Skip to main content

A mi Nobel-díjasunk

Takács Géza: Olvasónaplók a Sorstalanságról


1997 februárjában átvettem az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban két csoport irodalomóráit. Valahol a középkor táján jártak. Ott tornyosult előttünk közeli feladatként Dante monumentális költeménye, az Isteni színjáték. Egyáltalán nem tudtam, mit kezdjünk a középkor végi ember intellektuális pokolélményével. Adva vannak tizenöt-tizenhat éves lányok, fiúk (tizedikesek), meg egy új tanár. Aki, ha már lehetőséget kapott rá, szeretné az irodalomóra szokásos értelmetlen szenvedéseit azonnal megszüntetni. Dante épp egy jeles tortúra.

Bazsányi Sándor: „Rosszízű mondatok” – „elképzelt szerves rendben”

A 482/73-as olvasó esete a Kertész-mondattal


Az 1973. VII. 27-es keltezésű, 482/73-as iktatószámmal ellátott lektori jelentés szerzője szerint a Kertész Imre által benyújtott Sorstalanság című kézirat „élményanyagának művészi megfogalmazása nem sikerült, pedig a téma iszonyatos és megrázó”; s ez többek között a „rosszízű mondatoknak” köszönhető, amelyek „nagy része ügyetlen, körülményesen fogalmazott”.

Ferencz Győző, Kukorelly Endre, Nádasdy Ádám, Spiró György: Alkalmi rigmusok Kertész Imre köszöntésére


Ferencz Győző
Kertész Imre

Megvan-e még az a kockás öltönyöd, Imre, amelyben
Sétáltál, mikor összefutottunk kint Pasaréten?
Nobel-díjadon épp hatszázhuszonegyezer újat
Tudnál venni, de kérlek, azért ne hajítsd el a régit.

Spiró György
Köszöntő Kertész Imréhez

Szia, Imre!

Kukorelly Endre


               (Kertész Imrének.














György Péter: A holokauszt: a közös emlékezet


Kertész Imre Nobel-díja új helyzetet teremtett: a holokauszt kérdése kikerült a politikai nyilvánosság marginalizált, ugyanakkor komoly feszültségeket okozó kérdései közül, és visszavonhatatlanul a magyar kultúra immanens ügyévé változott. Megtörténhetett volna persze mindez, úgymond, a jótékony kezek beavatkozása nélkül saját erőnkből is képesek lettünk volna arra, hogy végrehajtsuk ezt a fordulatot.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon