Úgy tűnik, minden elintéződött, az ártatlan erkölcsi elégtételt kapott, kártérítési igényét pedig polgári peres eljárásban érvényesítheti. Más kérdés, hogy lehet-e anyagi kártérítéssel ellensúlyozni az elveszített éveket, az elítélt és a hozzátartozók megaláztatásait.
Karácsony a kocsmában
1983 karácsonyán a tiszadobi kocsmában egyre kevésbé ünnepi a hangulat. A nehéz életű, többnyire képzetlen emberek kiisszák magukból a keserűségüket. A szesz hevíti az indulatokat. Jönnek a pofonok. Budai Kálmán maga is nekiáll verekedni három földivel. Nincs bicskázás, senkinél nincs emberélet kioltására való fegyver. Könnyű tömegverekedés folyik, a rendőr nem is szól bele.
Az utcán, az italbolt előtt valaki borosüveggel (vagy másmilyen flaskával?) fejbe vágja Gönczi Pál 26 éves cigány férfit. Az elkövető kilétét megállapítani bajos. Akadnak, akik szerint Budai volt, mások szerint ő semmiképp sem lehetett. A periratokból kiderül: a terhére vallók egy része elfogultan, figyelmetlenül vagy éppenséggel titkolt személyi indulatai szerint nyilatkozott. Az ítélet kimondása után a falu közvéleménye megoszlik. Van, aki befolyás alatt tett vallomását később lelkiismeret-furdalásból megváltoztatja.
De akkor már késő. Gönczi Pál, miután fejbe csapták, még felállt, és eltámolygott. Az orvos intézkedett, hogy vigyék kórházba. Mire Nyíregyházára ért, elvesztette az eszméletét, és vissza sem nyerte többé. Másnap reggel előállítják a macskajajból még ki sem tisztult gyanúsítottat. Budai a rendőrségen elmondja, hogy Gönczi Pált nem is ismerte, nem is bántalmazta, nem is volt rá semmi oka.
Budai Kálmán a fogságból nem tud érintkezésbe lépni a lehetséges mentő tanúkkal. Azok viszont, akik az ő terhére akarnak vallani, nyugodtan egyeztethetik vallomásaikat.
A nyomozás vezetője – Tiszadob megkönnyebbülésére – már nincs akkori beosztásában. A koronatanú, akkortájt a rendőrök bizalmasa, munkásőr, jelenleg Németországban dolgozik. Budainak nincs pénze nagy igényű ügyvédet fogadni, aki minden lehetőt megtenne a kétségek eloszlatására, az ellentmondások kibogozására, addig meg nem hallgatott fontos tanúk megidéztetésére, szembesíttetésére.
Perdöntés
Megszületett a jogerős ítélet. Budai már a börtönből kéri a perújítást. Nevelőtisztje „jóindulatúan” figyelmezteti: ne küldje el azt a beadványt, amelyben kifejezi csodálkozását a bíró félrevezettethetősége miatt, mert akkor még két évet kap…
Budai húga is próbál perújítást kérni. A válasz megfelel a hatályos jogszabálynak: csak az elítélt vagy védője kérheti a perújítást.
A Budai családnak pedig nem telik ügyvédre. Budai tovább küzd az igazáért. A Legfőbb Ügyészség 1986. július 16-án azt válaszolja néki, hogy „…beadványa nem tartalmaz olyan adatot, amely a korábbi állásfoglalás megváltoztatását indokolná… beadványait nem vizsgáljuk”.
Közben Tiszadob lakosságának jelentős része, (és nem is csupán az annak közel egyötödét kitevő cigányság) háborog. Sokan úgy vélik, hogy nem az került börtönbe, aki rászolgált.
1988. szeptember 16-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság végre elrendelte a perújítási nyomozást.
Két hónap múltán ugyanezen megyei bíróság tanácsa a kérelmet mégis elutasítja.
A Legfelsőbb Bíróság tanácsa 1989. április 5-én helybenhagyja az elutasító végzést. Budai Kálmán azonban nem nyugszik. Igazságot keres pénz és jogi tudás nélkül. Keres segítő személyeket, szervezeteket. Elmegy a rádióba, a Wallenberg Egyesülethez és a Beszélő szerkesztőségében is megfordul. A Wallenberg Egyesület végigkíséri azután a perújítási eljárást. A többszörös halasztás – főként néhány tanú, elsősorban a volt munkásőr időhúzó bujkálása – miatt a per elhúzódik. Az utolsó tárgyalási napon a vádhatóság képviselője azt az ügyészi indítványt terjeszti elő, hogy bizonyítottság hiányában az eredeti gyanú megalapozatlannak ítélhető, viszont fennforgott a garázdaság (egyébként már régen elévült) vétségének elkövetése Budai Kálmán részéről…
Tiszadobon (így hallottuk a bíróságon) kilenc helyen lehet szeszes italt vásárolni. Nem említve a bögrecsárdákat. Ennyi bizonyára elég.
- Belföld [6]