Az írást kisebbségi és kisebbségvédő szervezetek egész sora ítélte el, majd a parlament június 10-i ülésén napirend előtti felszólalásában Kállay Kristóf független képviselő is erélyesen tiltakozott dr. Bogdán Emil mondandója ellen: „A szöveg ironikus álca alatt uszít mindenfajta kisebbség és másság ellen. Legyen az akár etnikai, kulturális vagy politikai jellegű.” Válaszában Bogdán doktor fenntartotta, sőt még egyértelműbbé tette álláspontját.
Bogdán Emilnek persze joga van ilyen nézeteket vallani még akkor is, ha ezek nincsenek teljes összhangban az általa képviselt párt programjában meghirdetett elvekkel. Az viszont elgondolkoztató, hogy a Fejér megyei állatorvos tagja a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának. Még elgondolkoztatóbb, hogy – kétségkívül elvi szilárdságról tanúskodó – parlamenti replikáját az MDF soraiból igen sokan lelkes tapssal üdvözölték. S a szolidaritás ezzel még nem ért véget.
Amikor néhány nappal később az ügy parlamenti fejleményei kapcsán a Fidesz is tiltakozó nyilatkozatot tett közzé, a frakciótárs Horváth Béla a Magyar Hírlap hasábjain lendült ellentámadásba (június 14.). „…elfogadhatatlannak tartom, hogy miután Bogdán Emil képviselő viszontválaszra jelentkezett, Kövér úr, fideszes képviselő »újnáci« beordításra ragadtatta magát! Ekkor egy pillanatra a légkör a 40-es évek végi parlamenti üléseket idézte, mikor hol Kádár János, hol Rajk László, hol Marosán György kurjantott egyet az MKP soraiból. A parittyakő átrepült az Országház üléstermén… s akinek füle volt, az meghallotta (…) Megkérdezem a Fidesz parlamenti frakciójának vezetőjét: meddig lehet a parlament ülését alantas uszításra következmények nélkül felhasználni Fidesz-frakcióból elhangzó beordítozással?”
Június 19-én a Magyar Hírlap hírül adta, hogy az MDF „nem kívánja visszahívni” Bogdán Emil képviselőt az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságból. Hogy miért, arra akkor kaptunk választ, amikor a bizottság – az Országgyűlés elnökéhez eljuttatott tiltakozások nyomán – napirendjére tűzte Bogdán Emil írásának megvitatását. A vita során a kormánykoalíció pártjaihoz tartozó bizottsági tagok többé-kevésbé egységes álláspontot képviseltek.
Bogdán Emil (MDF): „Amit itt kiéleznek, azt én a sajtó részéről egy jól időzített kampánynak tartom, már csak azért is, mert egy hónap után kezdődött a dolog – nyilván valamilyen beintésre. Ilyen kampányokat bárki ellen bármikor lehet szervezni.
Akivel még eddig beszéltem, mindenki csak gratulált nekem. Kérem, itt a folyosón éppen most, tanúk előtt Szentágothay János professzor úr – aki tényleg elhivatott ember – jött oda hozzám azzal, hogy »Mit akarnak ezek tőled? Én olvastam a cikket, nincs abban semmi!«.
Ez nem elsősorban egy politikai nyilatkozat, ez egy fabula. (…) Akkor Orwellt is el lehetne ítélni, mert ő a disznókat magasabb rendűeknek tartja az embereknél, tehát végeredményben ő is rasszista… Én ezt az egész ügyet nem tartom méltónak arra, hogy itt tárgyaljuk…”
Figler János (MDF), református lelkész: „Valóban sajátságos ez a bizonyos esszé, az úgynevezett »argumentatio ad absurdum« speciális és nagyszerű reprezentánsa. (…) Védekezni csak váddal szemben lehet, és itt nem hangzott el semmiféle konkrét kifogás, úgyhogy szívesen hallanék az általános vád mellé konkrét vádpontokat is, hiszen védekezni még a bíróság előtt is csak úgy lehet, hogy nem »bűnös« az illető, hanem tyúkot lopott vagy mozdonyt.”
Dr. Lukács Tamás (KDNP), ügyvéd: „Én először sem a rádiót nem hallottam, sem ezt az újságot nem olvastam, hanem különböző beállításokban találkoztam ezzel a cikkel… Morális kérdés, hogy ki hogyan idéz a másiktól. Amit idéztek ebből a cikkből, abban olyan csúsztatások történtek, hogy beszél az egyik szerző különböző pigmeusok szembeállításáról stb., de nem idézi, hogy ez a mondat úgy kezdődik: »Mert mit kezdjünk akkor Julian Huxley (a biológus) tételével…«, és folytatja tovább a pigmeusokkal stb. Tehát nem a szerző eredeti gondolata, hanem mástól átvett gondolat, erről teszi fel a kérdést, hogy »mert mit kezdjünk vele…« Én tehát nem azt mondom, hogy ez egyértelmű, tiszta és nem vitatható, de nem állítanám, hogy a kifogásolható részek Bogdán Emil nézetei vagy gondolatai lennének. (…) Komoly képviselőkről azt feltételezem, hogy mielőtt valamiről véleményt nyilvánítanak, előtte veszik a fáradságot, s nem kommentárokból, nem különböző interpretációkból, hanem eredeti szövegével hajlandók á-tól z-ig végigolvasni. (…) Néha úgy érzem, mintha egyesek nem értették volna meg a szerző szándékát – azt is hozzáteszem azonnal, hogy nem könnyen érthető cikk. Valóban, ezt csak úgy érdemes olvasni, ha valaki figyelmesen olvas, és elolvassa, hogy álmából fölriad, amikor ezzel a gondolattal találkozik, és elolvassa azt is, hogy »többé már nem tudtam elaludni«, mert ebben a szövegkörnyezetben ennek épp az ellenkezőjét jelenti.”
