2015. február 27.
a maffiától a kleptokráciáig ott és itt
Február 17-én ünnepelték Koszovón az albánok az ország (?), a független (?) állam (?) kikiáltásának hetedik évfordulóját. Ám a korábbi pompázatos ünnepség helyett szerény megemlékezéseket tartottak, szinte mintha temetnék.
Persze temetésről szó sincs – Koszovó kell a koszovói albánoknak, a Koszovó északi részén és enklávékban élő, avagy tengődő szerbeknek, de kell Szerbiának is, mely nem mondott le róla, és kellene azoknak is, akik Nagy-Albániát szeretnének. Egyben közösek: mindenkinek azért kell, hogy még szétlopják azt, amit haza lehet vinni.
Hogy a hét évvel ezelőtti eufóriának nyoma sincs, s a koszovói albánok újabb exodusa zajlik, arról az utóbbi hetekben sokat hallhattunk-láthattunk. Hiszen az elsősorban gazdasági okokból, a kilátástalanság elől menekülőket tömegesen épp Magyarországon kapcsolják le a hatóságok. Annak ellenére beszélhetünk nagy számokról, azaz akár százezres tömegről is (hisz sokan már kijutottak a célállomásra, Nyugat-Európába), hogy a koszovói albánok száma kb. 1,6 millió volt. Hogy Koszovón mikor hány albán és szerb él(t), azt azért sem lehet(ett) pontosan tudni, mert hol az albánok, hol a szerbek bojkottálták a népszámlálást (legutóbb az utóbbiak), ráadásul 1999 júniusa óta a szerbek egy része voltaképp Szerbiában él, de hasznot húz koszovói lakcíméből, illetve a Nyugaton vendégmunkáskodókat is össze-vissza számlálják be. Ám újabb tény, hogy a koszovói albánok is csatlakoztak Európa népeihez, és immár ott is negatív a natalitás. Magyarán pár éve ők is fogynak, noha épp a korábbi időszakban volt a területszerzés egyik módja a magas gyerekszám.
De elmélkedni itt most másról akarunk. Újabban kisebb vita bontakozódott ki arról, hogy a Magyar Bálint-féle metaforarendszer az Orbán-rendszerről milyen minőségű – azaz maffiaállamról van-e szó, a hatalmon lévő politikai elit polipszerűen teszi-e rá a kezét mindenre. Ebbe én most nem mennék bele, első ránézésre tetszetősnek tűnhet a megfogalmazás, de biztos, hogy nem pontos. A maffia mindig az állammal áll szemben, de más (volt) az amerikai olasz és a szicíliai maffia, megint más a mondjuk hatvanas évektől nyugaton rablóhadjáratot folytató szerb, albán vagy újabban az orosznak nevezett maffia, melyek nem is otthon ügyködnek. Megint más volt a 90-es években Milošević rendszere, ahol a titkosszolgálat építette ki hálózatát, sőt, a szabadcsapatokat is a bűnözőkből – a legismertebb Arkan volt –, akik nem csak a cigarettacsempészettel foglalkoztak (ez speciel részben Milošević fiának a kezében volt), de politikai gyilkosságokkal is. Az állam fő bevételszerzése nagyban hasonlított a klasszikus maffiáéra, azaz illegális úton történt, a szabályokra, törvényekre mindenki magasról tett, a rendőrségtől kezdve a vámhivatalokig.
Magyar metaforája azonban Koszovó esetében sokkal alkalmazhatóbbnak tűnik, bár pontos itt sem lenne. A részletekbe nem mennék bele, nem csak azért, mert szakértője sem vagyok a kérdésnek, hanem azért, mert 1999-től a politikai elit java az egykori Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) tagjaiból rekrutálódik, akiket a szerbek mindig terroristának tartottak. Nem kevesen pedig nyugatról tértek haza, ahol szintén nem feltétlenül legális dolgokkal foglalkoztak. Azóta Koszovóról folyamatosan zavaros hírek érkeznek (a szerbekkel is folytatott) csempészetről, adócsalásról, korrupcióról, politikai gyilkosságokról, emberiszerv-, ember- és kábítószerkereskedelemről, az ott állomásozó békefenntartókkal való sajátos kapcsolatról (prostitúció etc.), a szerbekkel való erőszakos konfliktusokról stb.
Ám a tömeges menekülésnek nem csak ezek, illetve a gazdasági pangás az oka, hanem hogy összeomlott a 90-es évek elején létrejött albán szolidaritás. Erről keveset beszélnek, ti. miután Milošević megszüntette a tartomány autonómiáját, leváltotta a komplett, zömében albán vezetőséget (hisz a lakosság kb. 90 százaléka már albán volt), 1990-től rövid időn belül kiebrudalta az albán nemzetiségűeket az állami intézményekből. Első körben a rendőrségtől, a titkosszolgálatokból, a katonaságból, de aztán repültek a vállalatigazgatók, az oktatási és egészségügyi intézmények vezetői, a könyvtárosok, postások, a villanyszerelők az energiaszektorból stb. Aztán akit nem rúgtak ki, inkább önként távozott, sőt, aki ezt nem tette meg, az könnyen merénylet áldozata lehetett – maga a Felszabadítási Hadsereg végzett a szerb hatalommal lojális közszolgákkal, illetve bárkivel, aki együttműködött velük. (Az ellenségeskedés 1912-ben kezdődött el, de jellemző, hogy az I. világháború után, amikor a szerb hatóságok szerbeket telepítettek le Koszovón, s puskákat is adtak az önvédelemhez, a telepesek egyszerűen a pénz miatt eladták a fegyvereket az albánoknak, akik aztán ezekkel zavarták el a betelepülőket.)
