Skip to main content

Spiró György

Ferencz Győző, Kukorelly Endre, Nádasdy Ádám, Spiró György, Várady Szabolcs, Varró Dániel: Látta-e már Budapestet éjjel?

Rendhagyó költői kérdés


Legigazibb örömöm,
Külföldi ha Pestre jön,
Kalauzolni őt minden felé,




Nézze meg a ligetet
És a Margitszigetet
S jöjjön el a Parlament elé,



A sok pesti panamát,
A Dob utca illatát,
Világos hogy nem emlegetem,



S ha néki konveniál,
A mikor az éj leszáll,
Kitünő helyekre vezetem!



Látta-e már Budapestet (…)?

Zerkovitz Béla:

Látta-e már Budapestet éjjel?

Ferencz Győző

DUGÓ
(Képes levelezőlap a piros hetesről)

Üdvözletem küldöm
















Ferencz Győző, Kukorelly Endre, Nádasdy Ádám, Spiró György: Alkalmi rigmusok Kertész Imre köszöntésére


Ferencz Győző
Kertész Imre

Megvan-e még az a kockás öltönyöd, Imre, amelyben
Sétáltál, mikor összefutottunk kint Pasaréten?
Nobel-díjadon épp hatszázhuszonegyezer újat
Tudnál venni, de kérlek, azért ne hajítsd el a régit.

Spiró György
Köszöntő Kertész Imréhez

Szia, Imre!

Kukorelly Endre


               (Kertész Imrének.














Spiró György: Hetvenkilenc augusztusa

Ami pénzünk csak volt, abból könyvet vettünk: Párizsban Ahmatovát és Salamovot, Londonban Cvetajevát, Mandelstamot, Vojnovicsot, Csukovszkaját, Abram Tercet, Miłoszt, Hłaskót és ilyeneket. Későn világosítottak fel, hogy a Szent Pál-székesegyház melletti kicsi boltban kelet-európai útlevélre ingyen adnak könyveket. Odaloholtunk, és kétségbeestünk, látván, mennyi mindent vettünk meg drága pénzért, és mennyi mindent nem tudunk hazavinni.

Spiró György: Délután

A délután fél háromtól fél négyig tartott, akkor senki sem zavarhatta. Végighevert a terem díványán, lehunyta a szemét, és vagy szundikált, vagy álmodozott. Kezdetben kisebb szobát szeretett volna, de meggyőzték, hogy azt azért mégse lehet. Délután sütött be a nap, az ablakokat nem engedte elfüggönyözni.

Spiró György: Nemsokára

Hosszabb takarót szeretnék, nem tudom közölni. És ne kössenek le, ne deszkázzák be az ágyat. Ne kössenek le, viszket a szemem, nem bírom megvakarni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon