk kint Pasaréten?
Nobel-díjadon épp hatszázhuszonegyezer újat
Tudnál venni, de kérlek, azért ne hajítsd el a régit.

Spiró György
Köszöntő Kertész Imréhez

Szia, Imre!

Kukorelly Endre


               (Kertész Imrének. Előírásos nyalizás)
                         Mottó: Szia Imre (Spiró György verse)

Én Garaczitól tudtam meg, hogy Nobel-díjat kaptunk.
Van köztünk évek óta egy már réges-régi paktum,
ha ő kap, én szólok, s ha én, akkor meg ő,
így nemzetközi-összeesküszik két Szondy utcai menő.
Ebből most mi következik? Hogy ő szólt, és nem én?
Na jó, most komolyra fordul a költemény,
kedves Imre, nevess, ahogy szoktál, még jó sokat,
aki nevet, közben nem hall meg jó sokat,
és egyél-igyál jó sokat,
írjál még jó sokat,
vedd föl a telefont, ha hívnak, hívjanak bárkik bár jó sokat,
és szórakozásból olvassad végig Jósikát,
Isten éltessen jó soká.

Nádasdy Ádám
Kertész Imre köszöntése a Nobel-díj alkalmából

Mint a tetőre szerelt vasrúd, mely az égbeli szikrát,
tágas mennybolt szép erejét földünkre lehozza,
úgy vonzottad ide más népek tiszta figyelmét.
Mint aki földet túr, és hajtást szorgosan ápol,
dolgozik éveken át, nem kérve a munka jutalmát:
most, mint jókezű kertész, Imre, sokáig arathatsz!









































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon