hogy 1982. október 15-én az állam- és pártvezetés képviselői a vezető kulturális fórumok részére politikai tájékoztató-eligazító értekezletet tartottak. A főszerkesztői értekezleten az állam- és pártvezetés helyzetértékelését Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes és Knopp András, az MSZMP KB mellett működő agit-prop. bizottság vezetője ismertette. Az értekezlet utolsó hozzászólója Aczél György, a KB titkára volt.
A helyzetértékelés néhány lényegesebb pontja:
1. Kis Jánosnak a Beszélő 3-ban megjelent tanulmánya, illetve annak békülékenyebb, párbeszédre nyitottabb hangvétele arra enged következtetni, hogy az ellenzék összetartó ereje meggyengült; a lemorzsolódás és a széthúzás jelei mutatkoznak az ellenzéken.
2. Két folyóirat, a Tiszatáj és a Mozgó Világ szerkesztőségének elmúlt másfél évi munkája azt mutatja, hogy esetükben egyes nem kívánt szerzők és írások gyakori közlése már nem merőben politikai lazaság és fegyelmezetlenség, hanem a főszerkesztők súlyos politikai felelőtlenségének bizonyítéka.
3. A két folyóirat főszerkesztőjét (Vörös László, Kulin Ferenc) a kulturális kormányzat képviselője felszólította (az előbbit távollétében): vonják le az értékelésből a szükséges személyi konzekvenciákat. (Vörös Lászlót, a Tiszatáj főszerkesztőjét egy nappal korábban, az értekezleten jelen lévő Annus József főszerkesztő-helyettest pedig éppen pesti tartózkodása alatt a Csongrád megyei MSZMP KB már leváltotta. Leváltásuk közvetlen oka Köteles Pál: Töprengés egy torzkép előtt és T. Bíró Zoltán: Egy nemzedék naplója c. írása volt; mindkettő a folyóirat ez évi 9. számában jelent meg.) Kulin Ferenc, a Mozgó Világ főszerkesztője nem fogadta el a kulturális kormányzat értékelését munkájáról, és bejelentette, hogy nem kíván lemondani.
4. Más kulturális fórumok „felelőtlenségei” és „lazaságai” is éles bírálatban részesültek, mint pl. Gothár Péter Megáll az idő és Vitézy László Vörös föld c. filmje, Eörsi István Fazekak c. tévéjátéka.
5. Egy főszerkesztő (Kőháti Zsolt, Filmkultúra) „az ellenzék kérdésének adminisztratív rendezését” sürgette; Kéry László (Nagyvilág) azért kelt ki Kulin Ferenc ellen, mert az „személyi felelősségét” hangsúlyozta, holott – így Kéry – a főszerkesztők elsődlegesen a párt politikai szempontjainak tartoznak felelősséggel. Knopp András a párizsi Magyar Füzetek 11. számában megjelent Tamás Gáspár Miklós: A magyar kérdés c. írásából kiragadott idézetekkel és a hozzájuk fűzött kommentárokkal azt a benyomást kívánta kelteni, hogy a szerző „román ügynök”, aki mindaddig, amíg román állampolgár volt, azon tevékenykedett, hogy kritikájával megossza a Romániában élő magyarokat, s csak áttelepülése óta folytat módszeres „szubverzív” (lat. felforgató) ellenzéki tevékenységet.
Az értekezleten Pándi Pál (Kritika) és Király István (Szovjet irodalom) nem vett részt. Jovánovics Miklós (Írószövetség) és Bata Imre, az Élet és irodalom főszerkesztője nem kért szót.
Lázár István (Valóság) volt az egyetlen, aki – a két legélesebben megbírált folyóirat címének említése nélkül – hangsúlyozta a folyóiratok közvetítő szerepének fontosságát az értelmiség és a hatalom között. Más jelenlévő még közvetett formában sem adott hangot ilyen nézetnek. Feltűnő volt Kéry László, Kiss Kálmán (a rádió elnökhelyettese) és Szinetár Miklós (a tévé művészeti vezetője) ellenzék- és „liberalizmus”-ellenes indulatossága.
Aczél György mint utolsó felszólaló – az ország rendkívül nehéz gazdasági helyzetét és a válságos világhelyzetet ecsetelve és ezekre hivatkozva – sürgette a kultúrpolitikai vezetés és a főszerkesztők munkájának az eddiginél fokozottabb „összehangolását”. A Mozgó Világ – mint mondotta – többszöri kérés és biztatás ellenére sem mutatott kellő hajlandóságot az összehangolt munka támogatására – ezért rendült meg a vezetés bizalma iránta.
1982. október 18.
A fenti tájékoztatást lapzárta után kaptuk. Tudomásunk van arról, hogy személyi és intézményi kérdésekben több, a sajtót és a kulturális életet érintő döntés született. Igyekszünk majd részletesebben is beszámolni róluk.