S a kilencvenes évek elején kiépült a koszovói albánok párhuzamos világa. Azaz kivonultak az iskolákból, az egészségügyből – magánházakban tartották az órákat, ott operáltak –, illetve minden életszférában kialakították államukat az államban. Ilyen értelemben az UCK volt az erőszakszervezet, élet s halál ura. De a rendszert valamiből fenn is kellett tartani, s ennek egyik, ha nem a legfőbb eszköze az volt, hogy a nyugaton dolgozó koszovói albánok jövedelmük 3 százalékát hazaküldték, illetve azt kinn gyűjtötték össze a nem hivatalos koszovói albán adószedők. Kecmec meg nem volt. De amúgy is túlnyomó többségük szolidáris volt egymással. A koszovói albán maffia meg amolyan humanitárius szervezetként folytatta klasszikus tevékenységét a nyugaton, hisz valamiből csak fel kellett szabadítani a szent földet, és a fegyvert sehol sem adták ingyért, még albániai testvéreik sem, akik az 1997-es összeomlás után hazahordták a fegyvereket a kirabolt raktárakból.
Ám miután a NATO és az UCK kizavarta a szerbeket a tartomány javából, s önállósodott az állam, a párhuzamos állam helyébe a „rendes” államnak kellett volna lépnie, a „rendes” adózásnak, s megszűnt a nyugati szolidaritási adó. Ám kezdetben a Koszovó felügyeletét ellátó NATO, illetve az EULEX (az Európai Unió Jogállamiság Missziója Koszovóban), mint rendőri és polgári misszió nem hogy rendet, avagy jogállamot nem tudott teremteni, de magától értetődően gazdaságot sem (akárcsak Bosznia-Hercegovinában, amely szintén független állam, épp csak nem funkcionál, hanem három részre szakadva vegetál). A végtelenségig meg nem lehet segélyekből, donációkból fenntartani egy államot, főleg, ha azokat az elit még meg is csapolja. A maffia meg, legyen az éppen állami vagy félállami vagy klasszikusan az állammal szembeni, köszöni szépen, továbbra is elvolt, elvan.
Csak az ebből kimaradók milliónál is nagyobb tömege nincs el. Hiába, hogy már a titói Jugoszlávia is részben abból egzisztált, amit hazaküldtek rokonaiknak a vendégmunkások, illetve hozták a nyugati devizát, építkeztek, esetleg vállalkoztak is, s hiába, hogy ez a típusú megélhetés, illetve gazdasági „technika” ma is létezik, ez ma már nem elegendő. Főleg nem ott, ahol a fekete- és szürkegazdaság virágzik, más meg semmi. És ez elmondható a balkáni országok jó részére is, amelyek gazdaságilag ismét az összeomlás előtt állnak és folyamatos EU-s infúzióra szorulnak, mint Koszovó, Bosznia, Szerbia, melyek nem EU-tagok, de egyes tagállamok is.
Amelyekben mégsem a maffia az úr. Mert akárhogyan is nézzük, Magyarországon nincs (van más), és az itteni állapotokat másképp kellene leírni. Omerta ott, ahol kitör az Orbán-Simicska konfliktus, nyomában a médiaháború, és gecizés folyik? Simicska, azt hiszem, nagyon jól tudja, hogy nem fogja őt senki sem lelőni, sem börtönbe dugni, ahhoz ő túl sokat tud. Viszont ha ilyen birodalmat épített volna ki állami segédlettel, akkor Koszovón ma már be lenne betonozva egy mélygarázs alapjába, Szerbiában meg börtönben ülne, legalábbis egy ideig.
Ahogyan azt is érdemes lenne tanulmányozni, hogy a legalább félmilliónyi magyar, akik nyugaton aktívkodnak, milyen stratégiát választanak? Mennyi pénzt küldenek haza, mennyit fektetnek be itt, és ez a plusz-bevitel meddig járul ahhoz hozzá, hogy az unortodox rendszer működjék még? Mert az egykori Jugoszlávia, majd Koszovó példája azt bizonyítja, jól jön a túléléshez a rokon által hazaküldött apanázs, de az összeomlás elkerülhetetlen.
Egyébként elkezdődött a nyugatra kijutó menekültek hazadeportálása repülővel Koszovóra. Valahol Szerbiában meg felborult egy kis kombi, amibe 40 afgán, szír stb. menekültet zsúfoltak. Szerbiában szigorítani akarják a bevándorlási és menekültügyi törvényeket, mert a menekülők fosztogatnak. Ha átjutnak, akkor meg Ásotthalomnál fosztogatnak ezek a megélhetési bűnöző típusú gazdasági migránsok – így pártunk és kormányunk –, akikre a magyar hatóságok is jó érzéssel fognak lecsapni, mert a kisebbet, a gyengébbet mindig oly jó verni.
Addig is virulhat mindenfelé a kleptokrácia, Pristinától Belgrádon át Budapestig.
- KülBlog [5],