Varga János (MDF), történész: „Én teljesen meg vagyok döbbenve – megmondom őszintén. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a tiltakozások a tiltakozókat jellemzik. Miért? Elhangzott az a szó, hogy persziflázs. Feltételezem, hogy ennek a szónak a jelentését, tartalmát mindenki ismeri. (…) Egy irodalomtörténeti, irodalmi terminus technicus és fogalom. Annyit jelent, hogy egy olyan munka – cikk, tanulmány, könyv stb. –, amelyik egy másik irodalmi műnek, valamely jelenségnek, szellemi irányzatnak, filozófiának vagy egyebeknek speciális vonásait karikírozza és teszi nevetségessé…
Bogdán Emil ebben a persziflázsban tulajdonképpen a parttalan liberalizmus eszméjét tűzte tollhegyre; annak a parttalan liberalizmusnak az eszméjét, amelyik túllépve az egyénen, a családon, a kisközösségeken, a népen és nemzeten, általános, elvont »emberiség«-ben gondolkodik. Ha valaki úgy találja, hogy ez egy kirekesztő, fajgyűlöletre, kisebbséggyűlöletre uszító írás, tessék bírósághoz fordulni!. A bíróság majd ítélkezik. (…) Ezen az alapon talán nevezzük ki rasszistának, fajgyűlölőnek Kossuth Lajost is? Idézni szeretnék tőle. Kossuth azt mondta: aki csak az emberiségben gondolkodik, az hibásan teszi, mert az emberiség így, önmagában nem más, mint fikció. Sok mindent mondott még ezzel kapcsolatban, de a befejező mondata: »Az emberiségért általában csak az Isten fia tudott meghalni.«”
Dr. Tóth Albert (MDF), református lelkész, jogász: „Ha már időt szentelünk erre, akkor Bogdán Emil fabulájára szenteljünk időt, ne holmi más, ferde interpretációkra!”
Dr. Zétényi Zsolt (MDF), jogász, a BZSBT titkára: „Nekünk az volt az álláspontunk – és nem ennek a bizottságnak a számára, hanem az MDF-frakció számára –, sok egyéb mellett, hogy Bogdán Emil az alkotmány 61. §-ában írt jogát gyakorolta, ami a véleménynyilvánítás joga, és ez egy képviselőt is megillet. Azt a kérdést is föltettük, hogy az emberi jogi bizottság tagja milyen véleményt képviseljen, vannak-e kötöttségei. Egyértelműen az a véleményem, véleményünk, hogy faji, vallási vagy etnikai kisebbség megnevezéséről vagy arra utaló direkt célzásról nincsen szó. Ezt nagyon komolyan és őszinte lelkiismerettel néztük, és valóban oda jutottunk (…), hogy ő valóban egy politikai irányzatot támadott, és ezt meglehetősen igényes modorban tette. Lehet, hogy megint felháborítóan hangzik, de azért van különbség az útszéli gyalázkodás és az irodalmi igényű kifejezés között – annál is inkább, mert itt a cél sem valakinek a gyalázása volt.
El tudom azt fogadni, hogy bizonyos politikai irányzathoz tartozók sértve érzik magukat. Csak azt nem, hogy Bogdán Emiltől abszolút önfeladást, bocsánatkérést – és még sorolható, hogy milyen magatartást – várnának el. (…)
Egy szellemi diktatúrában éltünk, és egy szellemi diktatúra után olyan sajátos helyzet van, hogy nem tudjuk eldönteni, melyek azok a területek, amelyekhez nem szabad hozzányúlni, amelyek továbbra is megmaradhatnak, amelyek kvázi tabuként szolgálhatnak.
Nagyon alapos gondolkodás után az a véleményem, hogy (…) itt nagyon kemény érvek, eszközök, értékek fognak megküzdeni egymással, és minden érték meg fogja találni a maga helyét – politikai értékek és más értékek is. (…) Én ennek egyik megnyilvánulásának tartottam ezt. Természetes dolog, hogy mi, akik itt néhányan a nemzeti felfogást valljuk, azt mondjuk, hogy ez a rokonszenvesebb, de soha nem jutna eszembe emiatt szankciókat követelni, vagy szitok-átok áradatot zúdítani annak a fejére, aki nem úgy nyilatkozik, ahogy én.”
