Az újság első oldalán virító témakóstoló rögtön izgalmas összefüggést mutat be a Szonda Ipsos adatai alapján. Nem igazán váratlan, hogy a bizonytalanok, egyik pártban sem reménykedők aránya az alacsony jövedelműek között a legnagyobb, s a magas jövedelműek között a legkisebb. A sikeresek politikailag is céltudatosak. Az sem nagyon meglepő, hogy a „magas”, „alacsony” és „közepes” jövedelmi kategóriába tartozók között egyaránt legnépszerűbb Fidesz a legeslegnagyobb diadalt a magas jövedelműek körében aratja. Közel egyharmaduk (32 százalék) a Fideszre tesz. (Összehasonlításul: a ’90-es választás előtt az MDF maximálisan 27 százalékos eredményt ért el a közvélemény-kutatásokban.) De hát nem csoda: a Fidesz nemcsak az egyén korlátlan lehetőségét valló, színtiszta liberalizmust hirdeti, hanem leplezetlenül, egyszer-egyszer kíméletlenül tör a sikerre. A sikeres – vagyis jól kereső – emberek tehát meghitt, biztonságos körben érezhetik magukat a Fidesszel. (Kíváncsi vagyok, hogy a jómódú Fidesz-szimpatizánsok között mennyit esett a Fidesz népszerűsége a székházeladási botrány nyomán. Gyanítom, nem sokat.)
Izgalmasabb közvélemény-kutatási eredmény, hogy az összes megkérdezett választásaiban második helyen álló MSZP-be is a magas jövedelműek fektetnek jó kétszer akkora bizalmat, mint az alacsony jövedelműek. (A megfelelő jövedelmi kategóriába tartozó válaszolók 16, illetve 7 százaléka. A Szonda Ipsos felmérései szerint a kispénzűek az MSZP-vel azonosan értékelik a Kisgazdapártot és az SZDSZ-t is.)
Pedig az MSZP retorikájától mi sem áll távolabb, mint hogy a „gazdagok” pártjaként határozza meg magát. Ez esetben tehát pártpropaganda és potenciális választók között van némi távolság, ha a „magas jövedelműek” nem is azonosíthatók egyszerűen a „gazdagok”-kal, hiszen a jövedelmi kategorizálás a kérdezettek önbesorolásán, és nem precíz összehasonlításokon alapszik. Mégis, mintha a pártrokonszenvről tett vallomások azt súgnák, hogy a választópolgároknak legalábbis nem elhanyagolható része inkább tapasztalatainak hisz, mint a politikai nyilatkozatoknak.
Tapasztalataik a szegényeknek azt súgják, ne bízzanak olyan nagyon a Magyar Szocialista Pártban, a jómódúaknak meg azt, hogy az MSZP hatalomra kerüléséből káruk nem származik. Ébresztenek bizonyos további gondolatokat is az általában óvatosan extrapolálható közvélemény-kutatási adatok. Az MSZP választási kilátásaitól szorongva (vagy éppen ennek örvendve) nem merő áltatás-e baloldali veszélyről avagy fordulatról jövendölni? Miért lenne az baloldali, ha a jómódúak és sikeresek egyik fele helyett a másik fele szerzi meg a hatalmat?
- Harmadik oldal [6]