Elvetjük a tanácsrendszert
1. Elvetjük az államhatalom egységes helyi szerveként működő tanácsrendszert. A hazai viszonyokra ráerőltetett helyi-területi szovjetek kisajátították és eltorzították a társadalmi önszerveződés természetes lehetőségeit. Meg kell szüntetni a tanácsok tevékenységében kifejeződő mértéktelen állami funkcióhalmozást. Fel kell számolni a helyi szervek megyei és központi szintről történő hierarchikus befolyásolását, közvetlen irányítását.
2. A jelenlegi tanácsrendszerrel szemben a helyi egyesülési formák (klubok, körök, pártok) hálózatára van szükség. A területi (helyhatósági) önkormányzatok ne államosítsák e civil szerveződési formákat, hanem csupán ezek egyikeként működjenek, s egyszersmind a társadalmi ellenőrzés alatt álló állam önálló hatalmi ágát alkossák.
Az önkormányzat alapegységei
3. A területi önkormányzatok legkisebb egységei a települési önkormányzatok legyenek. Minden falu, város és – ahol igény van rá – homogén városrész saját képviselőtestületet válasszon. A települések önkormányzatainak saját pénzalappal kell rendelkezniük, amelyből fenntartják, fejlesztik saját és közösen (társulásban) üzemeltetett intézményeiket. Ahol az célszerű, a közigazgatási szakapparátusok működtetése is társulásban történhet. Az önkormányzatok jogállása egymással egyenlő legyen. Szűnjenek meg a kiváltságos (pl. megyei városi) és a csökkentett jogkörű (pl. társközségi) közigazgatási státusok.
4. Az önkormányzatok szervezik a települések, mint lakóhelyek legtöbb közösségi szolgáltatását, és ellátnak egyes közigazgatási feladatokat. Az önkormányzati jogköröket a helyhatóság szervezetén belül a képviselőtestület gyakorolja. Az önkormányzati jogköröket a helyhatóság szervezetén belül a képviselőtestület gyakorolja. Az önkormányzat első tisztviselője a lakosság által közvetlenül választott polgármester.
Az önkormányzat felépítése
5. Meg kell szüntetni a megyei tanácsokat, ki kell iktatni a megyék átfogó államhatalmi-politikai szerepkörét. A megyék feladatainak egy része az állam új szerepkörében fölösleges. A megmaradókat javarészt a helyi önkormányzatok is el tudnák látni, önállóan vagy társulásos formában. Szűnjék meg a helyhatóságok megyei irányítása.
A körzeti és területi szolgáltatásokat nyújtó intézményeket a helyhatóságok középfokú intézményfenntartó társulások (célszövetségek) útján tartsák fenn. A társulások nem önálló önkormányzati (közjogi) egységek. Méreteit tekintve egy-egy társulás több városkörnyéket fog át.
A fennmaradó mai megyei feladatokat azok jellege szerint közigazgatási bíróságok, az államigazgatás dekoncentrált ágazati szervei, törvényességi ellenőrzést végző speciális szervek (pl. számvevőszék) lássák el. Ezen felül megmaradhat egy mérlegelési jogkörrel nem rendelkező, kizárólag központi államigazgatási feladatokat végrehajtó területi hivatal.
6. Budapest fővárosnak és agglomerációs övezetének egymástól elszakított közigazgatási rendszerét szerves fejlődést lehetővé tevő egységgé kell alakítani. Önkormányzati alanyok – a mai mesterséges kerületekkel szemben – a szerves területi-települési egységek legyenek (belső városmag, városrészek, külső kerületek egybefüggő településrészei, agglomerációs települések stb.). Kivételes helyzeténél fogva a fővárosban az önkormányzati testületeket két szinten kell létrehozni.
7. Az önkormányzatok saját elhatározásuk alapján alapíthassanak országos érdekszövetsége(ke)t.
A helyi-területi közigazgatás központi irányításának funkcionális feladatait a Belügyminisztériumtól elválasztott önálló Közigazgatási Minisztérium végezze.
Önálló gazdálkodás – több forrásból
8. Az önkormányzatok pénzalapjaikkal önállóan gazdálkodjanak. A gazdálkodás forrásai nagyrészt közvetlenül az önkormányzat területén képződött bevételek legyenek. Ezek a szolgáltatások működési bevételeiből, a vállalkozások bevételeiből, a saját jogon kivetett (helyi) adókból és az állam által megosztott adókból álljanak. E forrásokat továbbá a bankszféra hitelei egészítsék ki.
Az önkormányzatoknak a helyi bevételeken kívül központi támogatásból is részesedniük kell. A központi elosztású összegeket lakossági fejkvóták és nyilvánosan meghirdetett fejlesztési céltámogatások formájában kapják meg az önkormányzatok. Ezeken felül a területi jövedelemtermelés eltéréseit, az állampolgári (lakópolgári) jogegyenlőség érdekében, egy bizonyos, általánosan garantált minimumszintig támogatással kell enyhíteni. Az állami támogatások különböző típusainak mértékéről az Országgyűlés egy-egy választási ciklus időtartamára, valamint az éves költségvetési törvényekben dönt. (Az 1990-ben bevezetett szabályozási rendszert tehát tovább kell fejleszteni, s egyes elemeit több évre törvényben rögzíteni szükséges.)
Korlátozott mértékben jövedelemforrást jelent az önkormányzati tulajdon intézményesítése. Ennek jelentősége azonban elsősorban az, hogy az osztatlan állami tulajdonnak a ma tanácsi kezelésben lévő része egyértelmű tulajdonosi alanyhoz kerüljön. A tulajdonreform során a helyi önkormányzatok tulajdonába kell adni az általuk működtetett intézményeket és a kezelésükben álló földeket. A termelő szféra bevételeiből az önkormányzatok a későbbiekben sem elsősorban résztulajdonosként, hanem közhatalmi jogosítványaik folytán, azaz mint adóztató hatóságok részesednek.
Csak törvényességi ellenőrzést
9. Az önkormányzatok tevékenysége csak törvényességi kontroll alatt álljon. Az önkormányzati jogok központi, államigazgatási vagy más szervek által való megsértése esetén a helyhatóságok bírói jogvédelemre tarthassanak igényt. Az alkotmányban rögzített alapjogok sérelmekor alkotmánybíróság, egyébként közigazgatási bíróság legyen illetékes.
- Melléklet [5]