Speidl Zoltán (MDF), újságíró: „Jobbnak tartom, hogyha bármely oldalról, bárki részéről elhangzik, megjelenik valami, ami kifogásolható, arra nem egy hónap után reagál bárki is, hanem lehetőleg a következő hétfőn, plenáris ülésen, napirend előtt. Ilyenkor ugyanis óhatatlanul fölvetődik az a gondolat, hogy talán nem is annyira jogos erkölcsi felháborodásról van szó – félreértés ne essék, nem vonom kétségbe, de mégis fölmerül a gondolat –, hanem inkább valami másról, egy konkrét szituációról, amelyben egy kisebb-nagyobb petárda elrobbantása igen jól jöhet bárkinek is.”
Deme Zoltán (MDF), református lelkész: „Egy következő heti napirendi pontot tudnék ajánlani, mégpedig azt, hogy esetleg egy ugyanilyen vizsgálat legyen, mint ami most lezajlott, a másik oldalról. Kicsit beszéljünk arról, hogy ki miért és hogyan említette, mondta és mondja a keresztény vagy keresztyén kurzus kifejezést… A másik: lehetne egy hasonló vizsgálatot tartani, az emberi jogi bizottságba behívni Tamás Gáspár Miklóst – lehet, hogy ő is éppolyan magas szinten mondta, mint Bogdán Emil, amit mondott a 12 galileai vezetőről. Én nem voltam jelen, de néhányan a gyengébb hitűek közül rendkívül sértve érezték magukat.” (Tamás Gáspár Miklós az Országgyűlés június 5-i ülésén a következőket mondta: „Egy állítás, amelyet kevesen támogatnak, lehet igaz. Szeretnék egy olyan eszmerendszerre utalni, amelyet egy bizonyos pillanatban csak 12 galileai halász támogatott, és a többség nem.” – a szerk.)
„Ez lehet egy tanulság, Emil, hogy talán máskor egészen nyíltan kell írni, mégpedig úgy, hogy az igen-igen érzékeny liberálisok, mert ez látszik, hogy nemcsak liberálisok, hanem rendkívül érzékenyek… Így mondom: a liberális kereszténység úgy látszik, sokkal érzékenyebb, mint a konzervatív. Ez egy elég nagy tanulság lehet számunkra. A bizottság előtt mondom, valahogy úgy fogalmazz legközelebb, hogy ne érezzék sértve magukat a liberálisok vagy liberális keresztyének.”
Miután a bizottság 10 MDF-es tagjából 6 ily módon nyilvánított véleményt (a többiek nem szólaltak meg, vagy nem is voltak ott), Mészáros István (SZDSZ) szükségesnek tartotta elmondani: „Előttem az a kérdés vetődött fel, hogy ez a bizottság, Magyarország történetében az első emberi jogi bizottság, miről legyen nevezetes. (…) Ebben az egész ügyben, Bogdán képviselőtársunk ügyében egy rendkívül veszélyes tendenciát látok, egy olyan tendenciát, amely egyszerűen nevetségessé teszi ennek az emberi jogi bizottságnak a létezését.
Én azt tudom mondani, hogy (…) nem tudom a szabadkőművesek és százlábúak, az irokézek meg a kirekesztett pingvinek összehasonlítását jópofa példának tartani a parttalan liberalizmus kifigurázására. A magam részéről elítélem az ilyen kitételeket, és rendkívül veszélyesnek tartom azt a tendenciát, hogy az emberi jogi bizottsághoz tartozó tagok követik el. Vegye szerintem mindenki tudomásul, hogy ha ennek a bizottságnak a tagja, akkor különös felelőssége van azért, hogy emberi jogi kérdésekben hogy nyilatkozik meg. Én úgy gondolom, hogy ha ez így tovább folyik, akkor egyáltalán elgondolkozom a magam részéről, hogy részt vegyek-e tovább ennek a bizottságnak a munkájában, de arról is, érdemes-e egyáltalán olyan szemfényvesztést folytatni Magyarországon, hogy emberi jogi bizottság létezik, mert erről az emberek elhiszik, hogy az emberi jogokért vagy a kisebbségekért érez felelősséget. Az a tendencia azonban, ami kibontakozni látszik, szerintem az ellenkezőjét erősíti meg.”
A vita befejezése után a bizottság 8 „igen”-szavazattal, 5 tartózkodás mellett úgy döntött, hogy ezzel a beszélgetéssel lezártnak tekinti az ügyet.
Ezt követően a bizottság megtárgyalta, hogy a helsinki utótalálkozók sorába tartozó genfi kisebbségi konferenciára kiket és hogyan delegáljanak. Zétényi Zsolt kérte, hogy a 4 főre tervezett küldöttség létszámát növeljék, mert így biztosítani lehetne a pártok létszámarányos képviseletét. Mint kifejtette: „Ezt a kérést arra alapítjuk, hogy ott végeredményben a magyar kormány kisebbségi politikájának a megméretéséről is szó van, ezért a koalícióhoz tartozó képviselők olyan arányban szeretnének részt venni, amely megfelel az itteni súlyuknak.”
Ui.: Az Új Magyarország szombati számában egy MDF-es képviselő, Debreczeni József elhatárolta magát Bogdán Emil nézeteitől.
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]