Skip to main content

Ballada a Hercegről,

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
ki magát ezeddig gumicsizmás kandúrnak tartá, s oly hevesen veté belé magát a kultúrának tanulmányozásába, hogy hitvesi kötelmeit is gyakran elhanyagolá


Amikor én éppen kissrác lettem,
nem hívott senki polgártársnak,
és nem jártam még a Kis Ráckertben,
csak majszoltam szottyadt pogácsákat;
szürcsöltem hozzá tablettásbort,
és ízlett még a túrós táska –
akkoriban, hejh, de más volt:
nem jártam én még felolvasásra!

De rég benőtt már a fejem lágya,
és megtanultam minden leckét:
tudom, mit írt Anyeginnek Tánya,
és hogy indul el Windowsból a Netscape.
Sejtem azt is, hogy a kultúrkampf mi,
és a tüneménynek mi a földi mása;
vár a deszka és vár a hakni:
ezentúl eljárok minden felolvasásra!

Ott a költők oly jól artikulálnak,
és magabiztosak, mint a whiskys rabló,
hinném mindet a partik urának,
és rá kell jöjjek, hogy én vagyok a tapló;
kilóg belőlem hátul a kapanyél:
hát nem gyúrok többé soha a Vasasba’,
és koszorúm legyen bár aranyér:
én eljárok minden felolvasásra!

Hercegnő! Írod, mostanság elhanyagollak,
és vágysz már egy kis papás-mamásra.
Kérésed fontolom, de most letészem a tollat:
ma este várnak egy felolvasásra!
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon