Skip to main content

Hét ház

Vissza a főcikkhez →


Három az asztalon, négy már a helyén.
Legalább is remélem.
Hogy a helyén.

Három még az asztalon.

Illetve az egyik már félig a fiókban.
Pedig már látná a Helyét.
A Liget szélén.
Azon a hársillatú véres placcon.

A másik ugrásra kész.
Szinte már Repülne. A tollak Szárnyán.
Akár félkészen is.
Ferihegy nem vár.

A harmadik ébren alszik.
Álmában a Bányászvárosban járt.
Odapróbálta magát.
Gabonakör – gondolják majd a hajnali bóklászók a fűben hagyott nyomok alapján.

De négy már a helyén.
Riadtan nézik a világot. Big brothert.
Az asztalon jobb volt.
De nincs visszaút. Kint kell állni.
Hóban, sárban.
A kibillent világban.




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon