A vezérrel álmodtam a minap,
görbe lábain jött felém, vele jött
szigorú tekintetű hadsegédje is.
Persze, figyelemre sem méltattak.
Köszöntem nekik többször is, nehogy
megharagudjanak rám, meg nehogy
tiszteletlennek tartsanak, de nem
fogadták üdvözlésemet.
Aztán a hadsegéd tenyerére emelte
vezérünket, aki szigorú szemekkel
körbetekintett.
Íme, a Birodalmad, mondta a hadsegéd,
majd rám mutatott: és nézd csak, itt van
a hadsereged is, én meg kihúztam magam,
mert büszke voltam a hadsereg-címre.
Elmosolyintotta magát akkor az uralkodó,
és kezét üdvözlésképpen megemelte.
Nőtincs, 2002. április 6.
- Vers [5]