Skip to main content

A „Souterrain” avagy az inverz rekonstrukció

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
N&n galéria

Csanádi Judit (49) építész, díszlettervező


2002
-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező szakának vezetője

2001 Jászai Mari-díj

1997-től a Team-pannon Kft.




Istenkísértő vállalkozásba fogott Csanádi Judit, amikor a Hajós utcában – néhány töredékes dokumentum és egy csőtöréses beázás után elvégzett alapkiásás következtében felfedezett kétséges falmaradvány nyomán – egy chilei régész segítségével rekonstruálta a mindeddig ismeretlen Joténtér-kulong város (az egyszerűség kedvéért nevezzük most így) jellegzetesnek tűnő szegmensét. A Joténtér-kulong név egy olyan kvázi-fragmentumból származik, amelyet egy XVI. századi fóliánsban, a Királyok könyve másolatának hátoldalán találtak a múlt század végén, és amelyről Umberto Eco is említést tesz a középkori templomépítészetről írt doktori disszertációjában. Ezzel korántsem szeretném azt sugallani, hogy a Hajós utcai inverz rekonstrukció egy középkori építmény rekonstrukciója volna, sőt. Funkcióját tekintve a magtár-lakótér-templom-búvóhely-istálló-titkos átjáró-hálóterem-fegyverszoba bármelyike vagy ezek együttese is lehet. A talált töredéket egy nyelvzseni barátom segítségével lefordíttattam magyarra, most itt felolvasom, és remélem, hogy minden hallgató számára ugyanolyan megvilágító összefüggés mutatkozik majd a látható falak és a leírt szavak között, mint az én számomra.

Joténtér-Kulong városa

…Tárjáim-Korjáim az Ég-széli-ötven fejedelemhős városában marad, ama minapában megölt ember feleségével együtt élnek. Egyszer az Ég-széli-ötven fejedelemhős a Tárjáim-Korjáim lovát keresve futkosott. A ronda istállóban megtalálták, kihajtották, a város közepén nyargaltatni kezdték. Erre a Tarjáim-Korjáim elrejtőzött öccsét is megtalálták a hegyen, a város végében, s az Ég-széli-ötven fejedelemhős őt lekoncolta. – Tárjáim-Korjáim amint a házban ül, öccsének elestét hallotta. A házból kirontani igyekszik, a felesége nem bocsátja. Végre ím kirontott. A városban gyermekek futkosnak. Tarjáim-Korjáim a gyermekekhez szól: „Kedves gyermekek, az én páncélruhámat, kardomat mutassátok meg nekem, hol van?” A gyermekek azzal megmutatták neki: „A te páncélruhád, kardod” – mondják – „az Ég-széli-ötven fejedelemhős házában a vendégrekeszbeli szögön függ.” Ő a gyermekeket, mivel neki megmutatták, cukordarabokkal ajándékozta meg. Most berontva, a páncélruháját s kardját lerántotta. Ezzel kirontott a várba, ím lovát nyargaltatják. A népet páncélruhájával, kardjával megijesztette: kiki ahová elemelődött, oda emelődött el. Azzal páncélruháját, kardját felöltötte, a lovát megragadta, szánba fogta, s ím haza megy. Az Ég-széli-ötven fejedelemhős üldözi. Páncélruháját, kardját keresztüllőtték, a húsát találták. Most könyörögni kezdett az Ég-széli-ötven fejedelemhőshöz: „Engedd, hogy elevenen térjek haza.Szánjában viszik. Amint előre ment, ím levágott fenyőjéhez érkezett el. A fenyő szól: „Midőn elmentél, én megmondtam, hogy engem le ne vágj: te engemet akkor levágtál, most magad is alighogy életben vagy.” – Tárjáim-Korjáim felel: „Joténtér-kulong városomba napeste előtt vajha eljuthatnék!” Napeste előtt Joténtér-kulong városában megérkezett. A városba bement: két kis fiú járkál a városban. Ez a két kisfiú az ő két fia volt. Megfogták a két kezénél fogva, és bevonszolták az ő házába. Feleségét kérdezi: „Mialatt én odajártam, te férjet szereztél?” – Neje szól: „Semmit sem csináltam: midőn te elmentél, méhemben két fiú maradt, míg odajártál, megszültem őket.” A két fiú szól: „Atyus, mi történt veled?” – Tárjáim-Korjáim felel: „Az Ég-széli-ötven fejedelemhős városába Hatalmas-rén-erős-rén-keskeny-kebel öcsémnek feleséget szerezni jártam oda, ő a feleségével hazament, én maradtam, és megsebesítettek – Hatalmas-rén-erős-rén-keskeny-kebel öcsémet – úgy mond – hívjátok ide!” Oda hívták. Ím oda érkezett. A kisfiúk az arcát fricskázzák: erről a helyről elemelődik, másik helyre emelődik. A fiúk az atyjukat eltemették.

Ebben a töredékben különösen szeretném felhívni a gyilkosságok és a gyermekek kettős szerepére a figyelmet. A hős hol gyermekekkel beszélget, hol gyilkol, hol őt ölik, és gyermekek temetik el, vagy ahogy a szöveg mondja, „arcát fricskázzák”. Teóriám szerint Joténtér-kulong városában a gyermekek szerepe titokzatosan megnövekedett. A „ronda istálló” és a „vendégrekesz”, valamint a „kivágott fenyő” azok a kulcsszavak, amelyek mentén a szentélyszerű labirintusba torkolló épületkomplexum, mely átlósan metszi a Hajós utcai ház pincéjét, feltérképezhető.

Ezek után fel kell tennünk a kérdést, hogy mit is rekonstruált Csanádi Judit? Az építésznek tudvalevőleg nem csak a felépítendő vagy már felépült világgal van dolga – a jó építész a lehetőségek zsenije –, ezért van az, hogy egy megvalósulatlan épületterv gyakran nagyobb izgalmat vált ki, mint az az épület, mely rendben fölépült; a lerombolt épületek pedig ott állnak tovább a helyükön, láthatatlanul ugyan, de sugárzón.

Úgy gondolom, hogy Csanádi a legnehezebbet: magát a rekonstruáló pillantást rekonstruálja, mondjuk ki: Csanádi rekonstruálja a rekonstrukció lehetőségének rekonstrukcióját. Visszafelé hatol az időben, hogy a jövőbe lásson. Látszólag csupán egyetlen irányból lehet behatolni ebbe a frissen felfedezett ősrégi épületbe, valójában minden belépő a saját irányában halad benne előre (az „előre” megnevezés nem a szó mai értelmében vett „haladás”, nem „progresszió”, nincs külön célja, egyszerűen a végtelen nyitottság kifejezése). Ezt hívom „inverz rekonstrukciónak”: ugyanis a lépteink és szemünk előtt kifejlő tér mindig befelé nyílik egyre tágasabbra. A labirintust megnyitom.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon