Skip to main content

Beszélő folyóirat, 11. szám, Évfolyam 7, Szám 9

Nádasdy Ádám: A téren

Zolnay János:

: Kronológia

Ferencz Győző - Kukorelly Endre - Nádasdy Ádám - Spiró György: Alkalmi rigmusok Kertész Imre köszöntésére

György Péter: A holokauszt: a közös emlékezet

Bazsányi Sándor: „Rosszízű mondatok” – „elképzelt szerves rendben”

A 482/73-as olvasó esete a Kertész-mondattal

Takács Géza: Olvasónaplók a Sorstalanságról

Révész Sándor - Zádori Zsolt: Horváth Aladár: „A leggyorsabban megtérülő befektetés a szegényekben van”

Horváth Aladárral, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnökével, miniszterelnöki tanácsadóval Révész Sándor és Zádori Zsolt beszélget

Miklósi Zoltán: Árkokról és más bajokról

Molnár Péter: „Bizonytalanság, megalkuvás, félelem nélkül”

A közszereplők bírálatának szabadsága Magyarországon

Bauer Tamás: A státustörvény: kisebbségvédelem helyett „nemzetpolitika”

Bíró Béla: A hiány dramaturgiája

Kis János: A dramaturgia hiánya

Udvarvölgyi Zsolt: Törvény a szomszédos államokban élő magyarokról

Kronologikus áttekintés

Koncz Lajos: Az emigráció tanítómestere

Borsody István, 1911–2000

Borsody István: Csehszlovákia és Magyarország

Jászi Oszkár: Annak, akit illet

Kálmán C. György: Egy tálból

Hajdu Péter: Ezeregy éj a Rippl-Rónai utcában

Dékei Kriszta: Állatok és emberek tüköre

Novemberi kiállítások Budapesten az Őszi Fesztivál keretében

Boros Géza: Az eltévedt lovas

Gömbös Gyula síremléke

Szilágyi Sándor: A magyar paradoxon

Forgách András: A „Souterrain” avagy az inverz rekonstrukció

: Csanádi Judit (49) építész, díszlettervező

Sulyok Miklós: A szimbolikus formáról és a hiányról

Nagy Tamás: Hét ház

: Nagy Tamás (51) építész

Ferencz Győző - Kukorelly Endre - Nádasdy Ádám - Spiró György - Várady Szabolcs - Varró Dániel: Látta-e már Budapestet éjjel?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon