„Azonnali és közvetlen veszély.” Amikor nincs idő a fecsegésre. A pénteki Magyar Hírlapban közzétett alkotmánytervezet-tervezet X. fejezetének 5. bekezdése: „Gazdasági szükségállapot.” Akkor, ha az ország közellátását belső veszély (úgy mint sztrájk), külső veszély (úgy mint, …jézusmária) fenyegeti, avagy az államháztartás helyzete… stb., olyan rossz, hogy „a szükséges jogszabályok és más intézkedések bevezetése lehet olyan sürgős, hogy az alkotmányos döntéshozatal… stb. stb.”
1946 tavaszán egy bizonyos Rákosi kért különleges „felhatalmazást”. Ok volt rá bőven: háborús pusztítások, a jóvátételi kötelezettség pusztításai, a reakciósokról, feketézőkről már nem is beszélve. Furcsa helyzet állt akkor elő. Az többségi (56%-os) koalíciós párt miniszterelnöke, a kisgazda Nagy Ferenc viszont (ki tudja miért?) egyáltalán nem akarta különleges jogkörrel felruházni saját magát.
Azután volt még egy Grósz, aki 1988 táján szintén emlegetett valami gazdasági szükségállapotot. Ok akkor is volt rá: ugyanis bizonyos pártok voltak alakulóban.
De ne legyünk igazságtalanok. Európában több olyan alkotmány is van, amelyik elvileg lehetővé teszi, hogy a kormány a parlament kikerülésével, rendeleti úton kormányozzon. Az egyik például a francia. A parlament adhat ilyen felhatalmazást, előre meghatározott időtartamra. Ámde a kormány ekkor sem teheti azt, amit akar. Konzultálnia kell a legfőbb közjogi testülettel, az Államtanáccsal, de még ennél is fontosabb, hogy rendeletei életbe léptetéséhez szükséges az államelnök aláírása. Márpedig ott az elnök nem díszpinty, közvetlenül választják, és mandátuma a kormányénál hosszabb, hét évre szól.
Az efféle alkotmányos megoldást, amit egyébként jobb körökben enyhe undorral szokás emlegetni, a kaotikus belpolitikai helyzet indokolta volt. 1958 októbere, háború Algériában, otthon dühöngő terrorszervezetek, erejük teljében masírozó a kommunista szakszervezetek. A parlamentben megszámlálhatatlan párt és felekezet, kábé hetente egy bukott kormány, minimum évente egy választás. De Gaulle úgy vélte, olyan alkotmány kell, ami lehetővé teszi a kormányzást akkor is, ha már nem lehet kormányozni.
Magyarország, 1995. A kormány parlamenti többsége 72%-ra rúg, ellenzéke gyenge, a szakszervezetek vezetői a nagyobbik kormánypárt soraiban díszlenek, nincs államtanács, és az államelnök hatalmi jogköre erősen korlátozott. Ez a kormány gyakorlatilag mindent megtehet. Vajon hogyan állhat elő ilyen körülmények között olyan váratlan és súlyos válság, mondjuk az államháztartás helyzetében, ami azonnali szükségintézkedéseket kíván? Nézetem szerint csak akkor, ha ez a kormány valamit sorozatosan és nagyon elbaltáz, és ezt maga sem veszi észre. Kik azok, akik több, mint kétharmados többség esetén súlyosan hátráltathatják a parlamenti döntéshozatalt? Az a gyanúm, hogy ezek csakis kormánypárti képviselők lehetnek. Csak nem az a helyzet, hogy ez a kormány tulajdonképpen saját maga ellen akar alkotmánybiztosítást kötni? Úristen, a „clear és present danger” maga a kormány. Még szerencse, hogy ők már tudják, és olyan gondosan készülnek magukra.
- A hét hordaléka [5]